–

Tolom a babakocsit. Egy öregúr az aksis lombfúvóval (elképesztő, ilyen eszköz létezik) fújja az egyik irányba a leveleket. A szél meg fújja vissza. Megáll, nézi. Odaérek. Megvárom, amíg eláll a szél, mondja. Mire én: vagy egyszerűen hagyja ott, majd lebomlik. Mire ő: á, nem, mindig elvitetem a zöldhulladékot. Ráhagyom, megyek tovább.

Néhány nappal később az egyik barátnőmmel sétálunk és beszélgetünk a szép őszi időben. Az utcán egy idős hölgy nagy elánnal sepregeti a leveleket. Köszönünk neki, visszaköszön. Hát, ez a hülye szél szanaszét fújja a leveleket, mondja szinte felháborodva az elemek ily arcátlanságán, és söpri a leveleket (össze-)vissza. Mondom neki, hogy hát akkor hagyja, hadd fújja el a szél. Mire ő: nem, azt nem lehet, hát hogy néz már ki, nézzék csak meg, tiszta szemét itt minden. Ráhagyjuk. Megyünk tovább. 

Néhány utcával odébb azért megállapítjuk, milyen furcsa, hogy még mindig itt tartunk, miközben a csapból is az folyik, hogy hagyjuk végre békén egy kicsit a természetet, hadd folyjanak a dolgok a maguk medrében. 

„Ne is mondd, nálunk ez örök harc a társasház udvarán. Vannak a lombot összesöprők, az otthagyók és vannak újabban a fűnyíróval felaprítók” – meséli az egyik ismerősöm, amikor megosztom a tapasztalataimat.  

„Egyszer a telkünk ezért fog többet érni a szomszédos telkeknél, mert hagyjuk a lombot lebomlani” – így egy másik ismerős. 

Úgy tűnik, mindenkinek van egy faleveles sztorija  

Mindenesetre a sétánk után néhány nappal a környéket ellepik a levelekkel megtöltött zöldhulladékos zacskók. A falunk lakói rá lettek nevelve, hogy ne csak szelektíven gyűjtsék a szemetet, hanem hordják ki a kertjükből a leveleket, gallyakat, ágakat is. 

De miért is? 

Rend a lelke mindennek.

Ez a jelenség rímel a tavasztól nyár végéig lelkesen fűnyírózók szorgoskodására. Mindkét tevékenység (tehát a levélgyűjtögetés és a fűnyírózás) megadja művelőinek annak bizonyosságát (vagy illúzióját), hogy a kert rendezett, a gazda dolgos, nem érheti szó a ház elejét. 

De van ennek még egy, tökélyre fejlesztett változata is: eltüntetni mindent. Ezt Kelet-Magyarországon figyeltem meg, ahol egykor nagyrészt mezőgazdaságból éltek az emberek.