Ugyan, miért kellene egyfélének lenni? Miért kellene mindig azt tenni, amit várnak tőled? D. Tóth Kriszta jegyzete arról a bizonyos cikkről, és erről a bizonyos címlapról.

Nektek fogalmatok sincs arról, hogy milyen fantasztikusak vagytok! Itt vannak a számok a WMN első hetéről. Én hanyatt estem tőlük. Vagyis tőletek.

Most, hogy akartuk-nem akartuk, a hatalom kegyelméből mindannyian gazdagabbak lettünk egy szent vasárnappal, írjátok meg nekünk kommentben, hogy ki mit fog kezdeni magával a jövőben a hét utolsó napján!

Üzenet Magyarországról, 2015.márciusában. Egy olvasónk küldte el nekünk ennek a csodálatos levélnek a képét. Több kérdés is felmerül bennünk a fotó láttán...

Ha a büdös kölök megint nem fogad szót. Ha rossz jegyet hozott matekból. Ha azt érzed, a fejedre nőtt. Ha nem bírod tovább a nyomást, ha viszket a tenyered. Akkor ne tízig számolj, hanem olvasd el Kormos Anett írását. Most.

Hosszú, tömött sorokban várják az ingyen ebédet és tisztasági csomagot a hajléktalanok, nagycsaládosok és kisnyugdíjasok a budapesti Klauzál téren. Az osztást civil csoportok szervezik a Facebookon, akikhez rendszeresen csatlakoznak vendéglátóhelyek is.

Hogy lesz egy lyukas szívvel született kislányból félmaratonista? Miért nevez be valaki pacemakerrel az Ironman versenyre? Mi késztet arra egy rendellenességgel élő embert, hogy örökké a határait feszegesse? Prónay-Zakar Gina írása akaratról és bátorságról.

A budapesti tanítónő örül, hogy ekkora sikere lett az üzenetének, de köszöni, nem szeretne szerepelni. Most utoljára üzent, és attól, amit írt nekünk, csak még jobban szeretjük. És persze tiszteletben tartjuk a kérését.