A meddőség olyan probléma, amelyet nagyon nehéz megértenie annak, akit nem érint. Sok pár számára a gyermekáldás a világ legtermészetesebb dolga, és inkább a nem kívánt terhesség megelőzése okozza a gondot, mintsem a gyermektelenség.

Közben egyre több érintett pár van, a meddőség gyakorisága egyértelműen növekvő tendenciát mutat az elmúlt évtizedekben. Ráadásul

a gyermektelenség okára rákérdezni tapintatlanságnak számít, gyakran még családon belül is tabu a téma, így sok esetben marad a titkolózás, ami további súlyos terhet ró a párokra.

Másrészt, ha jobban belegondolunk, az élet kihívásainak való megfelelés, a tervszerű életvitel, a családtervezési propaganda is mind-mind azt sugallja, hogy a kívánt fogamzás akkor következik be, amikor mi akarjuk. Sajnos a gyakorlat sok esetben mást mutat.

A családtervezés napjainkra nagyon tudatossá vált, ami számos előnye mellett fokozza a nyomást a fiatalokon, hiszen a - manapság agyonhasznált szóval - „babaprojektet” teljesíteni kell! Ezáltal a fogamzás elveszíti titokzatosságát, egyfajta cél lesz belőle, vagyis a „csoda” sok családban nem csak úgy megtörténik, hanem egyenesen küzdelemmé válik, valódi stresszhelyzetet teremtve. A feszült várakozással teli évek, „a mindent megteszünk érte, de mégsem kopogtat a gólya” – önmarcangoló érzése megroppanthatja a párkapcsolatok egyébként is törékeny falait. A párok rendszerint úgy érzik, mindenki másnak könnyebben megy ez a feladat, a baráti házaspárok mind babvárással vannak elfoglalva, számos kötelező meghívás érkezik babnézőbe, a barátnők büszkén domborítanak gömbölyödő pocakjukkal.

A kifejezetten a havi ciklushoz igazodó, hőmérőt és szigorú forgatókönyvet igénylő házasélet is teljesítménytúrává szürkül, teljesen elvesztve annak spontaneitását. A menstruáció idején minden hónapban megjelenik a bizakodás, az érintettek párhuzamosan két jövőtervet működtetnek: „Ha terhes leszek….ha nem leszek terhes.” Majd eljutnak oda, hogy végül egyetlen kérdés foglalkoztatja őket, semmi más: hogyan és mikor lehet gyermekük?

Mire hosszas tépelődés és várakozás után elmennek egy meddőségi központba, addigra a fent említett események egyre szorongóbbá és elkeseredettebbé teszi őket, főként a nőket. A gyermek után vágy egyre elviselhetetlenebbé válik, úgy érzik kudarcot vallottak, nem képesek megfelelni egy teljesen „hétköznapi” elvárásnak. Paradox módon

a magas szorongásszint, esetleg depresszió megléte, a rossz általános pszichés állapot az egész meddőségi kezelés sikerességét csökkentheti.

Amennyiben sikerül testi okot feltárni a meddőség hátterében és azt orvosolni, akkor belátható időn belül teljesülhet a várva várt álom.

Az esetek jelentős részében azonban nincs kimutatható testi elváltozásra, betegségre utaló ok. A várt gyermekáldás minden próbálkozás ellenére mégis elmarad. A sorozatos vizsgálatok egyre mélyebbre hatolnak a nő intim szférájába, a sikertelen próbálkozások tovább növelik az értéktelenség és kudarcérzést, fokozzák a szorongást.

Az, hogy a lelki tényezők milyen mértékben hatnak a fogamzókészségre máig nyitott és sokak által vitatott kérdés. Vannak azonban meggyőző eredmények arra vonatkozólag, hogy a negatív érzelmek káros hatással vannak a mesterséges megtermékenyítésre és a fogamzásra. Logikusnak tűnik hát, hogy az ismeretlen eredetű meddőség hátterében lelki okokat is keressünk.

Jól szemlélteti az eredményességet a következő kísérleti példa: meddő nőket véletlenszerűen két csoportba osztottak. Az egyik csoport tíz üléses pszichoterápiás kezelésben részesült, míg a másik csoport nem kapott ilyen kezelést. A kezelt csoportban hat hónapon belül a nők 60 százaléka esett teherbe, a kezeletlen csoportban ez az arány csak 24 százalék volt. Az eredmény magáért beszél, és ezt azóta számos egyéb vizsgálat megerősítette.

A meddőség lélektani okai között számos tudatos és tudattalan félelem gyökerezhet.

Ilyenek például a következők:

’Nem leszek jó anya.”

„Nem érdemlem meg, hogy gyermekem szülessen.”

„Félek az anyaságtól.”

Félelmeink tudatosításáért, és az azokkal való szembenézésért sokat tehetünk. Éppen ezért a meddőség pszichoterápiájában a feltáró beszélgetéseknek, pszichoterápiának kiemelt jelentősége van. Tapasztalatok szerint már egy alkalom egy ilyen beszélgetésből –  a félelmekről, párkapcsolati nehézségekről, csökkentértékűségről – oldó hatással lehet a nőre, és így a párra is.

A pszichés támogatás szerves részét kell, hogy képezze a meddőségi terápiának.

Hiszen tudjuk: ugyanazzal a diagnózissal más-más utat járhatunk be, attól függően, hogy valaki mennyire dolgozik a betegsége, problémája ellen vagy esetleg mellette.

 

Szalánczi Krisztina

klinikai szakpszichológus