„[…] ha hiszed, ha nem, hiába mondtam ki a bűvös szót, mégis, azóta sem hallgat el a belső hang, hogy talán nem mondtam elég hangosan, elég határozottan. És ezen nem segít az áldozathibáztató kommentek olvasása sem. Bizony, megesett az is. Amikor mondtam, kértem, a könnyem is kicsordult.” – Nem mindenkinek könnyű nemet mondani. Pláne, ha a „nem”-et nem hallják meg.
A felnövés az, amikor rájössz, hogy nem is azt kell elgyászolnod, amiről azt hitted. A felnövés az, amikor saját magadat kell megszülnöd. A felnövés az, aminek a végén egyes-egyedül is megállsz a lábadon.
„Ha elhagy az apád, az súlyosabb trauma, mintha meghalt volna.” Doffek Gábor nagyon felhúzta magát.
Állandóan kizsigereljük, túlpörgetjük magunkat, egyszerűen nem hagyjuk, hogy a leamortizált, sérült részeink esélyt kapjanak a megújulásra. Persze, ott a munka, a család, a feladatok, a rengeteg külső elvárás. Mit lehet tenni akkor, amikor már azt hisszük, hogy semmit?
„Így adtam engedélyt magamnak arra, hogy kidíszítsem ezt a testet. A testet, amit, mint valami átmeneti albérletet, sosem mertem belakni. Aminek a falait sosem mertem a magam kedvére átfesteni, ahol nem mertem otthon érezni magam, amiben csak mint helytartó éltem, éveket várva a nagy felújításra, ami után érdemes leszek majd hazát építeni benne.”
Te mit csinálsz, ha az istennek nem sikerül elaludni?
Te megtennéd a testvéredért, a szülődért vagy más szerettedért? Míg egy halott donortól származó vesére átlagban három és fél évet kell várni Magyarországon, addig az élődonoros átültetésnek a rövidebb várakozási idő mellett is számos előnye van. De mik a kockázatok? Erről beszélgettünk érintettekkel, valamint a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának orvosaival.
Mi az összefüggés a sör, a szülés és a humor között?