Gyerekkorban tanuljuk meg, mit jelent betegnek lenni: mennyire fenyegető, tartós, kontrollálható

A közgondolkodásban erősen jelen van az a nézet, amely szerint minden fejben dől el, elég csak akarni a gyógyulást. Dr. Csabai Márta egészségpszichológus szerint azonban haszna is van, hogy megjelenik ez a fajta gondolkodásmód, mert az önmenedzsment, az öngondoskodás gondolatát beviszi a köztudatba.

Nem minden autista ember fehér, középosztálybeli és/vagy férfi, és egyre többen vannak azok is, akik csak most, felnőtt korukban jutnak el a diagnózisig. Akár évtizedeket is leélnek a mélyebb önmegértés lehetősége nélkül egy olyan világban, ahol másodpercek törtrésze alatt formálunk egymásról véleményt, és gyakran elutasítjuk azokat, akiket „furának” észlelünk. Hogyan érthetnénk meg egymást jobban?

Kik nem férnek bele a vidéki idillbe? Miért érzünk nosztalgiát a parasztházak, rusztikus bútorok iránt akkor is, ha gyerekként szinte sosem láttunk olyat? Hogyan jelenik meg a vidékben a város – a kiránduló, a hagyományőrző, a gyerekvállalás miatt kiköltöző népek –, és fordítva? A Lélektani határban Csurgó Bernadett vidékszociológus.

Ha ismétlődő mintázatokat tapasztalunk a vonzalmainkban, a konfliktusainkban, a szakításainkban, akkor jó eséllyel működésbe léptek a maladaptív sémáink. Mi van a mélyükön, és hogyan lehet felszabadulni az irányításuk alól, hogy változni, változtatni tudjunk? A Lélektani határ e heti vendége dr. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus.

Ha nem szeretnénk a jelenben is a múlt árnyaival hadakozni és kiszolgáltatva lenni a vakfoltjainknak, akkor ideje, hogy megismerjük a gyerekkorból hozott sémáinkat. A Lélektani határ legújabb adásának témája: a sémakémia.

Sok esetben sem a gyerektelenség, sem a gyerekvállalás nem tervezett. Ám amennyiben az utóbbi döntés eredménye, úgy fontos hozzá, hogy a leendő szülő(pár) biztonságban érezze magát. Mi minden sértheti ezt a biztonságérzetet napjaink Magyarországán? Lélektani határ Bátki Annával és Herczog Máriával.