Nem emlékszik, mit evett reggelire, de egy gyerekkori piknikre igen
Így működik az Alzheimer-kórban érintettek valóságérzékelése
Ha valaki demenciával él, a viselkedése a környezete számára gyakran megmagyarázhatatlannak, zavarónak tűnhet. Mintha két párhuzamos valóság létezne: az egyik, amit a többiek érzékelnek kívülről, és a másik, amit az érintett él meg belül. Hogy közelebb kerüljünk az ő nézőpontjához, meg kell értenünk, hogyan változik meg az agy működése egyes demenciák, különösen az Alzheimer-kór esetén. Stoiber Vivien gyógytornász, demenciaszakértő, WMN Creator videója és írása.
–
@wmn.hu Most akkor emlékszik, vagy sem? 🤔 Boldogan és a legapróbb részletet is felidézve mesél a gyermekkoráról, de azt bezzeg nem képes megjegyezni, amit pár perce mondtunk neki? Szórakozik velünk? Aligha. Egyes demenciák - főleg az Alzheimer-kór- esetén megfigyelhető az a jelenség, hogy az érintett emlékei az időben nagyjából visszafelé haladva tűnnek el. 🧠 Erről a jelenségről készített videót creatorunk, Stoiber Vivi @demenciarol_erthe , aki gyógytornászként a napja legnagyobb részében súlyos demenciával élő emberekkel foglalkozik. 👩⚕️ Ha kíváncsi vagy, hogy hányféle módon befolyásolhatja ez egy demenciával élő ember viselkedését és ez milyen hatással lehet az életetekre, akkor olvasd el a videóhoz tartozó cikket is a WMN magazin oldalán és kövess minket hasonló tartalmakért. 💬 #wmn #wmnmagazin #wmncreator #demencia #Alzheimerkór ♬ eredeti hang – WMN Magazin - WMN Magazin
Hogyan lehetséges, hogy valaki elfelejti a tegnap történteket, de a gyermekkorára pontosan emlékszik?
A válasz az agy egyik kulcsfontosságú területében, a hippocampusban keresendő. Ez a terület felelős az új információk feldolgozásáért és tárolásáért. Az Alzheimer-kórban érintetteknél általában az elsők között károsodik ez a rész, ezért a frissen szerzett élmények és események nem tudnak rögzülni.
A régi, különösen nagy jelentőségű, sokszor ismételt vagy érzelmekkel átszőtt emlékek viszont más agyi területeken tárolódnak, amelyek a betegség korai szakaszában gyakran épen maradnak. Így fordulhat elő, hogy bár valaki nem emlékszik arra, mit evett reggelire, de pontosan fel tudja idézni, mit viselt az iskolai ünnepségen 10 éves korában.
Ez magyarázza azt is, hogy miért keverhetik össze a hozzátartozókat: egy Alzheimerrel élő édesanya könnyen nézheti a fiát a férjének, ha a saját belső valóságában ő is nagyjából annyi idősnek gondolja magát, mint amennyi a gyereke.
Az is gyakori, hogy a saját tükörképe megijeszti – az ott látott idős asszony ugyanis nem egyezik azzal a fiatal nővel, akinek érzi magát –, vagy a jószándékból elé rakott régi fényképek összezavarják, hiszen ezek nem az ő aktuális valóságát mutatják.
Az idő előrehaladtával előfordulhat, hogy valaki már csak a keresztnevére vagy gyerekkori becenevére hallgat, hiszen ezek a legmélyebb rétegekben rögzültek. Ugyanezért történhet meg, hogy elfelejti az élete során megtanult idegen nyelveket, és csak az anyanyelvén ért meg dolgokat, még akkor is, ha az elmúlt évtizedekben nem azt használta gyakrabban.
Az egész folyamat egy hagyma rétegeinek lefejtéséhez hasonlítható: kívülről befelé haladva vesznek el az emlékek, a legújabbaktól a legrégebbiek felé. Az erős érzelmekkel átitatott, fontos emlékek maradnak velük a legtovább.
Ha ezt tudjuk, könnyebb elfogadni és megérteni azokat a viselkedésformákat, amelyek elsőre furcsának vagy logikátlannak tűnnek.
A demenciával élő személy valósága más, mint a miénk – de nem kevésbé valós. Ha megpróbálunk belépni az ő világába, és ott reagálni, akkor lesz esélyünk valóban megnyugtatni, kapcsolatot teremteni vele.
Megérdemlik, hogy emlékezzünk – akkor is, amikor ők már nem tudnak.
A kiemelt kép forrása: Getty Images/Jorm Sangsorn
