Több kontinensen tanítja a matematikát, magyarul – így az elszármazott gyerekek közösségre lelhetnek

–

Noha a Csalafinta Matek Gyerekeknek szakkör központi eleme kezdetben a logikai gondolkodás és játékos matematikatanulás volt, az évek folyamán szinte észrevétlenül vált közösségépítő kezdeményezéssé. Nagy Zsuzsanna eleinte gyerekeknek hirdetett stresszmentes, hagyományos matematikaoktatást, de csakhamar rájött, hogy mindez a szülők nélkül nem valósulhat meg, és az Amerikában vagy Európa különféle részein szétszóródott magyar családok a matematika által olyannyira összekapaszkodtak, hogy a gyerekek logikai gondolkodása mellett az együvé tartozás érzése is fellángolt köreikben.

Nem csoda, hogy szeretett pedagógusukat éppen egyikük ajánlotta a WMN-nek. Én meg kaptam az alkalmon, és felkerestem Nagy Zsuzsannát, akiről már egy órácskányi beszélgetés után tudtam: karizmatikus, gyerekközpontú, nagybetűs tanár.

A matematikatanár, aki idegenben is kitartott az anyanyelve mellett

Nagy Zsuzsanna, mint a legtöbb magyar, aki országváltásra „kényszerül”, egy jobb élet vagy legalábbis a jobb megélhetés reményében költözött Amerikába, férje ugyanis kihagyhatatlan állásajánlatot kapott, és a család elkísérte, így került hazai matematikatanárként idegen pályára.

Eleinte hivatásos édesanyaként dolgozott három gyerekük mellett, majd egy Montessori-óvodában kapott munkalehetőséget, amiért máig hálás, mert a gimnáziumban szerzett pedagógustapasztalatait a legkisebbek közt újabb készségekkel egészíthette ki, és ennek ma, a matematika szakkörben jócskán hasznát veszi. Öt-hat évestől a tizenhat évesig minden gyerekkel megtalálja a közös hangot – meséli lelkesen.

Majd hozzáteszi, nem volt ennyire örömteli a kezdet, ugyanis a „balszerencse” folytán talált rá jelenlegi hivatására. A koronavírus-járvány kiszorította addigi tevékenységéből, pedig évekkel ezelőtt is a magyar nyelv- és kultúraápolás mozgatta:

a Montessori-óvodában végzett munkájával párhuzamosan magyar iskolát indított Észak-Karolinában, mert a saját gyerekein látta, milyen megterhelő lelki folyamatokon mennek keresztül a fiatalok, ha országot váltanak,

legyen az beilleszkedési gond vagy identitásválság, ezért karolta fel sorstársaikat. Ez volt a hétvégi, közösségért végzett munkája.

Ugyan aprócska iskola voltak, mégis hatalmas eredményeket értek el: Amerikában elsőként szolgálhattak például akkreditált magyar nyelvvizsgával az elszármazott vagy már diaszpórában született magyar gyerekeknek, és a példájuknak hála ma már egyre több iskola kínál hasonlókat – idézi fel, kiemelve, hogy már csak azért is hajtotta a vágy, hogy kapaszkodókat adjon, mert bármennyire meghökkentő, a 2013-as amerikai népszámlálási adatok szerint az Egyesült Államokban 1 763 081 magyar vagy magyar származású ember él. Tehát szükség volt a közösségre. 

A pandémia azonban keresztülhúzta a nagybetűs közösségi élményt, és az online térbe zárta az eseményeket. Ám a képernyők előtt az óvodások és kisiskolások nem bírtak türelemmel ücsörögni, ezért – amilyen gyorsan csak lehetett – új irányvonal után kellett néznie. Egyszer csak „bedobta a szakmáját” – mondja nevetve –, és a 4-6 éves gyerekeknek matematika szakkört kezdett tartani online, hogy minél izgalmasabb legyen az együtt töltött idő. Ami annyira megtetszett a szülőknek, hogy kérték, tegye elérhetővé más gyerekek számára is. „Augusztusban indult a szakkör, de januárra már 36 gyerek tanulta velem a matematikát” – részletezi örömteli hangon kiemelve, hogy ekkor már nem volt mit tenni, fejest ugrott az ismeretlenbe. Kilépett a munkahelyéről, és áttért az online, magyar nyelvű matematikaoktatásra. 

„A magyar iskolát is átadtam másnak, és arra vállalkoztam, hogy a diaszpórában magyar nyelvű matematika szakkört indítok, a 36 gyerekből második évre már 63 gyerek lett, harmadik évre 82, negyedik évre 109, és jövőre már 130 jelentkezett”

– a diáklétszám mellett arra még büszkébb, hogy vegyes korcsoportokat működtethet, az életkori sajátosságoknak megfelelően, így „nem kell legyúrnia a gyerekek torkán a matematikát”. 

