Dráma a kastélyban – az Árulók negyedik évada szintet lépett

–

Mitől kel életre egy valóságshow?

A műsor sikeressége szinte a kezdetek kezdetén megjósolható már: abban a percben, amikor a tévés szerkesztőség falán megjelennek a kiválasztott szereplők képei. De tévedés lenne azt hinni, hogy ha találomra összeengedünk két tucat hangos, impulzív, ismert botrányhőst, akkor borítékolható a siker.

A recept titkos – és legnehezebben megérthető – hozzávalója a szereplők közti kémia, ami magában foglalja a szövetségek, a manipuláció, a vonzalmak és a konfliktusok lehetőségét. Egy jó realityben a szereplők egy Newton-ingához hasonlóan hozzák egymást folyamatosan mozgásba, és minél jobban sikerült a válogatás, annál kevesebb szükség lesz külső, műsorkészítői beavatkozásra.

Ezt pedig az Árulók készítői, élükön a műsor állandó kreatív producerével, Nyári Gáborral, nagyon jól tudják: mesterien válogatták össze a negyedik évad szereplőgárdáját.

Gyilkosság a kastélyban

Az itthoni évadok eddig is nagy sikernek örvendtek (a műsor idén tavasszal elnyerte a Televíziós Újságírók Díját a legjobb reality kategóriában, Árpa Attila, a műsor házigazdája pedig a legjobb férfi műsorvezető elismerését vehette át), úgyhogy nézzük meg, mitől más ez, mint a kertévés valóságshow-k zöme.

A játékosok célja egyszerű: élve eljutni a műsor végéig. A „gyilkosok” minden éjjel titkos találkozón döntenek arról, hogy másnap reggelire kit „öljenek meg”, a civilek pedig megpróbálnak túlélni. Rájuk azonban nemcsak a gyilkosok jelentenek veszélyt – amíg a civilek közös erővel próbálják leleplezni és kiszavazni őket, sokszor mellélőnek, és nagy egyetértésben ártatlan társaikat küldik haza.

Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban a klasszikus gyilkosos társasjáték élményére épít, amit sokan az iskolai nagyszünetekből ismerhetnek – és (a mostani évadból több versenyző saját bevallása szerint) felnőttként is gyakran elővesznek baráti társaságban. A tévéműsor azonban képes megteremteni térben is a tökéletes Agatha Christie-élményt: a nádasdladányi Nádasdy-kastély falai között játszódik, és nézőként is azonnal beránt a krimik világába.

Bár az idei évad beharangozó videóiból sokan arra következtettek, hogy új műsorvezető érkezik a kastélyba Sváby András személyében, az első rész első jelenetéből kiderült, hogy továbbra is élvezhetjük Árpa Attila szadisztikus, pszichopata várúr-alakítását – ami minden manírjával és túlzásával együtt kifejezetten jól áll a műsornak.

Miért jó nézni, ahogy mások társasjátékoznak?

Hasonlóak az okok, mint amikor régen a klasszikus kvízműsorokat és műveltségi vetélkedőket néztük. A fotelből nézve nagy mellénnyel mondogathattuk, hogy mi már rég milliomosok lehetnénk, hiszen akkor is rávágtuk a választ, amikor a kvízmester még a kérdés felét sem olvasta fel.

Az Árulók című bűnügyi társasjáték külső szemlélői ugyanezt érezhetik, amikor a képernyő előtt értetlenkednek, miért nem tudnak a civilek napokig gyilkost fogni. A gyakori krimiolvasók pedig egyenesen kikérik maguknak, hogy a játékosok nem képesek elég hatékonyan nyomozni. Az pedig egy egészen újfajta, bizsergető érzés, amikor mindezt értelmiségi szakmák ismert képviselőivel szemben érezhetjük.

Csakhogy amíg a tévénéző mindent lát és mindent tud, a kezdetben huszonnégy fős játékosbrigád kétségbeesetten próbál eligazodni abban a hihetetlenül bonyolult mátrixban, ahol a tizedik percben már minden sóhajt és félmosolyt jelként olvasnak.

Az Árulók attól lesz igazán zseniális, hogy percek alatt válik bűnügyiből pszichológiai társasjátékká: a szereplők nemcsak a kamerák keresztüzének nyomása alá helyeződnek, hanem megtapasztalják a paranoia tüneteit is, hiszen senkiben sem bízhatnak meg – és bennük sem bízik senki. Ez három héten keresztül közel olyan pszichológiai nyomást helyez rájuk, mint anno a Zimbardo-kísérlet résztvevőire. Nem csoda, hogy a műsor történetében többen is feladták a játékot lelki okokra hivatkozva.

A WMN szerzője, Nyáry Luca, aki az első évadban szerepelt, így emlékszik vissza a játékra:

„Logikusan gondolkodó, kompetens emberként nagyon rossz érzés hülyének érezni magam attól, hogy nem tudtam, mi történik, és milyen csavar jön legközelebb.

