Rekordot döntött az Artemis II, közben lélegzetelállító fotókat készítettek a Hold túlsó oldaláról

–

Több mint fél évszázaddal az Apollo 17 után ismét emberek jutottak el a Hold közelébe. Az Artemis II küldetés négyfős csapata – Reid Wiseman, Christina Koch, Victor Glover és Jeremy Hansen – csütörtök hajnalban indult, megkerülte a Holdat, és minden korábbinál távolabb, több mint 400 ezer kilométerre távolodott el a Földtől, megdöntve az Apollo 13 legénysége által 1970-ben felállított rekordot.

Az űrhajósok beszámolói szerint a látvány mélyen személyes élményt is nyújtott. Christina Koch arról beszélt, hogy a Hold közeli látványa váratlanul erős érzelmi reakciót váltott ki belőle. „Egyszer csak elsöprő érzés fogott el, amikor a Holdra néztem. Csak egy-két másodpercig tartott, de hirtelen úgy éreztem, mintha belecsöppentem volna a holdi tájba, és az egész valóságossá vált.”

Koch különösen a friss becsapódási kráterek ragyogását emelte ki. „Ezek annyira fényesen világítanak a felszínen, mintha apró lyukak lennének egy lámpabúrán” – mondta, hozzátéve, hogy sokkal világosabbnak tűnnek, mint a környező felszín.

Victor Glover hasonló élményről számolt be. „Nagyon megindító volt kinézni az ablakon” – mondta, majd hozzátette, hogy képzeletben már a felszínen járt:

„Szinte úgy éreztem, mintha ott sétálnék lent, másznék a terepen, és bejárnám ezt a hihetetlen tájat.”

A legénység a Hold túlsó oldalán haladva mintegy 40 percre elvesztette a kapcsolatot az irányítóközponttal, ez azonban egyben a legértékesebb megfigyelések ideje is volt. „Ekkor voltunk a legtávolabb a Földtől és a legközelebb a Holdhoz, így tudtuk a legrészletesebb megfigyeléseket elvégezni a túlsó oldalról” – mondta Glover. „Keményen dolgoztunk, de meg kell hagyni, kifejezetten jó érzés volt” – tette hozzá.

Az űrhajósok több olyan területet is láttak, amelyet korábban emberi szem még soha. Felvétel készült többek között az Orientale-becsapódási medence eddig szabad szemmel nem látott részeiről is. Bár az űr tele van űrszeméttel, a legtöbb törmelék túl kicsi, túl gyors, és szabad szemmel egyszerűen nem észlelhető – írja a Popsci.

Jeremy Hansen szerint a Hold két oldala látványosan különbözik egymástól. „A Föld gravitációja erősen hatott a Hold felénk néző oldalára, ezért ott láthatók azok a sötét síkságok, amelyeket a Földről is megfigyelünk. A túlsó oldalon viszont ezek szinte teljesen hiányoznak.”

A küldetés során az űrhajósok egy különleges napfogyatkozást is megfigyeltek, amikor a Hold teljesen kitakarta a Napot. Reid Wiseman elmondta: „Láttuk a Nap koronáját, és azt is, ahogy a bolygók sorban megjelennek az égen, köztük a Mars.”

A legénység a Hold felszínén a megszokott szürke árnyalatokon túl zöldes, barnás és narancsos színeket is észlelt, amelyek a kőzetek és a holdpor kémiai különbségeire utalnak. A tudósok szerint ezek az észrevételek fontos információkat adhatnak a Hold geológiai történetéről.

Hazafelé tartanak

Az Artemis II legénysége a Hold túlsó oldala fölötti átrepülést követő napon már a visszaútra koncentrál, az Orion kedden kilépett a Hold gravitációs hatásköréből, így innentől a Föld vonzása gyorsítja a kapszulát, amely a tervek szerint Kalifornia partjaihoz érkezik, pénteken csobban a Csendes-óceánba. 

A legénység a visszaúton már egy újfajta „rutintevékenységet” is kipróbált: kapcsolatba léptek a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén dolgozó kollégáikkal – számol be a New York Times.

A mintegy 12 perces beszélgetés során Jessica Meir arról kérdezte őket, milyen érzés volt az ablakból nézni a Földet.

„Nemcsak a Föld szépségét vettem észre, hanem azt is, mennyi feketeség veszi körül – és ez csak még különlegesebbé tette.”

A beszélgetés különlegessége, hogy Koch és Meir 2019-ben együtt hajtották végre az első kizárólag női űrsétát. „Jessica, mindig reméltem, hogy még leszünk együtt az űrben, de arra nem gondoltam, hogy erre így kerül sor” – mondta Koch. A NASA szemléletváltását jelzi az is, hogy 2025-ben először fordult elő, hogy az újonnan kiválasztott űrhajósok között több a nő, mint a férfi: 10-ből 6 – erről Kaiser Orsi írt korábban. 

Glover a kapszula szűkös körülményeiről is beszélt. „Gyakorlatilag minden, amit csinálunk, térbeli kompromisszummal kezdődik” – utalt arra, hogy az Orion nagyjából két egyterű autó belső terének felel meg, szemben az űrállomás tágasabb moduljaival. Közben az emberi szervezetnek is hatalmas megterhelés az űrben lenni: mivel nincs gravitációs erő, ami a lábunk felé hatna, és amit a keringési rendszerünk alapjáraton ellensúlyozni igyekszik, a vér a felső testfélben gyűlik össze. Ennek látható jelei is vannak: duzzadtabb arc, a nyaki vénák kitágulása, keskenyebb lábak, amit „csirkeláb-szindrómának” is neveznek – erről dr. Nagy Klaudia Vivien, az első magyar űrorvos beszélt Milanovich Domival. 

A rekorddöntés az űrállomáson dolgozó kollégákat is megmozgatta.

„Amikor ti a legtávolabb voltatok a Földtől, mi átrohantunk az állomás túlsó végébe, hogy elmondhassuk: abban a pillanatban mi voltunk tőletek a legtávolabb” 

– fogalmazott Meir.

Ezrével érkeznek a képek a Holdról

Kedden még a küldetés holdkutató vezetőjével, Kelsey Younggal egyeztetett a megfigyelésekről a legénység. Különösen azok a felvillanások keltettek érdeklődést, amelyeket a Hold sötét oldalán észleltek – ezek feltehetően mikrometeorit-becsapódások voltak. Wiseman szerint „pillanatnyi jelenségekről volt szó, legfeljebb fél másodpercig tartottak, és nem volt észlelhető színük”. 

A küldetés technológiai áttörést is hozott: az első adatok lézeres kommunikációval érkeztek vissza a Földre. Rick Henfling repülésirányító szerint „több mint 45 perc alatt 20 gigabájtnyi adatot” sikerült letölteni, ami nagyságrendekkel gyorsabb a hagyományos rádiós rendszereknél. A földi kutatók megkezdték az adatok elemzését. Young így fogalmazott:

„Az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy átpörgettem az ezrével érkező képeket – és minden egyes felvételen van valami, ami meglep.”

A küldetés azonban csak az Artemis-program első lépése: a cél az, hogy a következő években újra ember lépjen a Hold felszínére, és hosszabb távon akár állandó emberi jelenlét is kialakuljon, valamint előkészíti a jövőbeli marsi expedíciókat.

Nagy Andi