Ringo imádnivaló. Tényleg az. De állati sok munka van vele. Azt szoktuk mondani, hogy olyan, mint egy sajátos nevelési igényű gyerek. Vagy egy nyugdíjas dinoszaurusz. Amikor hozzánk került, leosztottuk a feladatokat. És – mit ád Isten? – rám jutott a kutyakaka összegyűjtése. Ringo alkalmanként majd' félkilós téglákat rak le, alapesetben naponta kétszer. Már azon kívül, amit reggelente kint a mezőn elintéz. Az hetente 14 adag 40 dekás darab, csak amit a kertből kell összeszedni. Ez az a fajta aktivitás, amely kiválóan alkalmas arra, hogy az ember hétről hétre rádöbbenjen:

celebnek lenni Magyarországon azt jelenti, hogy akkor is neked kell fölszedni a kutyaszart a kertből (vagy az utcáról), ha országosan ismert író és (kiugrott) tévésztár vagy.

De vannak Ringo bélműködésének olyan végtermékei is, melyek nemcsak engem, hanem az egész családot megörvendeztetik. Ezek általában este öltenek testet. Helyesebben gázhalmazállapotot. Olyankor kiterül a piros babzsákján, hallgatja, ahogy cseveg a család és jólesőket szellent. Egy pillanat alatt megtelik a szoba levegője a bűzzel, mi pedig egymást taposva, pánikszerűen rohanunk ablakot nyitni. És közben jókat röhögünk. Magunkon, a mi óriásunkon, és a közös, hasgőzös életünkön.

Ringo, a német dog

Humorérzék és erős gyomor nélkül ne végy magadhoz nagykutyát! Mert akkor azt is nehezen fogod viselni, hogy naponta háromszor-négyszer kell takarítanod a kutyaszőrt, és hetente festened a falat a pofazacskókból hanyagul odaleffentett, esetenként kajamaradékot is tartalmazó kutyanyál miatt. Ha pedig a barátaid jönnek látogatóba, már a belépéskor mindenkinek kiutalni (bocsánatukért esedező tekintettel) egy-egy maréknyi papírtörlőt, hogy azon nyomban törölhessék a kutyaszeretet megnyilvánulásainak nyomát az érintett ruhadarabról. A rutinosabbak csakis játszóruhában jönnek hozzánk, és én sem a legutolsó kollekcióból való NUBU darabokat viselem otthon.

Azért vannak megelőzhetetlen balesetek, amelyeken még a legerősebb humorérzék és a legmélyebb kutyaszeretet sem segít azonnal. Ilyen például az a helyzet, amikor Ringo, miután kint a kertben végzett a nagydolgával, halálos nyugalommal beüget a házba, és leül a kanapéra (mondjuk) tévét nézni. Tudjátok, ahogy szokott: mellső lábak a földön, a két hátsó pedig (fenekestül) az ülésen. Aztán, amikor tíz perc múlva fölkel, egy gyanús barna folt marad utána... Tudom, gusztustalan, elnézést. Próbáljatok meg ezzel együtt élni! Ráadásul úgy, hogy a férjem és én is rendmániások vagyunk – abból a fajtából, aki este nem tér nyugovóra anélkül, hogy elmosogatna és kitakarítana a konyhában. Ezt a látszólagos ellentmondást (hogy tudniillik két tisztaságmániásnak van egy ilyen nagydarab, nyálas-kakás-csipás-szőrös kutyája) mára úgy oldottuk föl, hogy a lakás szinte minden helyiségében tartunk egy-egy tisztítószer csomagot. Nem hinném, hogy bárki többet járna nálunk drogériába, és sosem tart két napnál tovább a körömlakkom.

Viszont nem is leszek magától elszállt, a valóságtól elrugaszkodott celeb. Hát, hogy is lehetnék, amikor egy nyolcvanöt kilós kutyakakagyár tart lent a földön?!