Nénik és melegek összezárva – az ír dramedy alatt a meghatottságtól és a nevetéstől is sírni fogsz
A Négy anya négy fia (Four mothers, 2024) melankolikus ír dramedy a szereplők nyilvánvaló sebezhetősége és kiszolgáltatottsága ellenére is tartalmaz örömujjongást – a végén legalábbis, és megható, vagy épp komikus pillanatot is bőven. A kapcsolatokat nem önti le cukormázzal, hanem olyannak mutatja, amilyenek a valóságban: olykor ügyetlenül, figyelmetlenül szeretünk, gyakran terhet jelentünk a másiknak, de csak a legközelebbi szeretteinkkel tudjuk magunkat megértetni fél szavakból is akár. Fiala Borcsa írása.
–
A társadalom szélére szorítottak
A Darren és Colin Thornton testvérpár két perifériára szorított rétegről, az idősekről és a melegekről készített generációs filmet, melyhez az alapot a betegeskedő édesanyjukkal ápolt kapcsolatuk, és annak a kettőssége szolgáltatta, amikor egyszerre tapasztalták meg a maguk fájdalmas, családi drámáját, és az első filmjük átütő sikerét.
Az író Edward (James McArdle) épp a siker küszöbén áll. Ifjúsági regénye, mely egy meleg szerelemről szól, felkeltette az amerikai kiadók érdeklődését is. Nagy nemzetközi sikert jósolnak neki, ám ahhoz, hogy ez valóra tudjon válni, magát is el kell tudni adnia. Az amerikai turné előtt azonban több akadály is fekszik, és ezek közül csak a kisebbik az, hogy Edward neurotikus, gyűlöl szerepelni, könnyen zavarba jön, és már a pár perces online videóinterjún is rosszul muzsikál, a lazának és behízelgőnek szánt mosolya inkább egy sorozatgyilkos vigyorgására emlékeztet.
Ezen még talán lehetne csiszolni, ám a sors egy jóval nagyobb követ is az útjába görget. Nem elég, hogy a saját anyjáról, az agyvérzés következtében a beszédkészségétől megfosztott, így csak egy táblagépen keresztül kommunikáló Almáról kell gondoskodnia, de a nyakába kapja még három másik barátja anyukáját is. A haverok ugyanis úgy érzik, szép lassan beleőrülnek a mamák pesztrálásába, muszáj kiszelepelniük a felgyűlt feszültséget, és élni egy kicsit a spanyolországi Pride-on.
Úgyhogy se szó, se beszéd, lepakolják a mamákat Edward lakásán azzal a felkiáltással, hogy neki amúgy is nagy tapasztalata van már az idősgondozásban. Az a pár nap nem számít, gondolják, és talán nem is fogják fel: épp ez a pár nap számít csak igazán az író szempontjából.
Edward tehát ott áll a kis lakásában négy igen határozott akarattal rendelkező öregasszonnyal, akik hozzá hasonlóan szintén nem örülnek a kialakult helyzetnek, és tesznek róla, hogy erről a környezetük is tudomást szerezzen.
Vénasszonyok nyara
A film eredetileg a 2008-as olasz film, a Pranzo di ferragosto (magyarul: Vénasszonyok nyara címen jelent meg) adaptációja lett volna, ám a testvérek nem érték be a római sztori egyszerű átültetésével.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
Képek forrása: Pannonia Entertainment
Glow
Glow