-

Elváááált?! – zúgott a bank ebédszüneti morajában a méltatlankodó kérdés. Muszáj volt megkeresni a hang forrását, ahova közben már a megszeppent válasz is megérkezett („…eeeel”).

– Ezek a mai fiatalok! Azért a mi időnkben ilyen nem volt! Mi még tudtuk, mi a hűség, a tisztelet, mi még kitartottunk egymás mellett a Gézával! – engedte szabadjára indulatait a mai fiatalok ellenében méltatlankodó néni.

A bezzegamiidőnkben virtus szónoka, a Gézáné, kartonruhában és talpig levendulaillatban ugyan pár szezonnal ezelőtti divatnak megfelelő, de makulátlan öltözetben toppantgatott a bank járólapján, és ráncos-keserűn mondta a magáét egy másik néninek:

hogy bezzeg ők, és bezzeg a mostaniak, és hogy az az idő mennyire más volt, és ma meg ezek a fiatalok milyenek, nem tudnak ezek semmit, mi volna velük akkor, hát meg is lehet nézni, mert milyenek ezek most is...

És csak úgy áradt belőle az indulat.

Kétségtelen, övék a Nagy Női Generáció. Ők azok, akik zokszó nélkül álltak helyt munkahelyen, főzték a kettő és többgyerekes családjukban minden este a meleg vacsorát, látták el ezzel párhuzamosan az idős szüleiket, jártak a hegyre vagy csak simán dolgoztak a ház körül (a beláthatatlan méretű) kertben, és eközben még otthont építő, szerető feleségek is voltak. Nem panaszkodtak arra, hogy az élet nehéz, hanem örültek neki, hogy egyik hónapban tudnak fokhagymanyomót venni, a másikban extra zöldalma illatú Amo szappant.

Nem irkáltak picsogó cikkeket női magazinokba az elviselhetetlen terhekről, hanem recepteket és muskátlidugványokat cseréltek a munkahelyükön, az életet szebbé, édesebbé teendő.

Nem jártak mediátorhoz, lifecoach-hoz, kineziológushoz és terápiákra; de olykor ittak egy kávét a szomszédasszonynál, ahova vittek a frissen elkészült sütiből. Nem a feng shui alapelvei szerint rendezték be a lakást, és nem előre rajzolt képeket színezgettek esténként; viszont kötöttek, horgoltak és makraméztak. Ők voltak a család tűzhelye, kovásza és lelke, későn feküdtek és korán keltek, minden fillért okosan beosztottak, tudtak megannyi praktikát a darázscsípésre és a fűfolt eltüntetésére is, a piskótát maguk sütötték, párkapcsolati/intim kérdésükre, (ha volt) megadta a választ a Nők Lapja vagy a Családi Lap.

Nagy volt a szívük. Hát még a szoknyájuk. Mindent, de mindent eltakart... ha kellett.

És teltek az évek, boldogan vagy boldogtalanul, kiröppentek a gyerekek és megszülettek az unokák, aztán már azok is egyetemre járnak, de minek… nem tudnak azok semmit! Se a nélkülözésről, se a hűségről, se az adott szóról.

„…Az első nehézségre elválnak, majd jön más, persze, más mindig jön, hát, így nem lehet élni, Juditkám, hát tudnak ezek valamit is az életről?

Mi együtt maradtunk, bármi áron, minket aztán meg lehet nézni!”

Szigeti Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/BublikHaus