Fogtak már rá pisztolyt szemetelők, ő azonban továbbra is a fenntarthatóságért harcol, művészetével és hétköznapi tetteivel is. Ismerjétek meg Sinkovics EdE lenyűgöző világát!
Tele a fejünk azzal, hogyan kellene mások szerint jól csinálni a gyereknevelést. Szerencsére a legtöbb szakember azt is elmondja, hogy senki sem tökéletes, például a legtöbb szülő néha elveszíti a fejét, és kiabál. Vagy valamiféle zsarolós trükkhöz folyamodik, ami szintén nem túl „elegáns”. Tóth Flóra azon töpreng, mi fér bele a családi kommunikációba, és mi nem.
Kezdjük ott, hogy mi számít egyáltalán nagy korkülönbségnek! Erre is választ adnak a témában készült pszichológiai kutatások, amelyeket Milanovich Domi foglalt össze. Kérjük, a cikk elolvasása után kommenteljetek.
Igen, ez itt az a rész, amikor jöhetnek a ti történeteitek – ha már megszívtuk, legalább röhögjünk magunkon!
Könnyű őket nem komolyan venni – elvégre ők is erre játszanak –, ám hiba lenne a bohóc-személyiségtípusú embert alábecsülni!
Olyan átkozottul nehéz ott, abban a pillanatban meghozni a megfelelő döntést, ha valaki segítséget kér tőlünk. Így járt szerzőnk is, akivel néhány napja ez a szívszorító történet esett meg:
„Oszt, lyányom, hát idehordod rám azt a sok szép virágot? Hát mi marad akkor a kiskertbe’?”
Mit kezdesz azzal a heti nettó pár órával, ami a határozat szerint neked jut a gyerekeidből válás után? Mit kezdesz azzal, ha a munkáltatód, kollégád húzza a száját, hogy „férfi létedre” felállsz, mert menned kell a gyerekekért? Mit kezdesz azzal, hogy nem jár a pótszabadság, de a szünidő fele a tiéd? És mit kezdesz azzal, hogy nem vesznek komolyan a pedagógusok? Egy elvált apa gondolatai: