-

Nincsenek véletlenek, tehát egész biztos, hogy én se véletlenül kapcsoltam tegnap a TV2-re, ahol épp Bochkor Gábor fejtette ki magvas, és igencsak tartalmas véleményét a nők elhízása, külsejük elhanyagolása, valamint a párkapcsolatuk sikertelensége közötti szoros összefüggésről. Néhány hónappal ezelőtt már megosztotta velünk gondolatait Pierce Brosnan nejével kapcsolatban. Hajdú most feldobta neki a labdát, hogy esetleg relativizálja, árnyalja már egy kicsit, ismerje el, hogy túlontúl leegyszerűsítette a külsőségek hatását a hosszútávú párkapcsolatokra. Nem ez történt. Bochkor magyarázat gyanánt pontosan ugyanazt mondta el, csak most sokkal több ember előtt... a televízióban. Illetve rákente a sajtóra a dolgot, mondván, kiragadták a szövegkörnyezetből, mert ő nemcsak a túlsúlyos nőkről beszélt, hanem a pocakos, zsíros hajú férfiakról is. Meg bárkiről, aki nem pontosan olyan ma, mint öt-tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor házasságot kötött.

De azért példaként újra Mrs. Brosnant hozta. És nem is akárhogy.

Igaz, jószerivel fogalma sincs róla, hogy Brosnan felesége miért lett túlsúlyos, nem járt utána, hogy betegség, esetleg súlyosabb lelki okok állnak-e a háttérben (vagy - ad absurdum: ő így érzi jól magát), és fittyet hányva mindenféle emberi tényezőre, képek alapján formál véleményt, és mutat olyan bődületesen rossz irányt, hogy az ember legszívesebben bármit a tévé képernyőjéhez vágna, ami hirtelen a kezébe akad (persze, ennek nem volna semmi értelme, de mégiscsak bizsergett a tenyerünk, amíg hallgattuk őt).

Pierce Brosnan feleségére, Keely Shaye Smithre a következő megjegyzést (is) tette a tegnapi műsorban:

„Brosnan ezt a gyönyörű nőt vette el, ezzel a gyönyörű nővel házasságra lépett, és élték életüket. Majd amikor leülnek a reggelizőasztalhoz, Pierce Brosnan cézársalátát eszik, ő meg egy ilyen hatos fánkot benyom.”

Ahogy ültem és hallgattam az eszmefuttatását, elkezdtem sajnálni Bochkor Gábort. Gondolj csak bele, milyen keservesen felszínes lehet az élete. Ez az ember azt hiszi, hogy a tartós és jól működő párkapcsolat azon múlik, hogy a nő elhízik-e vagy sem, hogy mennyire képes az asszony jól karbantartani magát. Értetlenkedve nézi, hogyan szeretheti a híres, sármos színész az ő feleségét moletten is. Sőt: lesajnálja a nőt, egy kissé meg is veti, nem fér a fejébe, hogy miért nem szégyelli magát így.

Azt persze már csak én teszem hozzá, hogy Bochkornak valószínűleg az is nehezen fér be a fejébe, hogy vajon mi tart össze olyan párokat, akiknél az egyik fél megbetegszik, és ezért megváltozik a külseje. Mondjuk, mellrákja lesz, és le kell operálni a fél mellét, vagy égési sérüléseket szerez egy balesetben, esetleg  amputálni kell a lábát.

Tényleg nem tudja Bochkor Gábor, hogy a hosszú távú kapcsolatok nem a külsőségeken alapulnak? Hogy milyen az, amikor két ember masszív egysége egy sokkal mélyebb lelki kötődésből áll össze?

És ez most független attól, hogy Bochkor – saját bevallása – szerint  nem a betegségük miatt elhízott nőkre gondolt.

Hadd meséljek egy rövid történetet. Néhány évvel ezelőtt volt egy nagy szerelmem, aki deréktól lefelé lebénult. Mi már úgy ismerkedtünk meg, hogy ő kerekesszékben ült. Akik nem ismerték őt, csak kívülről láttak minket, értetlenkedtek rajtunk egy sort. Hogy vagyok képes vele együtt lenni, hiszen találhatnék magamnak olyat is, aki jobb/egészségesebb/tud járni? Nos, ez a férfi, noha végül nem maradtunk együtt (és nem a kerekesszék miatt), a mai napig az egyik legfontosabb ember az életemben.

Mit gondoltok, mi határoz meg egy embert? Az, hogy hány kiló, hogy képes-e felállni, és kimenni a fürdőszobába önállóan? Vagy az, hogy van méhe, és működnek a petefészkei is? Netán az, hogy csúnya... avagy szép? Tényleg le kell írni ma, 2016-ban egy olyan evidenciát, hogy az ember nem csupán a külsejéből áll? Nem egy helyes arc vagy egy karcsú derék vagyok, hanem összetett, érző, gondolkodó ember, és még nagyon sok más is. Persze nekem is irtózatosan tetszik Brad Pitt, mert gyönyörű, ő a zsánerem. De tudjátok, mit? Ha választanom kellene, akkor azt a régi szerelmemet választanám, aki nem tud járni.

A végére már csak egy valami maradt.

Képzeljünk el egy reggelit Bochkoréknál. Várkonyi Andrea annak idején hozzáment egy (első ránézésre egészen értelmesnek tűnő) sikeres sráchoz. Ez az okos, gyönyörű nő kicsoszog reggel álmosan, talán még pongyolában, és kit talál a konyhában? Ott van ez a díszmajom, ömlik a szájából a sok fellengzős baromság, és Andrea nem érti, hogy mehetett hozzá anno egy ekkora idiótához...

Szentesi Éva

Kép: via Facebook/bochkorgabor