Így őriztem meg magamnak a boldogságot – instant pillanataim egy csomagban

–

Az emlékezet beindításának a vizualizáció az egyik legjobb módja – állítja egy startupper srác, aki egy egész éven keresztül minden egyes nap készített egy-egy másodpercnyi videófelvételt a napjairól. A kísérletet az a zavaró helyzet hívta életre, hogy idővel elhomályosulnak az év közben szerzett kedves emlékei. Valami hasonló mozgatott engem is, amikor tavalyelőtt karácsonykor beruháztam egy polaroid fényképezőgépbe azért, hogy gyorsan és hatékonyan megörökíthessem a legboldogabb pillanataimat, aztán lefűzhessem őket egy albumba. Istenem, de naiv voltam, amikor azt gondoltam, hogy ez ilyen egyszerű lesz! Mert nem volt az. 

Irdatlan nehéz volt rászoknom arra, hogy megálljak egyetlen képnél – ezt még mindig szokom. Míg egy telefonnal akárhányat kattinthatsz, ugyanannyiba kerül (semmibe), addig egy ilyen masinához tízes csomagonként kell venni a papírt, ami nem olcsó mulatság. Szóval igyekeztem megemberelni magam, és egy alkalommal csak egy fotót készíteni. Ha nem sikerült tökéletesen, akkor homályos fotóval kellett beérnem. Ha előnytelen lett a kép, akkor előnytelen lett, ez van. Attól az emlék még kedves. Jó, hát előfordult, hogy voltak kilengéseim, amikor elfotóztam egy fél pakkot egy este – ezt látni is fogjátok – de idővel tényleg megpróbáltam mértéktartó lenni.

A boldogságkereső kísérletemnek viszont mára meglett az eredménye: összességében kevesebbet fotózok a telefonommal, viszont többet az instant gépemmel. És ennek nemcsak az az eredménye, hogy egyre jobban megbékélek az előnytelenebbik profilommal. Hanem az is, hogy észreveszem a mindennapi boldogságot.

És akkor most jöjjön az én hat kedvenc boldog pillanatom

1. 126-ik szülinap

A barátom a 26-dik életéve felé járva megelégelte a szülinapok monotonitását. Bulizni már buliztunk eleget, én pedig ellőttem az összes ajándékötletemet. Ettől függetlenül szerettem volna valami frappáns dologgal meglepni őt. Mivel ő maga a szülinapja előtti hetekben megállás nélkül azon poénkodott, mennyire nem érzi már az évek múlását, így felőle akár a 126-kat is megünnepelhetjük, lecsaptam a labdát, és megrendeztük neki a családjával a meglepi 126-dik szülinapját. Kapott oreo-tortát, kék gumicukor borítással, benne pedig a 126-os gyertyával. Voilá! 

2. Csütörtök

Van egy olyan tudományosan (még) meg nem alapozott, ám empirikus kutatásokkal alátámasztott elméletem, miszerint az ember legproaktívabb napja a kedd. Onnantól kezdve zuhanórepülésben csökken az ereje, jókedve, szociális érzékenysége... és legfőképp a türelme. Ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a csütörtök esti lazítást írja fel receptre a miheztartás végett. Mi az egyik körúti lokálban lazítottunk a barátaimmal. (Oké-oké, tudom, hogy ez nem egy kép, itt például pont megszegtem a saját szabályaimat. De hát együtt voltunk, jól érzetük magunkat, és meg akartam őrizni ezt az emléket mindannyiunkról. És milyen istentelenül király fotósorozat lett!)

3. Május reggel

Ha a tökéletes reggeli hangulatot kellene definiálnom egy képpel, akkor ez lenne az. Valamelyik reggel bementem a szobámba, ahol a macskám ült a fűtőtesten és napozott. Szeretek ilyenkor Micsu társaságában nyugodtan kávézni, mert szépek a reggeli fények, ahogy átsüt a nap a függönyön. Eredetileg csak tesztelni akartam a gépet, hogy működik-e. Hát, úgy látszik, működik, és nem is rosszul.  

Az összes fotó közül ez az egyik kedvencem, mert minden béna filtertől mentesen pontosan átadja azt a hangulatot, amiért imádom a május reggeleket. Időben kel fel a nap, se túl korán, se túl későn. Pontosan annyit süt, amennyit kell (nem úgy, mint júliusban, amikor már reggel hatra rákvörösre sültél a negyven fokban, mire felébredsz). 

4. Római vakáció, teljes nevén „hogy tartod azt a gépet a jóéletbemár, nehogy leejtsd!!!"

Családi nyaralásunk első napja a Trevi-kúthoz vezetett, korán reggel volt, és én egészen addig csak Anita Ekberg ikonikus filmes jelenetéből ismertem a helyet. Minden este eljöttem ide, mert iszonyatosan jó volt a hangulat. Az emberek egy XVII. századi barokk szökőkút előtt ülnek átszellemülten, és olyan elánnal drukkolnak minden egyes rendőrt kicselező turistának, aki be akar jutni a szökőkútba, mintha minimum egy BL-döntőt néznének. 

Ez a kép pedig azért lett ilyen mámmás, mert pont akkor kattant el a gomb, amikor ráüvöltöttem a tesómra, hogy „de aztán a türkizkék víz is benne legyen ám, miközben dobom bal kézzel jobb váll fölött az ötcentest, és szaltózom egyet. Úristen, hogy tartod azt a gépet a jóéletbemár, nehogy leejtsd!!!" Mindezek ellenére a pillanat tökéletes, a kép pedig tök jó.

5. Dolce Vita 2.0

Néhanapján olasz szicíliai barátaink hozzák el a dolce vitát Budapestre. Időnként ideköltöznek pár hónapra szigorúan a munka miatt, amiből aztán így is, úgy is nyaralás lesz. Ilyenkor ellesem tőlük a know-how-t arról, hogyan éljünk „teljesen”. Bármilyen triviálisan is hangzik, de tényleg áldásos megfontolni, hogy mindig-mindig legyen jó kávé otthon, és hogyha valamivel nem értesz egyet, abba azonnal bele kell állni, nem pedig érlelgetni, mérlegelgetni magadban (mint, ahogy azt a magyar virtus diktálja). Azt viszont a mai napig nem tudom felfogni, hogyan képesek főzés közben vita nélkül osztozni a konyhán, és fél óra alatt letudni ugyanazt a procedúrát, ami másnak fél napig tart. 

6. Esküvőzés

Diploma után, már nincsenek olyan igazi nagy mérföldkövek, amelyek miatt világraszóló bulikat lehetne csapni. Pontosabban vannak, csak épp nem lehet előre kiszámítani az időpontjukat, de azért akad néhány ilyen: például az esküvők. Kicsit olyanok ezek az események, mint egy évadzáró dupla epizód a kedvenc sorozatod végén. Ott van az összes barátod, barátok barátai és rokonai, olyanok is, akiket ezer éve nem láttál, mindenki nosztalgiázik és sztorizik a régi időkről, és buliztok egy hatalmasat. Októberben elmeséltem, hogy voltam egy olyan esküvőn, ahol a pár egy éven át készítette a tematikus vintage-esküvőjük dekorációját. Nemcsak elképesztően jól nézett ki, de a hangulat is szuper jó volt (mint, ahogy a fenti kép is mutatja). Az esküvőjüket nászajándék gyanánt végigfotóztam a polaroid gépemmel, majd összefűztem egy albummá, hogy ez az élmény örökre megmaradjon. Nekik is, nekem is.

Szőcs Lilla

 A képek a szerző tulajdonában vannak