„De hát tavaly is a te anyádnál voltunk 24-én!”

–

Mindenki a gyerekeket, unokákat akarja

„Az ünnepkör óhatatlanul fókuszba hozza kapcsolataink minőségét – kezdi Geist Klára családterapeuta. – Azt tapasztalom, hogy 

sokszor belső konfliktust okoz a »meghitt ünnep, ideális kapcsolatok« gyermeki illúziója és a valóság, ami megmutatja, hogy milyen valójában a kapcsolatrendszerünk, illetve, mi az, amit végig tudunk csinálni ünneplés gyanánt. 

Sajnos, már a kifejezés is, hogy »maguknak akarják« a családtagok az ünnep bizonyos pillanatait, sok mai családi kapcsolat funkcionalitását jelzi. A funkcionális kapcsolatok merevek, bizonyos célt szolgálnak az emberek életében, nélkülözik a meghittséget, valódi érzelmi közelséget. Ezért nem terhelhetők és nem rugalmasak. Ezzel szemben az ápolt, gondozott emberi kapcsolataink teherbírók, ellenállnak a változásoknak, esetleges konfliktusnak. 

A mély emberi kapcsolatokban bármikor lehet »karácsony«: egymásra figyelés, meghittség, játék. Pont emiatt, az ünnepi látogatási rend sem merev.

Véleményem, hogy törekedni kell megteremteni, megtartani a családi, közösségi védőhálót és példát mutatni a következő generációknak arra, hogy a jól működő kapcsolat öröme a valódi érték, megvásárolt örömök helyett. Ehhez azonban a családtagok év közbeni jelenléte és párbeszéde szükséges.”

Sajnos ennek ellenére szerintem elég általános, hogy egy kisgyerekes családban a nagyszülők „versengenek” az unokák első bontogatásaiért, a szentesti lakomáért és más hasonló stratégiai pillanatokért. De ha versengés nincs is, az azért általános karácsonyi elvárás, hogy megjelenjünk a szeretteinknél az ünnepek idején (és akkor az még jónak számít, ha csak ennyi a kérés).

Nekem már viszonylag nagyok a gyerekeim, de emlékszem rá, hogy amikor kicsik voltak, hiába volt kevés a kötött program és nulla a konfliktus, a sok vendégeskedésben és utazásban mind iszonyatosan elfáradtunk. És a fáradt felnőtteknél már csak a fáradt gyerekek kevésbé kooperatívak, így személyes meglátásom, hogy nem kötelező a piros betűs naptári napokon ünnepelni. Idén ráadásul december 28–29. is hétvégére esik, így aki megteheti, akár akkor is tarthat családi ünneplést, hogy legyenek szusszanások egy-egy látogatás között.

A szakember azt ajánlja – különösen nagyon pici baba vagy néhány éves gyerek esetén –, hogy inkább a rokonok látogassák meg a családot pár órában. Így a kisgyerek a megszokott környezetében találkozik a számára szokatlan mennyiségű emberrel és ingerrel. „A gyerek érkezése összerántja a családokat. Ám 

a kisgyerek nem egy tárgy, nem a karácsony kelléke, akit hurcolunk ide-oda. A szülő, ha nem bekebelező, elfogadja az új család rendjét. Más esetben játszma és sértődés terepe lesz a karácsony”

 – mondja a szakember.

Sajnos néha bele kell állni a konfliktusokba – lehetőleg már az egyeztetéskor

Geist Klára mesél egy példát a praxisából: „Egy fiatal párnak kifejezetten funkcionális a kapcsolata a szüleikkel: hetente bevásárlás, havi egy kötelező látogatás, kötelező húsvét és karácsony. Merev, tartalmatlan rituálék és kötelességteljesítés. Nincs közelség, beszélgetés, a felnőtt, fiatal pár évek óta »ünnepi kelléknek, biodíszletnek« érzi magát. Nyilván, kölcsönösen tehetnek róla, hogy mostanra ilyenné vált ez a kapcsolatrendszer. Ráadásul a nagyszülők tavaly karácsonykor rá is szólogattak a kisgyerekekre és felelősségre vonták a szülőket a gyerekek »neveletlensége« miatt. A kicsik rohangáltak, nem ettek szépen, nem köszönték meg az ajándékot. Tehát nem töltötték be jól a »karácsonyi kellék« szerepet. Idén a pár úgy döntött, ezt a kiüresedett formaságot nem hajlandók végigcsinálni. Az első ötlet a családi utazás volt, de aztán mindketten arra jutottak, hogy 

vállalják a felelősséget a szülők előtt, és elmondják: otthon maradnak az ünnepek alatt. Előtte és utána meglátogatják a nagyszülőket, illetve lehetőségként felajánlják, hogy ők is mehetnek hozzájuk. 

Abban is döntés született, hogy a következő években ez változhat, ha az egyébként dolgozó nagyszülők hajlandók jobb kapcsolatot kialakítani az unokákkal, elfogadva az életkori sajátosságaikat. És ebben az elfogadáson van a hangsúly.”