Magyar matematika „a világ körül”, ami nem versenyre készít fel, nem is a jó jegyre, hanem a hétköznapokra

Nagy Zsuzsanna kezdetektől arra törekedett, hogy olyan „nemzetközi gyerekeket” gyűjtsön egy csokorba, akik képesek mindenütt megállni a helyüket, és a magyarságuk inkább egy extra legyen, semmint a mindenük.

Nem egy hagyományos értelemben vett magyaros magyar foglalkoztatás az övé, mert „nem érezte szükségét a ménkű nagy magyarkodásnak”. Helyette a kulturális sokszínűségre és a nyelvhasználatra fókuszál, hogy „a gyerekek el tudják fogadni azt, hogy amerikaiak, de van egy másik kultúra, ami szintén a részük, és ettől csak gazdagabbak”.

A Csalafinta-órákon nem versenyfelkészítés zajlik, még csak nem is korrepetálás: hagyományos matekszakkör elevenedik meg, megfűszerezve azzal a küldetéstudattal, hogy a külföldön élő magyar gyerekek ne csak otthon, hanem másfajta közegben is gyakorolhassák az anyanyelvüket. A világ több pontjáról kerülnek hozzá a gyerekek, családjaik jelentős része mégis igényes arra, hogy a gyerek többnyelvű és többkultúrájú legyen. Ezek a családok több tekintetben rokonlelkek, és ezért jó számukra ez a közösség – meséli.

A közös kapcsolódási pontnak hála „a gyerekek végre megbizonyosodnak róla, hogy nem földönkívüliek a magyarságukkal – rajtuk kívül többen is ezt a nyelvet beszélik. És közben nagyon szép eredményeket érnek el, pedig ez nem is cél. Mégis: idén elindultak a Kenguru versenyen, és a csoportból volt, aki elérte az amerikai hatodik helyezést.”

Hiszi, hogy azért ennyire eredményes a szakkör, mert interaktív, játékos, és a szülőket is bevonhatja a munkába. „Csak velük együtt tud értékes lenni a foglalkozás. Minden szakkörön kapnak a gyerekek házi feladatot, amit egy online órán nem lehetne megoldani, csakis otthon, a szülők segítségével. Én a katalizátor vagyok csupán” – fogalmazza meg hitvallását.

A szülők szájról szájra adják a Csalafinta matematika szakkör hírét

Nagy Zsuzsanna büszke arra, hogy a szülők hirdetik egymás között a magyar nyelvű matematika szakkört. Európában például nem is tudna reklámozni, mert nem ott él, mégis vannak európai diákjai, akik lelkesen vesznek részt az online tanórákon, az online mulatságokon. Évente négyszer Csalafinta-partikat szerveznek, amikor a gyerekek szakkörtől és tartózkodási helytől függetlenül bejelentkezhetnek az eseményre, és megmutathatják egymásnak a tehetségüket. Ilyenkor szavalnak, énekelnek, táncolnak, papírt hajtogatnak, báboznak, hangszereken muzsikálnak a kamera előtt, és a többiek nagy érdeklődéssel követik a műsort, megtapsolják egymás produkcióját. Közben ki-ki süteményt majszol, gyümölcslevet iszik a szobája melegében, sőt azt is vállalják, hogy évente egyszer egy többnapos tábor keretében találkozzanak egymással.

Pedig az ohiói Csalafinta-tábor hatalmas áldozat a családok részéről, Amerikában ugyanis sokkal kevesebb szabadságot kapnak a munkahelyekről. Mégis vállalják, hogy egy hetet feláldoznak a közösségi élményért, szülők és gyerekek egyaránt. Van, aki 9 órát vezet, buszozik, más órákat repül, hogy egy héten keresztül magyarmatek-foglalkozásokon vehessen részt. A szülők ilyenkor önkéntesek is, sok feladatot vállalnak: ők szervezik a programokat, legyen az evezés, kötélmászás, bográcsozás vagy esti mulatság. 

„Nem tudom megmondani, hogy miért, de a gyerekek ragadnak-tapadnak. Minden évben 90 százalék fölött jelentkeznek vissza az előző évek tanulói” – lelkendezik Nagy Zsuzsanna kiemelve, hogy van olyan diákja, aki már ötödik éve tanulja és gyakorolja vele a matematikát. Pedig nem ígér sokat, „csak” annyit, hogy megpróbálja stresszmentesen fenntartani a gyerekek érdeklődését a gondolkodás iránt.

