1. Úgy mond verset, hogy közben nem lehet másra nézni

Kikapcsolod a világ zaját, amíg ő szaval. Vonz, akár a mágnes, megihlet és inspirál. Nem is írunk róla többet, a mozgókép magáért beszél.

2. Soha nem szégyellte az érzéseit. És ahogy írt róluk...

Szerelmi vallomásai valóságos költemények. Ruttkai Évához fűződő legendás kapcsolata csodálatos leveleiken keresztül túlélt évtizedeket... és a halált is. Csak néhány részlet, messze nem az összes kedvenc sor Latinovits leveleiből:

„Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit most percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk." (1975. 07.)

„Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba." (1975. 07.)

„Az élet szép, Neked hiába magyarázom, Tőled tudom. Strandon ülök egy elhagyott asztalnál, ugyanaz a nap süt rám, mint rád Szegeden, és az égető csókú és tűzforró szerelmű tűhegyes napsugarakban én ölellek, én csókollak, én akarlak égetni. A nappal üzeni a föld, hogy kívánja: ráborulj. Rám borítsd lányos lágyságod és férfiszenvedélyed." (1966. 07.)

A következő sorokat pedig Ruttkai Éva nyilatkozta elcsukló hangon, könnyek között egy vele készített beszélgetésben a színész halála után: „Tulajdonképpen mi ketten együtt kergettünk valamit, amit színészálomnak hívnak. Én őbenne, és ő énbennem igazi társa talált. Ezért is nem tudtunk elszakadni egymástól, mert ez egy szenvedélyes, nagy szövetség. (…) Ez nem lágy, boldog összeborulás, hanem két ember, úgy képzeld el, mintha a hátunk érne össze, és úgy harcolnánk. És amikor mi újra úgy, talán még úgyabbul találtunk egymásra... te, nem is tudom, a Bibliában van ilyen. (…) És akkor valahogy nem ment, 16 év után, és akkor egy darabig elváltunk, hogy mit tegyünk, mert nehogy egymást kínozzuk, és kiderült, hogy nem megy egymás nélkül, és akkor újra elhatároztuk, hogy együtt, és akkor… tudod ezt egész egyszerűen nem lehet… nincs módom befogadni.” (1966. 07.)

3. Még énekelni is tudott

Nem is akárhogy. Kizárt, hogy létezett akkoriban olyan nő, aki nem olvadt el, ha meglátta a színpadon.

4. Kiváló komikus volt...

...bár erről ritkábban beszélnek. Telis-tele volt iróniával és öniróniával.

 „Az élet azért jó, mert újra lehet kezdeni. Tetszés szerint többször is." – írja az 1973-ban megjelent, Ködszurkáló című könyvében. Meg itt van ez a jelenet is, nézzetek:

5. Nyílt volt, egyenes és őszinte. Akkor is, ha ezzel nem könnyítette meg a saját életét

Egyenes gerinccel, fejét felemelve állt bele a viharba, ha kellett. Szenvedélyes volt, kiállt a saját igazáért, és azért, amiben hitt. Sokan renitensnek tartották, utolsó éveiben határozott és szókimondó természete miatt kevés szerepet kapott.

Íme, néhány részlet utolsó interjújából, amelyet Baló Júlia készített vele halála előtt. Az írás 1976-ban, a Színház című lapban jelent meg:

„A színész rendkívül összetett ember. Sokféle én, sokféle gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban, nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember, hiszen foglalkozása folyton égést, folyton gondolkozást, földúsított érzelmi világot kíván tőle. Következésképpen kevésbé fegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbé kollektivizálható. Akkor értékes, ha minél egyedibb, minél több »én« van benne. Természetesen ezek az »én«-ek összevesznek időnként, néha botrányos jeleneteket is rendeznek – és amíg az ember fiatal, addig ezeknek az indulatoknak (vagy összeütköző »én«-eknek) nem szab gátat, így gátlástalanul kitörnek.”

„Lehetetlen dolgokban nem lehet részt venni Az a vágyam, hogy minden ilyen összeférhetetlen, »magányos farkas« végre összekerüljön egy csapatba, és akkor kiderülne, hogy vajon magányosak-e és összeférhetetlenek-e valóban, s nem abban a kötelékben volt-e a hiba, mely tartotta őket.”  (forrás: szinhaz.hu)

 Kiemelt kép: Fortepan / Hunyady József