Amikor a férfi is beszáll a „csináld magad" esküvőbe – egy évig készültek, a végeredmény elképesztő!

-

„Kelebia egy kis falucska a szerb határon, sok kedves és segítőkész emberrel, tanyavilággal és erdőségekkel. Gyerekként nem is kívánhatna magának jobbat az ember, de ahogy felnőttem, egyre szűkösebbnek éreztem. Talán öregkorunkra visszaköltözünk oda…  Mivel nagyon sok minden köt oda, megvolt a közös nevező, nem kerültem ellentmondásba magammal. Nem voltam különc, átlagos gyerekként éltem, talán egy kicsit abban különböztem az többiektől, hogy az időm nagy részében a szobámban rajzoltam. Az, hogy honnan jöttem, később vált fontossá, amikor elkerültem onnan. Ez a hiány váltotta ki belőlem az olyan dolgokat, illetve azokat a munkáimat, amelyekkel arra törekszem, hogy elhelyezzem magam a világban."

Roliban valahol így született meg az a természetes vágy, hogy tevékenyen kivegye a részét az esküvőből is. A saját szervezésű esküvő embert próbáló feladatába ő húzta bele Bucit, de a döntéseket közösen hozták meg. És miután mindkettejükben megszületett az elhatározás, belevágtak az ismeretlenbe. A számok pedig magukért beszélnek:

Egy éven át dolgoztak a dekoráción, közel kétszáz méter sármányt (füzért), százhetven szalvétagyűrűt, és százkilencven névre szóló ültetőkártyát gyártottak. Ezen kívül jöttek még az asztali díszek, kalitkák, bőröndök, ajtók, képkeretek, a családfa... és ráadásként még egy lugas is, ami előtt megesküdtek.

Bár Roli eredetileg multimédia-művész, állítása szerint ezt bárki képes utánuk csinálni, csak lelkierő és kitartás kell hozzá, minden más pedig megtalálható az interneten. Ők sem tettek másképp; első lépésként Pinterest és tutorial videók tömkelegéből inspirálódtak, megkeresték a nekik való arany középutat, az eredmény pedig páratlan lett.

„Sokféle szuper ötlet van a bőröndös dekorációkra, mi ezeket az ülésrend keretbe foglalására használtuk, valamint virágtartóként. Rengeteg képkeretet szerettünk volna venni, de végül csak egy párat használtunk ide-oda kiegészítőként. Az Ecseri piac igazi aranybánya volt számunkra.

Az esküvő helyszíne remekül tükrözi azt a környezetet, ahol felnőttünk, ez főképp rám igaz, hiszen én is egy kis tanyán cseperedtem fel, Buci pedig kiskunhalasi lány. Az ötleteinkben a természetes anyagok domináltak, ezek egy kicsit még távolabb helyezték az egészet a városi hangulattól: egy idillikus, romantikusabb környezetbe. Remek szimbólumokat találtunk, például: ajtó, bőrönd... A vintage-stílusban fontos szerep jut a múltnak és az emlékeknek. Gyakran találkozunk családfákkal, régi fényképekkel az esküvőn. Ezt én meglovagoltam, és elkészítettem egy saját családfát. Egyébként nagyon átszellemültünk az alkalomra, miután az esküvő előtti hetekben a régi családi fotókat bújtuk. Ezeket nézegetve rájön az ember, mi is a legfontosabb."

Sokszor meglepően könnyűnek bizonyult beszerezni az alapanyagokat, az asztali dekorációra pillanatok alatt összejöttek a befőttesüvegek, hiszen mindegyik rokonnak lapult legalább egy-két darab üresen a spájzban. De a neheze csak ez után jött, amikor le kellett ülnünk elkészíteni a dekorációkat. Elsőre keményen hangzik, de Roli szerint ez is kibírható. Számára inkább a szervezés és a zeneválasztás volt igazán embert próbáló feladat.

„Nagyon fontos volt beosztani az időt, hiszen rengeteg ötlet akadt, amelyek igen időigényesek. Általában a hétvégét áldoztuk erre, illetve a hétköznap estéket. Jó kis csapatépítő volt a közös alkotás, gyártás, a feladatokat mindig felosztottuk egymás között. A befőttesüvegnél például úgy ment, hogy Buci festette az üvegeket, én pedig ráragasztottam a jutaszalagot, a csipkeszalagot... vagy csak egy egyszerű masnit kötöttem rá, hogy mindegyik egy picit másképp nézzen ki."

„A dekoráció alkotása közben nem voltak nehézségek, csak olyan folyamatok, amelyek sok időt vettek igénybe, ilyen volt például a sármány elkészítése. A hengerrel festett takarópapírból egyenként vágtuk ki azt a rengeteg háromszöget, amit aztán felragasztottunk a madzagra. Inkább a szervezésben volt egy-két fennakadás, amit végül sikerült megoldanunk. Ilyen volt az ülésrend, ami folyamatosan változott, nem is tudom, hány variáció készült belőle, mert sokat vacilláltunk az asztalok és a székek elrendezésén."

„A helyszínen volt egy kis kápolna egy dombtetőn. Nem ragaszkodtunk a templomi esküvőhöz, de mivel ezt nem lehetett kihagyni, megpróbáltunk engedélyt szerezni, hogy ott is összeadjanak bennünket, ám sajnos ez nem sikerült. A zenekar választásában adódtak még bonyodalmak, de végül itt is megtaláltuk a lehető legjobb megoldást. Mivel ez egy vidéki lagzi volt, és a vidéki ember nem élhet mulatós zene nélkül, ezért ilyen zene is szólt amellett, amit mi is szeretünk. Mi ugyan nem rajongunk a mulatós zenéért, de a vendégekre is gondolnunk kellett, hiába a mi napunk, ha nem jó a hangulat bukott minden."

Egy „csináld magad" esküvő nagy része biztonsági játszma, és mivel minden részfolyamat a kezedben van, ebből adódóan kiszámítható. Kivéve az a tényező, amelyet még a legjobb szervezők sem képesek befolyásolni – és ami keresztbe húzhat egy egész évnyi munkát. Ez nem más, mint az időjárás.

„Azért, az elég kiábrándító érzés, amikor eltervezel mindent, és rájössz, hogy mégsem úgy fog alakulni. Én ezen hamar túltettem magam, Bucinak viszont már nehezebben ment. Persze érthető, ha a menyasszonynak nincs túl jó kedve a »nagy napon« miközben odakint szakad az eső. Eredetileg a tóparti szalmabálákon ült volna a násznép, mi pedig egy lugas alatt esküdtünk volna. Ide pedig egy kis traktorral érkeztünk volna. De az időjárás miatt nem így alakult. Szerencsére volt egy a B-terv, egy másik helyiségben meg tudtuk tartani a ceremóniát. Remekül sikerült. Ha a szalmabála nem is jött össze, mindenesetre egy hordozható lugast fel tudtunk állítani."

Minden jó, ha jó a vége. Az esküvő remekül sikerült. Roli még fontosnak tartja megmutatni azt az idézetet, amivel Bucit köszöntötte föl a névnapján. Ralph Waldo Emerson sorait azóta kiragasztották a konyhába, hogy minden reggel rápillanthassanak. Íme:

„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését, és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker."

Na jó, mi ennél jobban már nem tudunk elolvadni ettől a pasitól... De maradt egy jó hírünk a végére: Rolinak van még három fiútestvére!

Nézegessétek meg a képeket erről a remekbe szabott DIY-esküvőről!

Fotó: Sz S Photo/Hajmáné Szokol Sarolta

Szőcs Lilla

A cikkben szereplő képek forrása: Kazi Roland és Török Gabriella