Hogyan éljük túl a gyerekekkel a tanév utolsó két hónapját?
Fáradt. Látom rajta, a szemén főleg, de estefelé már az egész testtartásán. Pedig azt halljuk, most kellene még ráhajtani az utolsó két hónapra. Hogy meglegyen a matek ötös, meg jól sikerüljön a zongoravizsga, és persze edzésen is egyre nagyobb a nyomás, hogy ne lógjunk el a háromból egyet, mert ősszel már versenyezni viszik őket... Nézem a vacsoraasztalnál, és megesik rajta a szívem. Megbeszéljük, hogy ha végeztünk az evéssel, már nem kell gyakorolni, vesszen az a matek ötös, ha vesznie kell! Inkább játsszon, menjen ki az udvarra a kutyával rohangálni. Közben azért összeszorul a gyomrom picit, mert tudom, hogy az év végi osztályzat már most is fontos, meg hát ugye én is azt hallgattam annak idején, hogy „az utolsó két hónapban még rá kell húzni, utána úgyis jön a nyári szünet, majd kipihened magad!” Szóval, bevallom, nagyon jókor érkezett Szalánczi Krisztina klinikai szakpszichológus cikke:
A nap egyre ragyogóbban süt, már közel a tanév vége, a gyerekeket pedig egyre nehezebb tanulásra bírni. Arra, hogy az iskolapadban még kipréseljék magukból a maximumot. Sőt, még a minium; a reggeli felkelés és eljutás az iskolába is ádáz küzdelemmel jár. Egyre kevésbé van kedvük „na még egyszer” megmutatni, bebizonyítani, vagy épp kijavítani, kicsit még gyakorolni, összességében jól és még jobban megfelelni. Az a helyzet, hogy ez teljesen normális.
Ahogy az is normális, hogy ezidőtájt a szülők és a tanárok is fáradtabbak, ezért sokszor ingerültebbek. Az év vége közeledtével sokunknak ismerősek lehetnek az ilyen mondatok:
„Még ezt a két hónapot bírd ki, aztán jöhet a szünet, addig szedd össze magad, mi is dolgozunk, neked az iskola a munkád.”
„Nem hiszem el, hogy nem vagy képes kijavítani a matek hármast!”
„Érthetetlen, hogy egy hónapja még tudtál olvasni, most meg elfelejtetted? Mi történt? Na, majd nyáron gyakorolunk!"
„A zeneiskolai vizsgára is készülni kell, kapd már össze magad! Jó szereplést várunk tőled!”
„Kapj már észbe, mi lesz a bizonyítványodban? Ez nem a félév, ezek az osztályzatok már sokat számítanak!”
Minél kisebb egy gyerek, annál gyorsabban elfárad, kimerül. Az alsó tagozatosoknál az érési folyamatoknak még kiemelt jelentősége van. Bizonyos készségekre gyakorlás nélkül is megérnek a gyerekek. Tehát:
teljesen értelmetlen, sőt kifejezetten káros a kicsiket az utolsó pillanatig terhelni, nyomasztani a gyakorlással. Attól nem fognak szebben, pontosabban olvasni, számolni, írni...
Majd ősszel, ha pihent és fejlődött három hónapot, gyakorlás nélkül is menni fog. Ez a másik: nyáron tilos gyakorolni! A nyár ebben a korban töltődésre, kikapcsolódásra való.
De lássuk, hogyan juthatunk el a nyári szünetig kevesebb szorongással. Íme néhány gyakorlati tanács.
1. Fogadd el, hogy év végén visszaesik a teljesítménye!
Ne csináljunk problémát abból, ha úgy tűnik, hogy a tanév vége felé bizonyos tantárgyak nehezebben mennek, rosszabb jegyeket hoznak a gyerekek. Az is természetes, hogy ilyenkor nyugtalanabbak, lustábbak, figyelmük szétszórtabb. Igyekezzünk több időt biztosítani a szabad játékra (esetleg a gyakorlás helyett is), mert amellett, hogy a játék fejleszti a kisiskolás korú gyerekek képességeit, kiválóan megszabadít a feszültségtől is. Hagyjuk a gyerekeket bűntudat nélkül játszani, anélkül, hogy állandóan a kötelességeikre figyelmeztetnénk őket!
2. Próbáld oldani a maximalista gyerek szorongását!
Vannak nagyon erősen teljesítmény centrikus gyerekek, akik nehezebben viselik a kudarcot, maguktól is mindig a maximumot szeretnék adni. Nekik is nehezebben megy a tanulás az év végén. Segítsük nekik oldani a görcsöket, beszélgessünk velük arról, hogy a felnőttek sem képesek mindig minden helyzetben a legjobbat nyújtani, ez természetes dolog. Meséljünk el saját diákkorunkból egy-egy könnyen érthető, humoros történetet, oldva ezzel a szorongásukat. Biztosítsuk arról, hogy tényleg nem dől össze a világ, ha mondjuk négyes lesz környezetből.
3. Játssz vele!
Sokat segíthetnek a közös családi programok, egy esti nagy játék, egy vidáman eltöltött anyás/apás lazítós délután. Menjünk ki vele a szabadba, hadd ugráljon, rohangáljon, hadd engedje ki a gőzt! Nekünk sem fog rosszat tenni a levegő.
4. Adj neki időt arra, amire szeretne!
A szülők számára sokszor „értelmetlen” dolgokat csinálnak a gyerekek, teszem azt épp tanulás helyett. Hagyjuk, hogy ezek a „haszontalan” tevékenységek oldják a fáradtságot. Adjunk nekik napi fél– egy órát arra, hogy tényleg azt csinálják, amit a legjobban szeretnek!
5. Légy a cinkosa!
Előfordulhat, hogy a gyerekek átmenetileg teljesen hátat fordítanak az elvárásoknak. Semmihez sincs kedvük, pláne tanulni. Tudom, hogy nehéz, de ésszerű határokon belül legyünk ebben a cinkosai! Segítsünk megírni a házi feladatot. A feszült gyerek – feszült szülő párosból nem sok jó származik. Ha állandóan csak a kötelességeire figyelmeztetjük, ellenkező hatást érünk el nála, egyre jobban ellenáll majd. A legtöbb gyerek tökéletesen tisztában van a kötelességeivel. De év végén egyszerűen nehezebben mennek a dolgok.
Csak néhány mondatnyi általános igazság a végére: A szülő görcsössége, feszültsége átragad a gyerekekre. A túlingerelt világ hatással van a hétköznapi életre, szinte észrevétlenül hajtjuk őket az erős megfelelési kényszerbe, hajszoljuk velük együtt a tökéletességet és a maximum elérését. Ha szülőként képesek vagyunk kicsit engedni, lazítani, „nem komolyan venni” magunkat, és hanyagolni a „példabeszédeket” , a gyerekek meghálálják, és a tanítók is könnyebben kezelhető diákokat kapnak reggelente. Így mindenki ép ésszel túléli a hátralévő két hónapot a nyári szünetig.
Szalánczi Krisztina
klinikai szakpszichológus
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/AdrianC