Rendhagyó születésnapi ajándékkal készült szerzőnk, Krisztián a sógornőjének. Ez a levél sok minden. Tükörbenézés, számvetés, bocsánatkérés, tisztelégés. Reméljük elér oda, ahová szánják...

Igaz történet éhségről, szegénységről, egy szelet házi süteményről, a váratlanul, idegenektől érkező szeretetről. Igaz történet Magyarországról, huszonvalahány évvel ezelőttről. Vagy tegnapról.

Vannak az életnek olyan sötét éjszakái, amikor senki más nem való mellénk, csak az édesanyánk. Szentesi Éva írásához nincs szükség anyák napjára. Minden napra érvényes.

Ez a szöveg énekel. De úgy énekel, hogy közben kénytelen vagy visszatartani a levegőt. Simogat és fojtogat. Van benne dráma és szépség, keserű méz és Zelk Zoltán. Ott van az anya, és ott a hiánya. Gratulálunk!

Vasárnapra csokihab, de nem ám akármilyen! Az a fajta, amit franciául kell kimondani, úgy kell ekészíteni és megenni is. Mondjuk mi nagyon bírjuk, de csak ha más csinálja meg helyettünk.

Kemény, a végére mégis felszabadító volt olvasni a második helyezett írást. Egy élet munkája kell ahhoz, hogy valaki ledolgozzon egy ilyen negatív anyamintát. Totális respect mindenkinek, akinek hasonló lapot osztott a sors!

Anyák napi pályázatunk harmadik helyezettjének írásából egyszerre süt a nyers fájdalom és a remény. Olyan sokunk fájdalmáról ír... és olyan jól!

Léteznek az érzelmeiket vállaló, azokról beszélő, sőt, író férfiak. A mi anyák napi pályázatunkra is írtak vagy egy tucatnyian. Örültünk nekik!