Mi a gyerekeink születésével hoztuk meg azt a döntést, hogy 24-én nem a szüleinkkel ünnepelünk – sajnos a veszteségek miatt a szülők száma egyébként is átlagon aluli. Most már több mint 10 éve a testvéreinkkel és mindannyiunk gyerekeivel töltöttük a szentestét, viszont idén egy szomorú okból úgy alakult a helyzet, hogy ezen változtatunk. De mivel minden résztvevő nyitott az őszinte kommunikációra, ez egyelőre nem okozott nehézséget. Emellett azt tapasztalom: a gyerekek szempontjából segítség (főleg, ha már nagyobbak), ha van egy bevett koreográfiája az ünnepnek, amihez lehet igazodni. Ez egyébként a felnőtteknek is könnyebbség, mert nem kell a „meccseket” minden évben újra és újra lejátszani.

De ha ez sem működne, ebben a vodcastban említik, hogy lehet váltott éveket is csinálni (ott más téma kapcsán jött fel az opció, az egyik beszélgetőpartner és családja csupán minden második évben ajándékoz). Szóval ahol nagyon konfliktusos a kérdés, ott esetleg lehet A évet és B évet szervezni. 

A karácsonyhoz való hozzáállás generációs kérdés is

Geist Klára azt mondja, karácsonykor a nyüzsgésből nagyon gyorsan át kell állni az ünnep szimbolikájára (hitrendszer, és az, hogy ez a szeretet ünnepe, amikor azok is kibékülnek, akik haragban voltak, és együtt van az egész család), és ez önmagában nem könnyű. Az meg végképp nem, hogy közben a különböző generációk különböző irányvonalat képviselnek az ünnepi hagyományokat illetően, a vallási vagy világi kérdésekben és olyan jelentéktelennek látszó ügyekben, hogy ki „hozza” a fát és az ajándékokat. Az pedig, hogy a nagy családi ünneplésben mit képviselünk, szintén összefügg a korunkkal: „A gyermekes, fiatal párok szívesen otthon maradnak ilyenkor, szűk családi körben. Sokan lázadnak is az idősebb generáció családi rituáléi ellen, saját nukleáris családi határaikat meghúzva – mondja a családterapeuta. – 

Az X generációsok és az idősebb Y-osok már szembesültek hozzátartozóik elvesztésével és az üres fészekkel, így ők jobban ragaszkodnának a nagycsaládi ünnepekhez általában.

Izgalmas családterápiás példa a praxisomból: a harmincas feleség lappföldi karácsonyt tervez a gyerekekkel, míg negyvenes férje inkább az özvegy anyukájával karácsonyozna, a »sötét és mínusz 20 fokos« Lappföld helyett. A feleség szülei elfogadják ezt, a férj anyukáját viszont bántja a döntés. Végül a kiscsalád mégis elutazik, a feleség szülei pedig vendégül látják a férj özvegy anyukáját. Kevésbé rugalmas kapcsolati hálóban ez több sértődéssel és konfliktussal járna.”

Hogyan érdemes erről beszélni, hogy ne legyen belőle sértődés – akkor se, ha esetleg van korábbi rossz tapasztalat?

Geist Klára tanácsai következnek listába rendezve: 

1. Én-közléssel érdemes kezdeni: „Nagyon vártam ezt a pár szabadnapot a családdal. Otthon, együtt töltjük a karácsonyt.”
2. Utána érdemes hitelesíteni a másik fél érzelmi állapotát, és alternatívát ajánlani: „Sajnálom, ha ez fájdalmat vagy csalódást okoz neked. Ünnepek előtt vagy után szívesen meglátogatunk, ha meghívsz vagy vendégül látunk.” Vagy: „Gondot okoz nekem, ha karácsonykor kapcsolatrendezéssel is próbálkozunk. Szeretnék csak az ünneppel foglalkozni.”
3. Javaslat a viselkedésre: „Szeretném, ha a testvéremet és engem külön hívnál meg. Később igyekszem majd rendezni vele a kapcsolatomat.”
4. Konfliktusos kapcsolatban megfontolandó a hosszú ott-tartózkodás, a kiszolgáltatottság elkerülése végett. Akár előre keretbe foglalhatjuk az ott töltött időt: „Két órát tudunk maradni.”

A családterapeuta végül ezzel foglalja össze az ünnepi menetrend körüli konfliktusokat: 

„Vegyük tudomásul, hogy az ünnep tükör. Rendezni, gondozni kell a kapcsolatokat a hétköznapokon, és ha nem terhelődik rá mindez a karácsonyra, az tud valóban az ünneplésről és a kedves gesztusokról szólni.

De nagyon fontos azt is tudatosítanunk magunkban, hogy mire vagyunk képesek, mit bírunk el. Hiszen jogunk van ahhoz, hogy az ünnepet élvezzük, ne pedig feladatként éljük meg. Közben figyelembe kell vennünk a másik ember sérülékenységét, az ünnepi időszak felfokozottsága miatt is. Éppen ezért érdemes pár nappal az ünnepek előtt akár részletesebben is egyeztetni a tágabb családdal. Ha a családunk, barátunk párbeszédképes, és kölcsönösen figyelembe tudjuk venni egymás igényeit, akkor érdemes együtt ünnepelni, akár az eddigiekhez képest változtatásokat bevezetve – de természetesen az egész kapcsolatot nem lehet pár nap alatt átalakítani. Viszont ha egyáltalán nincs belátás és változtatási hajlandóság, akkor le lehet mondani a közös ünneplést.”

Tóth Flóra