–

Az egész rendezvény olyan volt, mint egy groteszk, militarista lázálom. Szijjártó Péter száját egy perc alatt 8-szor hagyta el a „harc” szó, de Orbán Viktor sem volt rest új rekordot felállítani, amikor egy tagmondatba már nem egy, nem kettő vagy három, hanem négy ellenségképet halmozott: Brüsszelt, aki a nyakunkba akarja ültetni az ukránbarát Tisza-Dobrev koalíciót.  

Ne felejtsük el azonban a kontextust: egy tizenöt éve hatalmon lévő miniszterelnök hirdet szabadságharcot a digitális térben, és toboroz hozzá százezer harcost, aki majd központosított módon, utasításra nyilvánul meg a kommentmezőkben – mert ezt spontán módon, szívből már egyre kevesebb ember tenné meg a párt védelmében. És

ha már harci retorika: az eltakarítási törvénytervezet benyújtásának hetén a tiszta küzdelem erkölcsiségét harsogni a színpadon olyan, mint amikor Commodus császár úgy lép az arénába Maximus-szal, hogy előtte hátulról kést döfött a megkötözött gladiátor lapockája alá.  

De nézzük meg, kik is beszéltek a Harcosok klubján. A szónokok egytől egyig fehérek voltak, (nyilvános) szexuális irányultságukat tekintve heterók, nem volt látható fogyatékosságuk, egyszóval azt a homogenitást testesítették meg, ami a Fidesz emberképét jellemzi. A 11 előadóból mindössze 2-en voltak nők, ami 18 százalékos arány.

Az alábbiakban sorra veszem, kiket tudott kitenni a kirakatba az a politikai közösség, amelynek parlamenti frakciójában mindössze 10 százalék a nők aránya, az általa alkotott 15 fős kormányban pedig egyetlen nő sincs.

Az énekesnő, akit megvédtünk

Muri Enikő Orbán Viktor februári évértékelője után osztott meg teli szájjal mosolygós szelfit a miniszterelnökkel. Ez volt az az esemény, amelyen Orbán többek között előrevetítette a gyülekezési törvény korlátozását, és azt tanácsolta, „a pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével”, valamint beszélt arról is, hogy szerinte létezik egy „velejéig korrupt, elnyomó hatalmi gépezet”, amelynek Magyarországon működő civil szervezetek, újságírók, bírók is a részei (később őket poloskázta le). Azt mondta, „Magyarország (nem a magyar kormány! – a szerző) tizenöt éve Brüsszel ellenzéke”, de

kijelölte a kormánypárt és a holdudvara előtt álló feladatot is: „Először is a birodalom budapesti lerakatával kell elbánnunk. A munkamódszer neve: teli rüszttel”, azaz így kéne belerúgni civilekbe, újságírókba, bírókba. 

Ezeket a – mából nézve még inkább megfélemlítő kijelentéseket – helyeslés, nem egyszer vastaps fogadta a közönség soraiban, Muri pedig ezután a beszéd után posztolt közös fotót a miniszterelnökkel „Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!” felirattal. Teljesen természetes, hogy ez a gesztus hozzám hasonlóan sokakból csalódottságot, elkeseredést, felháborodást vált ki. Ugyanakkor lényeges hangsúlyozni: ez sem lehet ok arra, hogy bárkit, jelen esetben Murit a személyében megalázzanak, nőgyűlölő kifejezésekkel illessenek, megfenyegessenek. Az, hogy ez mégis megtörtént, értékrendtől, politikai elköteleződéstől függetlenül elfogadhatatlan. 

„Muri Enikő (viszont) kitartott, ő egy igazi harcos, a miniszterelnök mellé állt, és megvédte” – kiabálta teljes extázisban Menczer Tamás, aki a Muri által elénekelt Himnusz után az első fellépő volt a Harcosok klubja rendezvényen.

A Fidesz kommunikációjában tehát Muri Enikő testesíti meg azt a nőt, aki szórakoztat, széppé teszi a közös éneket, feldíszíti a nemzeti identitást, és akit lovagiasan, egyetlen poszttal, mindenható módon védett meg a vezető.

