Négy munkanap alatt ugyanannyi feladatot, ugyanannyi pénzért – vajon működőképes lehet hosszú távon ez a gazdaságban? Egy magyar vállalatóriás kipróbálta. Nekik bejött. Nekünk pedig tanulságos.

„Vártam a lányt bizakodva, remélve, hogy felnövök a feladathoz, mire megérkezik. Nem sejtettem, hogy az úgy van: anyává leginkább tesznek, nem te gyúrod magad azzá. Ahogy a tej is pont annak a kisbabának jó, aki kapja, az anya kovácsa is pont az a gyerek, akit szül vagy aki kerül hozzá.”

Van, hogy egy interjú csak egy érdekes beszélgetésnek indul, aztán váratlanul felkavaró fordulatot vesz. Anna Eszter beszélgetése pszichológus édesanyjával pont így alakult.

Egy nap, ami mintha sosem akarna véget érni, és ha mégis, akkor kezdődik elölről…

Nelli szüleinek azt mondták, a lányuk egész életében vegetálni fog, ha életben marad egyáltalán. De a szülők nem adták fel. Angliáig mentek a segítségért.

Kultúrsokk akkor is éri, érheti az embert, ha több év külföldi élet után tér vissza Magyarországra. Hogy élték meg ezt azok, akik Kanadából, Angliából, Svédországból vagy Norvégiából költöztek haza? Mi volt számukra a legmegrázóbb? És mi az, amiben változtak a külföldi élet során? Pszichológus vendégszerzőnk velük beszélgetett.

Az irónia egy olyan közlésmód, amit nem szabad szó szerint értenünk. (Forrás: Wikipédia)

Történet szívós gyökerekről, behegedő szívekről és újból kifakadó rügyekről.