Fascia-szemlélet a gyógyításban: amikor a test szövetei rólunk mesélnek

–

Korábban úgy vélték, hogy a fascia csupán egyfajta burkolóanyag, amely körülveszi az izomzatot. De ahogy Tutsek Annamária, a Budai Perinatális Központ perinatális szaktanácsadója, TestSzobrász elmondja: jóval több ennél.

A fascia beburkol, elválaszt, felfüggeszt, és átszövi a test különböző egységeit.

Vagyis a korábbi szemléletből, amely szerint a csontváz „tartja össze" az emberi testet, mára áttértünk arra, hogy a test egy folytonos, elasztikus szöveti rendszerben létezik, amelyben nincsenek élesen elhatárolható részek. A kötőszövet strukturálja a csontokat, a szerveket, az izomzatot, az ereket és az idegpályákat is.

„Képzeljünk el egy fényes, nagyon rugalmas, nedves háromdimenziós mátrixot, egy kollagénhálót, amelyben minden kapcsolódik egymáshoz. Például vegyünk egy izmot: nincs eleje vagy vége, mégis a jelenlegi megállapodás szerint az egyik tapadási ponttól a másikig adunk nevet egy-egy szakasznak. Valójában azonban, ahol egy ín a csonthártyára tapad, az a fascia-alapkutatások szerint folytonos: ugyanarra a csonthártyára tapad egy másik ín is, amelyből egy másik izom lesz, majd ez is kapcsolódik egy másik csonthártyához. Ebben a rendszerben, ha egy pontot meghúzok, az összes többi is mozdul vele. Egy erősebb feszülés hatására a test egy egészen távoli pontján is létrejöhet tünet. Minden mindennel összekapcsolódik, ezért a rendszert fascialáncnak is hívják. Létezik felszíni és mély fascia, maga a kötőszöveti háló pedig minden sejtmaghoz elér, érzékel és raktároz is” – magyarázza a szakember.

Azt is elmondja, hogy a kínai medicinában ábrázolt meridiánvonalak, az ájurvédikus energiavonalak és a fascia vonalai sok esetben ugyanott húzódnak. Vagyis a fasciarendszer az a terület, ahol kiderülhet: a több ezer éves keleti orvoslás és a mai nyugati szemlélet találkozhatnak.

A kérdés pedig az, hogy mindez vajon hogyan változtatja meg a test gyógyításáról alkotott elképzeléseinket. 

Milyen tünetek utalhatnak a kötőszöveti egyensúly megbomlására?

Az „itt fáj–ott fáj” típusú mozgásszervi panaszok, egyes veleszületett tartásproblémák vagy az azokból fakadó eltérések gyakran ezen a területen is keresendők. De még a vérkeringés vagy a hormonrendszer állapotát is befolyásolhatja a kötőszövet állapota.

„Gondoljunk csak bele: amikor váratlan, kellemetlen élmény ér bennünket, sokszor hirtelen összehúzzuk magunkat. Ezeket az élményeket a fascia tárolja. Trauma esetén gyakori, hogy ezek a feszülések állandósulnak. Hogy a testünk ellensúlyozza ezt, valahol máshol kezd kompenzálni, és hosszabb távon a kiinduló ponttól függetlennek tűnő tünetek, testi fájdalmak jelenhetnek meg” – magyarázza Tutsek Annamária.

A kötőszövet tartós elváltozását okozhatja egy műtét vagy egy krónikus gyulladás is. A műtéti hegszövet általában merevebb, környezetében összenövések alakulhatnak ki, ezért ezek kezelése, oldása különösen fontos.

Hasonló a helyzet például egy komolyabb bélgyulladás vagy egy krónikus hólyaghurut után is: a gyulladások helyén merevebb szövetrétegek maradnak vissza. Ilyenkor csökken a csúszási potenciál a szövetrétegek között, a mozgás rugalmatlanabbá válik, a test „beáll”, „befagy”. A rehabilitáció és a kötőszövet helyreállítását célzó kezelések hatására ezek a zsigeri rétegek feloldódnak, a csúszási potenciál javul, és a test egyensúlya helyreállhat. 

A kötőszövet tartós változásai már az anyaméhben létrejöhetnek

Az anyai tartási minta és az anya belső szöveti állapota is befolyásolhatja, hogy a méh hogyan helyezkedik el a testén belül – például elbillen-e vagy elcsavarodik-e.

