Anya Taylor-Joy: az egykor csúfolt kislány ma a filmipar csúcsán
Bár külsejének köszönheti, hogy felfedezték, volt, hogy nehezére esett tükörbe nézni. Kiáll a nemek közti egyenlőség mellett, nem vállal sablonos szerepeket, és merész tervei vannak még a jövőre nézve. Anya Taylor-Joy az utóbbi években elképesztő sikereket ért el: 2015-ös, első nagyobb alakítása óta olyan sikerfilmekben, illetve -sorozatokban tűnt fel, mint a Telivérek, a Menedék, a Peaky Blinders, A vezércsel és A menü, legutóbb pedig Furiosát alakította a Mad Max univerzumából. És úgy tűnik, a filmes és tévés szakma egyszerűen nem tud betelni vele. Mózes Zsófi írása.
–
Izgalmas gyerekkor
Anya Taylor-Joy meglehetősen izgalmas gyökerekkel büszkélkedhet: édesanyja dél-afrikai és spanyol származású angol – fényképezéssel és belsőépítészettel foglalkozik –, apja skót–argentin egykori nemzetközi bankár, ő maga pedig egy véletlen folytán született Miamiban: a szülei épp ott nyaraltak, amikor beindult a szülés. A spanyol anyanyelvű Taylor-Joy élete első éveit Argentínában töltötte, majd a család Londonba költözött. Kezdetben nem rajongott a változásért, két teljes évig nem volt hajlandó megszólalni angolul: „Haza akartam menni, és 6-7 évesen azt gondoltam, hogy a szüleimnek nincs más választásuk, vissza kell vinniük, ha nem beszélem a nyelvet” – emlékezett vissza egy interjúban.
Végül rájött, hogy meg kell szoknia az új otthonát, és megtanulta az angol nyelvet is. Elmondása szerint nagybátyja a Harry Potter-könyvekkel segítette őt ebben.
„Gyerekként elég érett volt a szóhasználatom, mert ezekből a könyvekből tanultam” – folytatta.
Anya Taylor-Joyt már egészen kicsi kora óta vonzotta a színészet, mint azt egy interjúban elmondta, valójában nem is emlékszik, mikor jutott először eszébe, hogy ezt a szakmát válassza. „Egyszerűen csak tudtam, hogy ez az utam.”
Egyik legnagyobb példaképe az Oscar-díjra jelölt ír színésznő, Saoirse Ronan, akit többek között a Kisasszonyok, a Brooklyn és a Lady Bird című filmekből ismerhetünk. Taylor-Joyhoz hasonlóan ő is fiatalon kezdett el színészkedni:
„Ő volt az első ember, akiről azt gondoltam, hogy hasonló korú, mint én, és olyan filmeket csinál, amik engem is érdekelnének.”
Az, hogy Ronant még tinédzserként látta mozivásznon, arra inspirálta Taylor-Joyt, hogy kövesse az álmait, ennek érdekében pedig 16 évesen otthagyta az iskolát.
A véletlen ajándékai
Az első nagy áttörés 16 éves korában következett be – ám nem abban a szakmában, amiben eredetileg vágyott volna rá.
Amikor ugyanis egy alkalommal a híres londoni Harrods üzlet előtt állt, kiszúrta őt Sarah Doukas, a Storm Modellügynökség alapítója, aki Kate Mosst is felfedezte – Taylor-Joy pedig másnap leszerződött az ügynökséghez, nem sokkal később pedig már a modellszakmában dolgozott.
Aztán egy fotózáson beszélgetésbe elegyedett Allen Leech színésszel, aki a Downton Abbey-ben Bransont alakította. Taylor-Joy, aki éppen egy Seamus Heaney-kötetet olvasott, elszavalt néhány verset Leechnek.
„Elkérte a nevemet és a telefonszámomat, és azt mondta: »Számíthatsz egy hívásra«” – emlékezett vissza, nem sokkal később pedig már a kezében is tarthatta a szerződését.
