Most a WMN egy olyan munkatársát ismerhetitek meg kicsit jobban, aki (még!) egyetlen cikket sem írt, de nagyon sok cikk köszönhető neki. Noémi, vagyis becenevén Noya, a WMN értékesítési vezetője.
„Nem olyan éjszakát akartam, amit én élveztem volna, hanem olyat, ami azt üzeni másoknak, hogy tudom, hogyan kell élni” – emlékezik vissza Nyáry Luca az elmúlt évek őrült szilvesztereire, amikor nagyot akart ünnepelni, tökéletesre szerette volna varázsolni az estét, aztán valahogy mégis más íze lett az egésznek.
Így év vége felé érdemes átgondolni, milyen csapdákba, hibákba estünk eddig, hogy aztán a jövő évben garantáltan új életet kezdhessünk, és ne kövessük el őket újra!
Szerzőnk elmondja, mi mindenért mond köszönetet az elmúlt év kapcsán. Olvassátok el a listáját, aztán írjátok meg kommentben a tiéteket!
A Stranger Thingsből is ismert asztali szerepjátéknak annyi pszichés előnye van, hogy a szakemberek is felfigyeltek rá, és kezdik terápiaként alkalmazni.
„De mi van akkor, ha most önként és dalolva alávetem magam a vizsgálatnak, és kiderül, mégse vagyok alkalmas a vezetésre, igazam volt annyi éven keresztül, amíg kitartóan győzködtem magam, hogy nekem ez az egész nem való, nincs hozzá tehetségem, kész?” – Kurucz Adrienn tesztelte a PÁV-ot. A PÁV pedig őt.
A legsötétebb részeket bejártuk, most jön a fény…
A budapestiek életében van néhány állandó dolog, amit annyira természetesnek veszünk, mint a levegőt. Például, hogy a körúton mindig, a nap bármely szakában jön egy négyes–hatos, és hogy több közlekedési módból is választhatunk, hogy eljussunk a célunkig. De ez nem volt mindig így. Vajon milyen lehetett az élet a fővárosban, amikor a villamosok nagy része Budán volt, a sínek viszont Pesten futottak? És mi az, ami a mai napig megmaradt a közösségi közlekedésben?