A lány a TikTokról

A Megafon még 2021-ben indította el a Patrióta nevű Youtube-csatornát (a Partizán mintájára), ennek az egyik női arca lett Sebestyén Janka, „a lány a TikTokról”, ahogy ő maga megfogalmazta az általa készített két és fél perces videóban, amelyet lejátszottak az eseményen, és amelyben azt vázolta fel, hogyan lett belőle tartalomkészítő. „Úgy éreztem, mi, jobboldaliak, nem voltunk elég hangosak (...) csak csendben tűrtük a liberálisok hangoskodását” – mondta. 

Ami azért érthetetlen, mert a Lakmusz adatai szerint a Megafon csak 2024. január 15. és április 13. között többet költött Facebook-hirdetésekre, mint Szlovákia vagy Írország összes politikai hirdetője együttvéve.

A Megafon hirdetési számlája tavaly tavasszal elérte a 2 milliárdos költést is, a Telex listája szerint csak Deák Dániel posztjainak népszerűsítéséért eddigre több mint 250 millió forintot fizettek ki.

A kormánypárt ráadásul az ország médiájának mintegy 80%-át ellenőrzi, csak idén 165 milliárdból tartja fenn a közszolgálatinak nevezett, valójában propagandagépezetté alakított médiát, becslések szerint pedig 2015 és 2023 között 335 milliárd közpénzt költött a baráti médiumokon hirdetésekre azon felül, amit a piaci logika diktálna. Ehhez képest a Sebestyén által felskiccelt kép a jobboldali megmondóemberről, „akit a globalisták el akarnak hallgattatni”, aligha hihető. 

Sebestyén Janka, bár minimum a húszas évei közepén járhat, a Fidesz kommunikációjában a némileg infantilizált, fiatal, cserfes lányt testesíti meg, aki bátran felesel a „globalista hálózattal”

– csakhogy pont az egyenlőségre törekvést véli elnyomásnak.

Közben pedig nem veszi észre, hogy azokat, akiknek az autoriter uralmától tart, valójában már hosszú évek óta üldözi közpénzből, válogatott eszközökkel és módszeresen az a politikai közösség, ahova ő maga tartozik. 

Az édesanya

Muri és Sebestyén szerepvállalásánál is érdekesebb, ahogyan Szentkirályi Alexandra, a Fidesz mára legismertebb női politikusa pozícionálta magát a Harcosok klubja rendezvényen. Szentkirályi közéleti súlyát jelzi, hogy nem énekelt, hanem beszélt; nem videóban, hanem élőben láthattuk a színpadon; nem két és fél, hanem bő nyolc percnyi időt kapott. 

Ehhez képest azzal kezdte, hogy most nem tüntető egyetemistaként (még 2010 előtt), nem egykori kormányszóvivőként (kommunikációs szerep, amit tipikusan nőknek osztanak ki), nem egykori főpolgármester-jelöltként (ahonnan visszaléptették), és nem is a budapesti Fidesz-KDNP frakcióvezetőjeként áll az emberek előtt, hanem: édesanyaként. Nem kompetens női politikusként, nem szakmai szerepből szólt a közönséghez, hanem úgy fogalmazott: „most egy olyan szülőként beszélek hozzátok, aki nem fogja ölbe tett kézzel nézni azt, ahogy mások ki akarják árusítani a gyerekeink jövőjét”.

Mondja ezt úgy, hogy a Fidesz hanyatlását a kegyelmi botrány indította el, és a Harcosok klubjának lelátóján is épp ott ül egy pedofil bűncselekményért elítélt férfi. Mondja ezt úgy, hogy az iskolákba a szülők viszik a wc-papírt, a kórházakban mállanak a falak, a gyerekek jelentős része nem tud megfelelő szakemberhez, pszichológushoz, fejlesztőhöz jutni.

Mondja ezt úgy, hogy miközben napestig lehetne sorolni a problémákat, az EU-s támogatások nem jönnek, mert a kormány nem teljesíti a jogállamiság kritériumait, amíg meg jöttek, jelentős részüket elverték propagandára, vagy a kormányközeli elithez játszották át.   

