-

Mint kristálycukor a kávémban, úgy olvadsz el bennem,

csak te rombolóbb vagy, mint a fehér idegméreg.

Nehezebb is leszokni rólad, mint a cukorról, pedig próbáltam azt is helyettesíteni mindenféle hülyeséggel, de nem jött be az eritritol. Fekszem az ágyban és a párnába fúródott arcod helyét nézem. Beleszagolok a fehér huzatba, amit tegnap frissen húztam át miattad, de már nem lehet érezni az illatod, mert blokkolta az agyam a veled kapcsolatos dolgokat. Édes feltevés vagy az életemben, egy kósza mi lett volna, ha. De sosem lett belőled semmi, mert tagadtad a dolgokat,

azt hogy szeretsz, és én is tagadtalak pimasz módon.

Azt hazudtam, nem érdekelsz,

még olyat is bemondtam, hogy mással járok,

te meg hülye voltál, és elhitted,

amit sose kéne komolyan venni egy nőtől.

Azon az éjjelen, amikor elmentél, ideges voltam, és sírtam is kicsit,

de nem nagyon, mert a nyugtalanságot nem engedhetem meg magamnak.

Figyelem a sejtjeimet, mikor indulnak el megint a rossz felé,

meg hogy miket gondolnak rólad titokban.

Azt suttogják, hagyd a csudába ezt a hülyét…

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Annie Spratt