Az anyanyelvünk összefüggésben állhat azzal, ahogyan a fájdalmat érzékeljük
Jobban fáj a magyar szív, mint az angol?
Jobban fáj a magyar szív, mint az angol?
Mama melegszendvicsei odacsalogatnak, Papa viccei ott tartanak. Íme, egy vendéglátós házaspár, amely soha nem bántaná meg az embert azzal, hogy nem figyel rá.
„Légy hálás a szüleidnek!” „Köszönd meg anyádnak, hogy a világra hozott!” Ismerős mondatok? Akkor KATT:
Az ősember hellójától a legyezős kacérkodáson át a (sokak által figyelmen kívül hagyott) netikettig – avagy: így ne felejts el viselkedni!
Az anya „mantrája a megoldom, megoldom, megoldom. Hosszú évek, sőt évtizedek telnek el, mire észreveszi (ha észreveszi): már megoldják ők. És akkor az anya úgy érzi magát, mint amikor hosszú hajóút után a szárazföld hullámzik alattunk.”
Néha a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb megérteni. Both Gabi felismerései a téli Balatonnál:
„Egy idegen olyan barát, akivel még nem találkoztál” – vallja Torbjørn Pedersen, aki eddig 203 országot látogatott meg, a Vitorlással a Föld körül szerzői, Réka és Kristóf, pedig úgy látják, a földrajzi távolságok és kulturális különbségek ellenére nagyon is egyformák vagyunk.
A szülői túlféltés és túltervezés, a túlzott elvárások és a felfokozott élettempó mind oda vezethet, hogy a gyerekek már egészen kicsiként megtapasztalják a kiégés tüneteit.