–

„Megfordítom a kamerát, nézd! 3400 méter magasan vagyunk. Itt fut a ház alatt az El Camino del Inca, az Inka útja, én is ezen szoktam lesétálni a cuscói piacra. Eredetileg az Inka asztalához vezetett, ami fontos rituális helyszín volt a város felett, áldozatokat mutattak be rajta” – magyarázza Heller Csilla, aki az Inka Birodalom hajdani fővárosában él tradicionális zenész férjével, mindennapjairól pedig Facebook-oldalán is beszámol, így találtam rá én is.

Ahogy a telefonja kamerájával pásztázza az Andok kopár, monumentális hegyláncát és a környékbeli épületeket, nevetve tesz egy megjegyzést arra, mennyire építkeznek földrengésbiztosan a peruiak („semennyire”), én pedig eszembe vésem, hogy erre mindenképp térjünk még vissza.

Mielőtt Csilla három éve letelepedett az országban, többször járt Peruban: az Inka Birodalom és annak öröksége már gyerekként elvarázsolta. Utazásai során aztán szembesült Peru szélsőséges valóságával, így a romantizált kép szertefoszlott, helyébe viszont mély szeretet költözött.

A döntésre végül egy súlyos egészségügyi élethelyzet vezette: „30 miómám volt a méhemben, mindenféle típusúak, és nem kicsik, hanem 5-6 centisek. A hemoglobinom pedig 60 alá esett. Az adenomiózis miatt olyan erős volt a vérzésem, hogy az már kezdett az élettel összeegyeztethetetlen állapottá válni. Kaptam sürgősségi vérátömlesztést, befektettek kórházba, ahol éjjelente hallottam mások halálhörgését, és sorra haltak meg azok, akikkel egy szobában voltam. Akkor szembesültem vele, hogy az élet annyira rövid és törékeny, bármelyik pillanatban elveszíthetjük! Addigra távkapcsolatban éltünk a párommal, és mindig is vágytam rá, hogy Peruban kipróbáljam magam.

Ott és akkor eldöntöttem, hogy én úgy igazán meg akarom élni az életemet, nincs mire várni.”

A kórházból hazatérve, az orvosa tiltakozása ellenére Csilla azonnal megvette a repülőjegyet, és egy hónap múlva már Cuscóban volt. 

Ahol a női ciklus szent

„Eleinte voltak magaslati tüneteim, de nem rosszabbak, mint másoknak. Figyeltem magamra, pihentem, a testem pedig elkezdett kompenzálni: a magasság miatt ugyanis több vér termelődik az emberi szervezetben, ami ellensúlyozta a vérszegénységemet. Azóta megműtöttek egy új, japán technológiával, az enyém volt az első ilyen beavatkozás Magyarországon – ezért innen is üzenem a hasonló problémával küzdőknek, hogy ne engedjék automatikusan kivenni a méhüket, mert van megoldás.”

A gyógyulásban Csillát helyi sajátosságok is segítették, többek között az, hogy mennyire másképpen áll a perui hagyomány a női testhez: felkeresett például helyi gyógyító asszonyokat, akik révén új szempontokkal is gazdagodott. Ilyen volt az is, mikor arra bátorították, hogy énekeljen, mert náluk a méhet a női hang kiengedésével kötik össze. „Én korábban énekeltem is, az életem egy nehéz szakaszában viszont szinte elnémultam.”

Az is kiderült, hogy a menstruációs vérnek Peruban van egy szent jellege, egyfajta felajánlásként fogják fel Pachamamának, a Földanyának. „Európaiként nyilván nem tudtam minden megközelítésükkel azonosulni, de azzal nagyon érdekes volt szembesülni, hogy

így is lehet viszonyulni a női testhez, ekkora tiszteletben lehet tartani a női ciklust – ami aztán összekapcsolódik egy sokkal nagyobb önszeretettel az emberi létezésünk, vagy akár a női szerveink felé is.”

Peru sajátossága viszont az a markáns szélsőségesség, ami a nőkhöz való viszonyban is megjelenik.

Az érem sötét oldala

 Erről olvashatsz még:

• Miért kell Peruban felírni a falra, hogy a kamaszlányok elleni szexuális erőszak is bűncselekmény?
• Tulajdon vagy ajándék? Mi a gyerek Peruban? Hogy jön ehhez Pachamama?
• Mit keresnek a sziklákra festett Jézusok az apuk, a hegyek szellemeinek szent helyein?
• Mi volt a cuscói polgármester reakciója a földrengésekre?
• Magyarország vs Peru: mit tanulhatnánk egymástól?
• Mi az a kettős honvágy?