Már ez a fajta tehetetlenség is elég volt ahhoz, hogy előjöjjön a paranoia. Nekem a folyamatos megfigyelés és a teljes izoláció váltakozása volt a legőrjítőbb: a vécére is követett egy koordinátor, hiszen arra nagyon ügyeltek, hogy semmilyen fontos, hasznos gondolat ne hangozzon el felvételen kívül. Be voltam zárva egy hotelszobába, totál egyedül, azon tűnődve, hogy még holnap is itt leszek-e. A játék alatt ráadásul szinte semmilyen kapcsolatunk nem volt a külvilággal, ami szintén erősíti a magány érzetét. A többi játékost gyorsan megismered és megszereted, ettől egyre nehezebb elbúcsúzni is tőlük, amikor valaki kikerül a játékból. A mai napig szeretem ezt a műsort, és örülök, hogy van igény ezekre a gondolkodósabb realitykre is.”

A negyedik évad még többet ígér – és meg is adja nekünk

A negyedik évad legfőbb erőssége a casting. A sztárpárvetélkedős, kalandjátékos, dzsungellakós formátumoknál már hozzászokhattunk, hogy ugyanazt a két tucat valóságshow-szédelgőt láthatjuk műsorról műsorra. Ezzel szemben az Árulók idei szereplői között alig akad olyan, akinek van már előzetes realitytapasztalata, és egy sincs köztük, akit kifejezetten trash műsorból ismerhettünk meg.

Helyettük az eddigieknél is több színész (Anger Zsolt, Fábián Anita, Józan László, Kádár L. Gellért, Szinetár Dóra, Trill Beatrix), zenész (Péterfy Bori, Puskás-Dallos Péter, Schoblocher Barbara, Wolf Kati) vesz részt a játékban, de van köztük humorista (Ács Fruzsina, Török Ádám), politikai elemző (Ceglédi Zoltán), bűvész (Hajnóczy Soma), akadémikus csillagász (Kiss László) és kutyatréner is (Korom Gábor).

View this post on Instagram

A post shared by RTL (@rtlmagyarorszag)

A legizgalmasabb felhozatalt idén egyértelműen a televíziós szakemberek alkotják, akik önmagukban is széles világnézeti palettát fednek le: Mészáros Nóra, a Hír TV műsorvezetője, Veiszer Alinda, független újságíró, Krizsó Szilvia, aki most kommunikációs tanácsadóként dolgozik, és a bulvármédiát képviselő Hajdú Péter.

A szokásos, érzelemvezérelt veszekedésekhez képest az Árulókban a konfliktusok jóval szofisztikáltabbak: inkább racionális síkon zajlanak. Éppen ezért különösen izgalmasak azok a pillanatok, amikor például Péterfy Bori nyíltan elmondja a kamerának, hogy utálja Hajdú Pétert – utalva a műsorvezető médiában betöltött szerepére. Majd a szerkesztők már az első naptól közös gondolkodásra és összefogásra kényszerítik őket azáltal, hogy mindketten gyilkosok lettek. A világnézeti, szakmai vagy stílusbeli különbség és a személyes ellenszenv ellenére, a feladat kedvéért mégis képesek tiszteletteljes együttműködésre.

Az Árulók erénye az is, hogy a logikai és a kritikai gondolkodás végre képes nagyközönség előtt is vonzóvá válni – amire mind a jelenlegi oktatási rendszer, mind a mai tévés vetélkedők minősége mellett nagy szükség van. Az eddigi legfontosabb üzenetet viszont a tegnap esti adás hordozta, amelyben Hajdú Péter kiesett a játékból; ez a tények elemzésén és a helyes következtetéseken túl fontos morális vetülettel is bírt.

A kerekasztal-szertartáson – ahol a közösség nyílt szavazással dönt valaki távozásáról – Korom Gábor a gyilkos társát, Hajdú Pétert lökte a busz alá azzal, hogy mindenki előtt elmondta a hozzá intézett vádbeszédét. A gyanúba kevert Hajdú eleinte további érveket követelt, majd „a legjobb védekezés a támadás” jegyében ő is bevádolta addigi szövetségesét. Amikor pedig már teljesen sarokba szorítva érezte magát, így próbált meg hatni a többiekre:

„Zavart vagy, full stresszben vagy, állandóan fáradt vagy, karikásak a szemeid… Te biztos, hogy gyilkos vagy. Olyan zavart vagy, hogy vagy gyógyszert szedsz vagy áruló vagy.”

Ezen a ponton kapcsolódott be Alinda, akinek a fentiek hallatán égnek állt a haja. Kikérte magának, hogy valaki a műsor kedvéért szerfüggőség vagy mentális probléma vádjával próbálja meg ráhúzni a másikra a vizes lepedőt; a helyzetet egy hatalmi pozícióból elkövetett karaktergyilkossági kísérletnek nevezte.

Az eredmény ennek hatására dőlt el: Hajdú Péter hazament a műsorból – bár távozásakor még némileg magával rántotta társát is, amit a játék szabályai egyébként nem engednek meg.

A tévé előtt ülve tényleg csak elvétve érezheti azt az ember, hogy egy valóságshow egyszerre int higgadt megfontoltságra, miközben izgalmas nyomozás tanúja lehet, és még ritkábban, hogy a szórakoztatás mellett erkölcsi tanulságot is tartalmazzon. Az Árulók idén ettől válik igazán üdítővé és formabontóvá a kereskedelmi tévés műsorok között – úgyhogy izgatottan várhatjuk, mit hoz még a következő két hét.

Rezek Bori