„Amikor ránézünk egy kismamára, és azt látjuk, hogy a hasa kissé jobbos vagy balos, akkor a méhtartó szalagok valamiért másképpen tartanak, adott esetben a méh csavarodott helyzetben van. Ilyenkor a kisbaba is igazodik ehhez, esetleg valamilyen kényszertartást vesz fel. Ha a testben vissza tudjuk állítani az egyensúlyt, a méh visszakerülhet a középvonalba, és a helyzet rendeződhet. Ha ez elmarad, a kisbaba számára epigenetikai hatás jöhet létre: a megváltozott környezet miatt már eleve úgy fejlődik, hogy születése után várhatóan dolga lesz az adott területtel. Erre példa, amikor egy kisbaba kissé féloldalasan tartja magát, vagy jóval többet fordítja a fejét az egyik irányba, mint a másikba” – mondja Tutsek Annamária, akivel arról is beszélgettünk, hogyan hathat mindez a kisbaba születés előtti beilleszkedésére és a megszületés folyamatára.

Ezek a feszülések gátolhatják, hogy a baba lejjebb szálljon, vagy éppen azt, hogy fejjel lefelé forduljon (haránt- vagy farfekvés).
Ezzel szemben, ha az anya méhe egyensúlyi állapotban van, és így elegendő tér marad a kisbabának, akkor a magzat saját biológiája szerint a következő történik: ahogy a magzatvíz természetes módon arányaiban csökken a baba testéhez képest, a gravitáció hatására a fej súlyával „be tud bukfencezni” a fejvégű tartásba – nagyjából a 28–33. várandóssági hét körül.
Ha pedig jól illeszkedik a baba, akkor sokkal nagyobb eséllyel tud úgy konfigurálódni a koponyája, hogy az a lehető legkisebb kerületet vegye fel a születés során, amikor a vajúdáskor forgó mozgással áthalad az anyai medencén.

Mit mond erre az orvos?

Dr. Horváth Katalin reumatológus, mozgásszervi rehabilitációs szakorvos azt tapasztalja, hogy mivel a kötőszövetek vizsgálata viszonylag új kutatási terület, az orvosok körében még nem általánosan elterjedt, hogy a kötőszöveti rendszer szerepére és működésére hangsúlyt fektessenek az egyes panaszok vizsgálata során. A korábbi, biomechanikai szemlélet többnyire azon a testrészen keresi a problémát, ahol az tünetként megjelenik, ám ha figyelembe vesszük a kötőszöveti rendszer összefüggéseit, ez a megközelítés megváltozik.

„A kötőszöveti rendszernek igen összetett szerepe van a test működésében, és aktív anyagcsere zajlik benne. A hozzám forduló páciensek panaszainak nagyjából 70%-a a mozgásszegény életmódból és az abból kialakuló tartásproblémákból fakad.

A panaszok kezelésében, csakúgy mint a műtét utáni rehabilitációban, nagyon hatékonyak a fasciakezelések és a különféle manuálterápiák. Fontos azonban, hogy ezek kiegészüljenek rendszeres testmozgással, akár gyógytornával, megfelelő folyadék- és táplálékbevitellel, valamint elegendő alvással” – összegzi a szakorvos.

Dr. Horváth Katalin azt is hangsúlyozza, hogy gyakran már önmagában a sportolás hatására megszűnnek a panaszok. A jelentkező mozgásszervi tünetek egy része nem igényel közvetlen orvosi ellátást, ilyenkor elegendő lehet felkeresni egy olyan szakembert, aki jártas a fasciakezelések területén. Azonban, ha ő komolyabb problémát vagy elváltozást gyanít, tovább kell irányítania a beteget a megfelelő szakorvoshoz.

Tutsek Annamária végül kiemeli, hogy bár a nyugati orvoslás még mindig gyakran külön kezeli a testet és a lelket, valójában a kettő folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Ahogyan a szöveteken keresztül hatni lehet az érzelmekre, úgy a pszichés állapotunk is visszahat a test szöveteire.

A relaxáció, a pszichoterápia, a különféle manuális kezelések – mint a kranioszakrális terápia, a viszcerális manipuláció vagy a test harmóniájának helyreállítását célzó fasciaterápiák és a TestSzobrászat – mind-mind eszközök lehetnek a kezünkben. Segíthetnek abban, hogy keressük és megtartsuk a test és a lélek egyensúlyát, beleértve a kötőszöveteink működését és annak hatásait is.

Kőrizs Kata