-

Kicsit fáztam, mert a hőfokszabályzót megint nem sikerült beállítani pontosan. Vagy megsülök a paplan alatt és ki kell takaróznom, de olyankor félek a szellemektől, vagy fázom, vacorgok, mint egy gyerek. Most mondanád, hogy ilyen szó nincs is, de én erre meg azt válaszolnám neked, hogy az én szótáramban olyan szó van, amilyet csak kitalálok. Rosszul járnál, ha velem játszanál Scrabble-t. Látod.

Egyszer összevesztünk egy társasjátékcsatában, mert nem találtad ki időben a feladványt, pedig szerintem tök egyszerű volt. Kézzel-lábbal mutogattam, hogy találd már ki végre Marylin Monroe-t. Még azt is eljátszottam, amikor abban az ikonikus jelenetben a szoknyáját felkapja a szellőzőrácsból kiköhögő szellő, de nem értetted. Én meg szomorú lettem, mert valahogy az életben is így volt ez. Sosem értettél engem igazán. Igazából teljesen különbözőek vagyunk, két másik élet, két másik agy, fogalmam sincs, hogyan kerültünk mi össze, de az biztos, hogy mindig te voltál az erőszakosabb.

Bántottál, mert nem értettél,

sem társasban, sem a szócsatákban,

és mert mindig megbántódtál az igazságon,

visszatámadtál olyan dolgokkal,

amelyek túlmentek minden tűréshatáron.

Nem akarok beszélni veled többé,

felébredtem, és ezt mondtam magamnak.

És a kimondott gondolat keményre felfújt labdaként csattant a parkettán,

mintha dühből dobtam volna a földre, pedig nem volt abban indulat, csak az igazság.

Sajnáltam, hogy neked ez fájt, és azt is sajnáltam, hogy nem tudtam sírni miatta,

mert annyira reménytelen volt már akkorra a mi helyzetünk, hogy jobbnak láttam,

ha nem bánom meg azt, ami igazság szerint soha nem volt, és ma sincsen.

A határozottság ágynak döntött, néztem a mennyezetet, és azon agyaltam,

hogy ha még utoljára játszhatnék veled Scrabble-t, akkor egyetlen szót raknék ki neked csupa nagybetűvel, hogy: CSALÓDÁS!

Szentesi Éva

Fotó: Flickr