Aki kiengedi a macskáját, az nem szereti?

–

A kinti tartás illegális?

Az elején tartozom egy vallomással: bár teljesen értem és megértem Judit álláspontját a kinti macskatartás kapcsán, nekem 5, részben kinti macskám van. Mind kóbormacskák voltak előtte a környéken (többen közülük előbb éltek itt, mint mi), és egyszerűen nem beszoktathatók teljesen (normál terasz- és kerthasználat mellett). Kifutó építéséhez pedig sem elég terem, sem anyagi kapacitásom nincs. Hozzátenném, hogy a macskáim természetesen mind ivartalanok, és hiába lakunk erdőszélen és látom, hogy nem mennek az útnak a közelébe sem, akkor vagyok igazán nyugodt, ha mind bent vannak. 

„Mi kizárólag benti tartásra vagy teljesen macskabiztos kerti kennelbe kijárással adunk macskákat, és én szakmai okokból is a kinti macskatartás ellen vagyok” – kezdi Schneider Kinga, a Noé Állatotthon szóvivője. – „Most már hónapok óta tart az évi egyik »kiscicaszezon«, ömlenek be a segítségre váró kiscicák, mindenféle korosztály, méret, nem, egészségügyi állapot, és mi már gyakorlatilag képtelenek vagyunk akár egyet is fogadni. Minden évben az van, hogy a kiscicaszezonok elején van egy nagy dömping a gazdijelöltekből, de mostanra már elfogy a lendület meg a gazdijelöltek. Rendszeres, hogy akár a kézzel nevelt, cumiztatott kiscicák is egészen felnőttkorukig beragadnak a különböző alapítványoknál, segítő szervezeteknél.”

Természetesen valós veszélyek leselkednek a kinti vagy kijárós macskákra, Schneider Kinga sorolja is őket: 

„az autógázolás, az egymással folytatott harcokból adódó sérülések, a szabadon terjedő fertőző betegségek, kutya, róka, sakál is bánthatja őket, a szomszéd megmérgezheti vagy légpuskával lövöldözhet utánuk.”

Emellett sokan hivatkoznak arra, hogy a törvény tiltja a macskák kiengedését, ez azért nem teljesen így van, el tudjátok olvasni a teljes szövegezést, ha érdekel titeket. Az erre vonatkozó rész ennyi: 

„Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról.” 

A szökés pontos fogalmát azért nehéz meghatározni, ráadásul a törvény kitér a zárt térben tartott állatok kapcsán a megfelelő mozgás biztosítására is. Schneider Kinga is azt mondja, hogy egy macskatartás felelősség, és a gazdinak gondoskodnia kell arról, hogy a macska boldog legyen bent, ehhez kell a megfelelő mozgás lehetősége, játékok, kaparófelületek és a gazdi részéről aktivitás es figyelem.

Nehéz kérdés ez, és szerintem nincs rá általános jó megoldás, de valószínűleg megnehezíti a segítő szervezetek dolgát, hogy ők kizárólag benti tartással adnak át macskát. Eleve az a helyzet, hogy a legtöbb környéken több a macska, mint a macskára vágyó – így sokan közülük egész életükben kóborként, a természetben vagy a városban élnek.

A kóbormacska-probléma sok helyen fennáll, de van rá megoldás

Vannak országok, ahol teljesen jól működik a macskakolóniák kezelése, és a módszer megvan itthon is, csak éppen erőforrás-hiánnyal küzdenek, akik csinálják – mind emberi, mind anyagi tekintetben. A Noé Állatotthon is foglalkozik a környékükön élő macskakolóniákkal – számol be Schneider Kinga: „Évek óta részt veszünk az úgynevezett TNR-s (Trap-Neuter-Return, vagyis csapdázás, ivartalanítás, visszajuttatás – a szerző) kolóniás macskakezelésben. Ez azt jelenti, hogy

azok a cicák, akik ismert kolóniában élnek, élvefogó csapdával befogásra, ivartalanításra és megjelölésre kerülnek, és aztán visszahelyezzük őket az eredeti élethelyükre. És a kolónia felelőse utána is segíti, figyeli a kolóniát, kapnak parazitamentesítőt bizonyos időközönként (ételbe keverve).