„Mi nem elsősorban magunkért cselekszünk, hanem azért, hogy ők egy olyan országban nőhessenek föl, ami büszke, ami sikeres és ami szabad” – jön lendületbe Szentkirályi, én pedig ezen a ponton már végképp nem értem, mire gondol. Sikeres? Ezzel a gazdasági teljesítménnyel, életszínvonallal? Szabad? Amikor nemrég korlátozták a gyülekezési törvényt, és épp putyini mintára űznek hadjáratot a független sajtó és a civilek ellen?

„Engedjétek meg, hogy most külön a nőkhöz, külön a lányokhoz szóljak, akik ma itt vannak velünk. Azt hiszem, hogy azt mindannyian tudjuk, hogy ha egy nő valamit elhatároz, akkor az általában úgy szokott lenni” – folytatja ezzel az esszencialista, sztereotip szellemeskedéssel pár perccel később. „Ugye, uraim? Ugye ,uraim?” – fordul rögtön megerősítésért a teremben ülő férfiakhoz a kormánypárt legerőteljesebb, legláthatóbb női politikusa. 

Szentkirályi Alexandra a Fidesz kommunikációjában azt testesíti meg, hogy a rendszer a nőkben ma elsősorban az anyát látja, és már szinte kizárólag csak a reprodukciós, gondoskodási funkcióikon keresztül képes elgondolni, értelmezni őket. Ez még akkor is így van, ha az illető nő a párt tagja, történetesen a legmagasabb státuszú női politikusa. 

Egyre távolabb a valóságtól

Szeretném hangsúlyozni: egyáltalán nem arról van szó, mennyire tartom tehetségesnek, kompetensnek, szorgalmasnak Muri Enikőt, Sebestyén Jankát vagy Szentkirályi Alexandrát – bizonyára azok. Azt sem gondolom, hogy puszta bábok lennének, akiknek ne volna önálló akarata, vagy felelőssége abban, hogy mihez adják a nevüket.

Ugyanakkor beszédes, hogy a NER-ben 2025-ben nőként ezeken a szerepeken keresztül lehet közügyekhez kapcsolódni.

Egy politikai rendezvényen részt vehetsz énekesnőként, fiatal lányként, édesanyaként, de hiteles szakemberként, kompetens döntéshozóként aligha. A nőket súlytalan, jelképes pozíciókba vonják be, és ha attól nagyobb hasznot remélnek, bármikor lecserélik őket.

Ez pedig tokenizmus, a női test tárgyiasítása, reprezentációs célokra való használata. Arról szól, hogy elmondhassuk, lám, nők is szerepeltek az eseményen. Azért is kellenek páran közülük a kirakatba, mert a politikában régóta tudják, hogy a macsó ideológiáknak nincs hitelesebb árusa, mint a konzervatív nő. Egy nőnek sokkal jobban elhisszük nőként, hogy hol a helyünk.

A Harcosok klubján sulykolt üzenetek azonban mára annyira elszakadtak a valóságtól, hogy a rendezvény hamar önmaga karikatúrájába fordult. Mintha egy ponton túl tényleg nem lehetne eldönteni: ezek az emberek, akik itt felszólaltak, tényleg elhiszik mindezt?

Mi az ijesztőbb: ha szemrebbenés nélkül hazudnak, vagy ha ennyire eltorzult a valóságészlelésük?

Mert a valóság az, hogy a 27 EU-s tagország közül Magyarországon a második legrosszabb a nők helyzete, csak Romániát előzzük meg – azt az országot, amelyik úgy tűnik, képes volt változtatni a sorsán. Idehaza a 18–74 év közötti nők 49 százalékát érte már fizikai és/vagy szexuális erőszak, ami döbbenetes adat. De bármerre fordulunk – a szülészetektől, a kórházaktól kezdve a munkahelyi egyenlőtlenségeken át az iskolákig vagy az idősgondozásig –, nőként talán még húsbavágóbban érezzük, mennyire fullasztó és tarthatatlan a helyzet.

Milanovich Domi

A kiemelt kép forrása: Facebook/Orbán Viktor hivatalos oldala, Vecteezy