–

Az ország jelentős része fellélegzett a vasárnapi választás eredményei után. Egy másik, szintén jelentős része viszont elveszítette az addigi magabiztosságát. Akinek eddig az volt a tét, hogy menjen vagy maradjon, valószínűleg marad. 

A másik oldalon azonban olyanok is vannak, akik hirtelen elkezdték fontolgatni ezt a kérdést, hiszen eddig bőséges juttatásokkal hálálta meg a hatalom a szolgálataikat, most pedig, amikor vélhetőleg elzáródik az eddigi korlátlan pénzcsap, máshol kell keresniük a boldogulást.

Az én személyes életemben óriási megkönnyebbülés, hogy sikerült leváltani a 16 évig regnáló Orbán-kormányt, mert az volt a tét, hogy itthon maradnak-e a gyerekeim, vagy pedig szedik a sátorfájukat, és elmennek ebből az országból. De nem mennek.

Mert újra van remény arra, hogy egy élhető Magyarországon kezdik el az önálló életüket, ha már egyszer a gyerekkoruk tetemes részét félautokráciában kellett tölteniük.

Szóval – ahogy Cseh Tamás és Másik János énekelte Bereményi Géza kultikussá váló, épp ötven évvel ezelőtt született dalszövegében – : „Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? / Itt van a város, vagyunk lakói / Maradunk itten, maradunk itt, maradunk”

Nemigen volt jövőkép a gyerekeim előtt