Ez azért nagyon jó megoldás, mert ezek általában olyan cicák, akik annyira vadak, hogy nem szocializálhatók, félnek az embertől. Aki mégis szelíd, neki keresünk gazdit vagy legalábbis várólistára kerül. Ez a kolóniakezelés segít abban, hogy a visszakerült macskák ne szaporodjanak tovább, viszont nem is engednek újabb ivaros macskákat a területre. Ugyanis ha az egész kolóniát kiemelnénk, akkor egy olyan területen, ahol megfelelő a környezet a macskák számára, ott nagyon gyorsan újabb kolónia alakulna ki. Ez a környezet eltartó ereje, ami ismerős fogalom lehet.”

„Vadon élő állatok kapcsán hallgattuk ezt a kifejezést, de ugyanúgy igaz visszavadult macskakolóniára is.

A macskakolóniák egyébként nem teljesen haszontalanok, valamilyen módon szabályozzák a rágcsálóhelyzetet is. Bár itt rögtön bejön az a probléma, ami az egyik legnagyobb gond a szabadon élő vagy szabadon tartott macskákkal: nem válogatnak »jó« és »rossz« zsákmány között,

mert ugyan az elszaporodásra hajlamos egereket és patkányokat is vadásszák, de a védett rágcsálókat, madarakat, hüllőket is. A kinti macskatartás elleni fontos érv, hogy a macska passzióvadász, tehát nem feltétlenül azért vadászik, mert éhes: teli hassal, macskaeledelen tartott macskák is vadásznak. A másik nagy ökológiai gond a kint tartott macskákkal a vadmacska hibridizáció kérdése: a vadmacska a kihalás szélén van ma Magyarországon, amelynek a fő oka a vadmacska-házimacska hibridizáció a kint tartott ivaros macskák és -kolóniák miatt.”

A kóbormacskakolóniák problémája sok kérdést felvet. A legtöbb helyen tilos az állatok etetése az utcán – elsősorban azért, mert ez más állatok elszaporodását is okozhatja (rágcsálók, vaddisznók). De közben vannak állatszerető emberek, akik szerint ez állatkínzás. Csakhogy a kóbormacskakolóniák etetése, anélkül, hogy ivartalanítás és parazitamentesítés is történne, sajnos nem jó irány, hiába kedves dolog.

Ha a kolóniák magukra lennének hagyva, akkor tényleg működésbe lépne a környezet eltartó ereje: annyi új egyed születne ott, amennyit az adott terület mesterséges beavatkozás nélkül el tud tartani, vagyis amennyien a vadászatból fenn tudják tartani magukat. De ha közben történik külső beavatkozás etetés formájában, akkor ez nem tud megvalósulni.

Éppen ezért tartós megoldást az jelente, ha összehangoltan kezelnék a helyzetet, ahogy Rómában tették. Ott először megpróbálták azt, hogy megszűntetik a kolóniákat, ám akkor elszaporodtak a patkányok. Így a megoldás az lett, hogy vannak bizonyos területekhez tartozó, ivartalanított, gondozott, de „kóborként” élő macskák, akik így segítik az egyensúlyt. Ehhez viszont anyagi és emberi erőforrásból is sok kell, ami egyelőre Magyarországon nem elérhető. 

Természetesen ez és a kint tartott (ráadásul sokszor ivaros) macskák kérdése két dolog, de az ökoszisztémára mindkettő hatással van, ám – ahogy a Schneider Kinga által elmondottakból láthatjátok –, nem minden esetben negatív hatással.

Tóth Flóra