Boszorkányságot a karácsonyfa alá? Ó, igen!

–

Minél jobban beleásom magam a boszorkányság történetébe, a különböző pogány rítusok gyökereibe, a gyógynövények felhasználásába vagy a tarot rejtelmeibe, annál távolabb kerülök attól, hogy megkérdőjelezzem ezek jelentőségét, hatékonyságát, és úgy egyáltalán: a varázslatba vetett hitemet.

Gyerekként is gyakran belefutottam abba a dilemmába, hogy ha a kereszténységet a világ feltett kézzel elfogadja, ha létezhet szeplőtelen fogantatás, feltámadás, csodák és isteni beavatkozások, akkor miért pont a természet és az univerzum csodái lennének a képzelet veszélyes szüleményei? Ki mondja meg, mi az, ami „mese habbal”?

Na, ebbe most bele sem megyek – ez egy másik cikk témája. Inkább rátérek arra, miért tartom jó ötletnek, ha a lányok a rózsaszín, cuki, csillogós és csinos dolgok helyett (vagy legalább mellett) boszorkányos ajándékokat kapnak.

Le kell szögeznem már az elején: régen én is tipikus „lányos” dolgokra vágytam, de a Disney-hercegnők világában ezen nem is nagyon lehet csodálkozni. Az utóbbi tíz évben azonban gyökeresen megváltozott az, ahogyan a szépet és az igazán lényegeset értelmezem.

Attól még, hogy valami sötét, lehet gyönyörű. A csúnyaság nem feltétlenül félelmetes. A szép nem feltétlenül jó. A csoda és a varázslat nem csak a mesékben létezik. A világ nem csak annyi, amennyit látunk. Amióta ezek a gondolatok átrendeződtek bennem, magamra is másképp tekintek: a megérzéseim nem puszta belső monológok többé, hanem a belső erőm és annak a bizonyos, megfoghatatlan valaminek a hangjai.

Nehéz mindezt szavakba önteni anélkül, hogy az embert komplett bolondnak néznék – ilyenkor viszont mindig eszembe jut, hogy a különböző vallások esetében senkit sem csavarnának kényszerzubbonyba azért, mert hasonló gondolatokat fogalmaz meg. A nagy különbség az, hogy

a boszorkányság középpontjában nők állnak, és mint tudjuk, arra mindig könnyű rásütni, hogy ostobaság vagy épp veszélyes. A nők azonban egyre dühösebbek, egyre kevésbé fogadják el a patriarchátus által rögzített normákat, és ezzel párhuzamosan egyre nő az érdeklődés minden zabolátlan, ellenálló, dogmákkal szembemenő, az elvárásokra fittyet hányó nő és az ő tudásuk iránt. Nekik ajánlom az alábbi könyveket.

Lindsey Squire: Boszorkányok (képregény)

Squire az egyik legismertebb kortárs szerző a témában. Könyvei gyönyörűen illusztráltak, lényegre törők, és közben mindent pont annyira egyszerűsítenek le, hogy senki se érezze magát hátrányban. Ez a kötet javasasszonyokról, gyógyítókról és varázslókról szól, ezen belül is Biddy Early, az első olyan ismert boszorkány, akit a közösség nemhogy nem vetett ki magából, de annyira hálásak voltak neki a tudásáért és a sok segítségért, hogy a boszorkánypernél nem volt elég ellene valló tanú, így megmentették a halálos ítélettől. Ez a kötet az ő inspiráló és izgalmas történetét dolgozza fel, képregényformában. Épp ezért szerintem tökéletes ajándék már kisebb kamaszlányoknak is, de felnőtteknek ugyanúgy, anya–lánya párosoknak pedig keresve sem lehetne jobb közös olvasmányt találni.

Cecilia Lattari: Boszorkák vadnövényei

Érdekes, ahogyan a gyógynövényekhez viszonyulunk. Van, aki fennhangon hirdeti, hogy nem hisz bennük, mintha a hatásosságuk valaha is kérdés lett volna. Elég csak a nevükbe belegondolni, nem? Odáig még rendben van, hogy a levendula megnyugtat, a kakukkfű jó köhögésre, az orbáncfű pedig javítja a hangulatunkat – de ha ennél többre vágyunk, ezzel a könyvvel egy szemet gyönyörködtető, varázsnövény-univerzumba léphetünk be. A gyógyító hatásokon túl a növények mágikus megközelítésébe is betekintést kapunk, de százfűlé-főzetet azért ne keressetek a lapokon.

Lindsey Squire: Varázskönyv mindenkinek

Egy újabb Lindsey Squire-kötet – igen, tudom –, de nem véletlenül olyan népszerű az „erdei boszorka” néven elhíresült szerző. Gyakran kapom azon a gyerekeimet, hogy pont ezeket a könyveket veszik elő, és elmélyülten lapozgatják. A képek és illusztrációk egyszerűen vonzzák a szemet, és a Harry Potteren felnőtt generáció számára már nem is annyira hajmeresztő gondolat, hogy a balszerencsét varázslattal is meg lehet próbálni elűzni, hogy a macskabajusz nagy dolgokra képes egy kis fiolában, vagy hogy egy madzagra kötött csomónak is komoly jelentősége lehet. A könyv rengeteg rituálét, mágiát és keverékreceptet tartalmaz, de ahogy egy felelős boszorkányhoz illik, Squire is hangsúlyozza:

„Mindig tartsd szem előtt, hogy a varázslást csak tiszta, nemes szándékkal gyakorold.”

Cecilia Lattari–Fabuana Belmonte: Mágikus órák (tarot)

A könyvajánló végére muszáj egy kakukktojást beszúrnom. Évek óta gyűjtöm a különleges tarot-paklikat – nem azért, mert ne tudnék ellenállni, hanem mert a környezetem pontosan tudja: egy jó tarot-kártyával nálam soha nem lehet mellélőni. A Mágikus órák fantázianevű tarot szerintem az utóbbi idők egyik legszebb kiadványa. Minden lapon misztikus női alakok jelennek meg, újragondolva a klasszikus tarot-motívumokat, miközben megőrzik azok lényegi mondanivalóját és legfontosabb szimbólumait. Manapság sajnos gyakori, hogy egy pakli ugyan szép, de gyatra minőségű – ezeknél a kártyáknál viszont a lapok, a kísérőkönyv és a díszdoboz is kifogástalan.

Remélem, senki nem gondolja, hogy véráldozatra vagy sátánimádatra buzdítanám szegény, ártatlan leányainkat éppen karácsonykor. Ezek a könyvek csupán ablakot nyitnak egy olyan világra, amely mindig is létezett, és amelyet fájóan félreértelmeztek. A boszorkányságban nincs semmi veszélyes, semmi ördögi. Aki hisz benne, az ezt úgyis tudja; aki pedig nem, nos, aligha kattintott erre a cikkre.

Szabó Anna Eszter