Annak ellenére, hogy Taylor-Joy számára sokáig elég sima volt az álomkarrierhez vezető út, mint a legtöbb színésznek, neki is szembe kellett néznie elutasítással. Egy ominózus meghallgatás Angelina Jolie fiatalabb verziójának szerepére szólt a Demóna című Disney-filmben. Bár egyáltalán nem hasonlít Jolie-ra, számára ez tökéletes feladat lett volna, hiszen elmondása szerint imádja a Disney-t – és épp ezért az elutasítást is nehezen dolgozta fel. „Nagyon sokat sírtam ezután” – mondta. Szerencsére nem kellett sokáig búslakodnia, hiszen nem sokkal később megkapta első nagy filmszerepét.
Ezután a karrierje fénysebességre kapcsolt
2015-ben Anya Taylor-Joy játszotta Thomasint a Robert Eggers által rendezett A boszorkány című horrorfilmben. A film készítése közben rengeteget tanult, és mivel a film váratlanul nagy sikert aratott, így neki és Eggersnek egyik napról a másikra meg kellett tanulniuk megbirkózni a hírnév terhes részével is. „Azt sem tudtuk, hogy egyáltalán megnézi-e majd valaki, aztán szó szerint egyik napról a másikra berobbant a film” – emlékezett vissza.
Mivel a karrierje elején számos horrorfilmben vállalt szerepet, a média elnevezte „Sikolykirálynőnek” – a sztereotípiára azonban idővel boldogan cáfolt rá, hiszen mindig is az volt a célja, hogy a legkülönbözőbb műfajokban dolgozzon.
„Nagyon érdekes, hogy az emberek mindenáron be akarnak zárni egy dobozba – mondta. – Nagyon hálás vagyok azoknak a rendezőknek, akik túl láttak ezen.”
Későbbi szerepeivel bebizonyította, hogy képes a műfajok széles skáláján mozogni, ráadásul jellemzően összetett, szokatlan női karaktereket alakít. Megválogatja, milyen szerepeket fogad el, szerinte ugyanis az egyik legfontosabb dolog egy karakterben, hogy többdimenziós legyen.
Bár külsejének köszönheti, hogy felfedezték, nem volt mindig jóban magával
Anya Taylor-Joy gyakran vált bullying áldozatává, távol ülő szemei miatt gyakran támadták a kommentelők: „Többször volt, hogy valaki megjelölt egy halat ábrázoló képen, azzal a szöveggel, hogy ez vagyok, mert így állnak a szemeim – mondta.
– Olyan mélyen érintettek az ehhez hasonló megnyilvánulások, hogy nagyon sokáig nem néztem tükörbe. Sőt, még ma sem töltök túl sok időt a tükör előtt, nem igazán kell foglalkoznom az arcommal. De sajnos nektek igen.”
A színésznő megosztott még egy fájdalmas emléket a gyerekkorából. „A játszótéren köztudottá vált, hogy ha valaki azt akarja, hogy elkapjam a labdát, akkor oldalról kell dobnia, mert ha csak úgy egyenesen felém dobta volna, akkor biztosan nem kapom el.”
Szerencsére azonban idővel egyre inkább megbarátkozott a tükörképével. „Olyan, mintha az évek alatt az arcom is nőtt volna egy kicsit. Kezdek belenőni önmagamba. Kicsit kevésbé vagyok furcsa” – nyilatkozta.
A nőgyűlölet nem csak a szereposztásban fordul elő – ez a médiában is probléma
Taylor-Joy egy korábbi interjúban elárulta: az egyik legfontosabb dolog, amit észrevett a nemek közti egyenlőtlenség kapcsán a filmiparban, illetve a médiában, az, hogy a férfiak és a nők esetében más jelzőket használnak.
„Amikor egy férfi kollégám elmondja a véleményét valamiről, úgy írnak róla, hogy »megfontolt és racionális«, míg rólam azt írják, hogy »pimasz, sarkos, öntörvényű«.”
Anya Taylor-Joy hosszú utat járt be, mind színészként, mind fiatal nőként. És úgy tűnik, a közeljövőben sem lassít a tempón, és továbbra is arra törekszik, hogy új dolgokat próbáljon ki – az egyik nagy célja például, hogy musicalben szerepeljen.
És bár jelenleg a Furiosa: Történet a Mad Maxből című akciófilmben láthatjuk, akár készül vele musical, akár nem, egészen biztos, hogy a fiatal színésznő tartogat még meglepetéseket a számunkra!
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT
Kiemelt kép: Getty Images / James Devaney / Contributor