A budapestiek életében van néhány állandó dolog, amit annyira természetesnek veszünk, mint a levegőt. Például, hogy a körúton mindig, a nap bármely szakában jön egy négyes–hatos, és hogy több közlekedési módból is választhatunk, hogy eljussunk a célunkig. De ez nem volt mindig így. Vajon milyen lehetett az élet a fővárosban, amikor a villamosok nagy része Budán volt, a sínek viszont Pesten futottak? És mi az, ami a mai napig megmaradt a közösségi közlekedésben?

Pszichológus szerzőnk, Kazimir Ágnes (szabadidejében Szabó Anna Eszter és további két már felnőtt gyerek anyukája) válaszait a Proust által összegyűjtött kérdésekre mindenki számára kötelezővé tennénk, mert nemcsak róla, hanem az életről és saját magunkról is nagyon sokat megtudhatunk belőle.

Nem csak Jézus született ám karácsonykor! (Oké, tudjuk, hogy valószínűleg nem ez a pontos dátum, mégis ilyenkor ünnepeljük.)

Az ember, akinek mindazt köszönhetjük, hogy tudunk a baktériumokról, léteznek vakcinák, szinte megduplázódott a születéskor várható élethosszunk, és selyemsálban ihatunk tejet meg bort. Azt hiszitek, hogy viccelünk, pedig nem.

„Máté. Hallod? Ez a neve! És tudod, mit jelent? Hogy Isten ajándéka! A te ajándékod! És most elveszed tőlem? Egy ajándékot? Hát milyen Isten vagy te? Tudom, hogy aki bűnös, annak bűnhődnie kell. De neki milyen bűne van? Azért bünteted, mert nem házasságban fogant? Akkor engem büntess! A bűnös én vagyok! Én akarok bűnhődni, én akarok ott feküdni kikötve! Én akarok szenvedni! Engedd, hogy meghaljak helyette! Fogadj el engem helyette! Hagyd, hogy ő éljen!” – fohászkodik az édesanya a kórházban, miközben a három hónapos kisfia az ágyhoz kötözve, ájultan fekszik.

Tanulmányok vizsgálták: vajon a siker útjába állhat-e, ha kedvesek vagyunk?

Ez a történet szóról szóra igaz, és az azóta eltelt harminckét év egyetlen pillanatát sem mosta el a feledés.

A karácsony a szeretet ünnepe, amit nagyon nehéz megélni, ha a számunkra legfontosabb emberek már nem lehetnek velünk. Krajnyik Cintia képzeletben mégis elérte őket telefonon.