Magyar gyerekek, akik közül sokan sosem látták Magyarországot

A Csalafinta matematika szakkör résztvevőinek többsége már Amerikában született, alig néhányan éltek huzamosabb vagy rövidebb ideig Magyarországon. A családok egy része nyaranta hazalátogat szülőföldjére, de jócskán vannak olyan tagok, akik még sosem látták Magyarországot, mégis magyarul beszélnek, mert a szüleik betartották az egyik legfontosabb szabályt: otthon az anyanyelvükön értekeznek, „különben elveszne a magyarságuk”. 

Tanítójuk elmondása szerint nem feltétlenül tehetős gyerekek szülei jelentkeznek hozzá, éppen ezért akart valami olyat létrehozni, amit megengedhetnek maguknak a szerényebb körülmények közt élő sorstársak is. Hiszi, hogy a csoportos oktatás eredményesebb, és az sem elhanyagolható szempont, hogy így „emberi díjszabást” alkalmazhat, hogy azt a kevésbé tehetős kisdiák is megengedhesse magának. 

Nem minden matekosa kis zseni

A diákok közt vannak, akik nem feltétlenül értik vagy szeretik a matematikát, mert „az amerikai matekoktatás nem jeleskedik kreativitásból, sokkal inkább szakácskönyvszerű, ezért a gyerek elveszíti az érdeklődését, nem szereti meg a matekot” – vázolja az amerikai oktatási rendszer buktatóit hangsúlyozva, hogy az Amerikai Egyesült Államok legalább 50 Magyarország méretű területen fekszik, ezért biztosan vannak iskolák, amelyekben nagyszerű oktatás zajlik, de egyes helyeken máig előfordul a szárnynyesegetés. A tanár megmutat egy algoritmust, majd azt bevasalja tíz példán,

„pedig a gyerek arra emlékszik, amit maga alkotott, maga bontott ki, és nem arra, amit betanítanak neki”.

A csoportjai vegyesek: vannak idősebbek, akik a fiatalabbakkal tanulnak, és vannak olyan fiatalok, akik két korosztályt is ugrottak, annyira táltosok. Nagy Zsuzsanna meglátásai szerint igenis rendjén van az, hogy a 8 éves szuperzseni és a 12 éves, matematikával kissé hadilábon álló gyerek ugyanabban a csoportban dolgozzon, mert „minden gyerek máshogy érik, és ezért is gond, hogy a gyerekeket tömegesen tanítják, gyári programban, mert egy osztályközösségnek sokszor csak a harmada tart ott, ahol »kellene«.

Nehéz kérdés a tehetség. A legtöbb gyereknek megvan a maga józan esze, csak már fél használni. És az nagyon szomorú, amikor egy gyerek nem mer önállóan gondolkodni. Ezen próbálok javítani. Azt tanítom nekik, hogy gondolkodhatnak szabadon, egy dolgot akár három szempontból is megközelíthetnek.” 

Hajtja a vágy, hogy rájöjjön, miként oktatható a matematika fájdalommentesen, a maga lényegében, és a különféle matematikai ágazatoknak hogyan lehet már ötéves korban megágyazni. Ezt tulajdonképpen kutatja is, mert szeretné bebizonyítani, hogy a kombinatorikát kiskorban is meg lehet alapozni, ahogyan a függvényeket, a logikai, halmazelméleti, algebrai feladatokat vagy a geometriai látást is. 

Ebben az elképzelésében Montessori pedagógiájának is nagy szerepe volt, mert ott láthatta, hogy a kora gyerekkor gondolkodásfejlesztése az érzékelésen meg a kétkeziségen múlik. Napjaink matematikatanárai szerinte mégis hajlamosak megfeledkezni arról, hogy hol tart a gyerek, hogy hány éves és milyen módon képes tanulni. És úgy magyarázzák el a leckét, olyan fogalmakat használnak, ami nem való annak a korosztálynak. 

„Ezzel szemben a szakkör résztvevői anélkül használják a függvényeket és számolnak le kombinatorikai példákat, hogy hallanák azt a szót, hogy függvény vagy kombinatorika”,

mert a Csalafinta felépíti a matematikát: előbb a gondolkodást alakítják ki, és sokkal később nevezik meg a pontos szerkezetet. Amikor már ott van a fejben készen.

Nagy Zsuzsanna mindezt a Csalafinta matekszakkörön úgy éri el, hogy mellőzi az online feladatokat, amolyan papíralapú oktatást képvisel. Azaz kézzel rajzol, termésekkel oktat, 300 műanyag állatot használ, háromdimenziósan vezeti be a gyerekeket a logikai gondolkodásba, mert azt tapasztalja, hogy elegük van a sok csillogó-villogó kütyüből, a rengeteg ingerből. 

És a saját példájuk igazolja, hogy működhet az egyszerű oktatás. A kezüket használják, utcákat gyártanak, tekercselnek, zöldségekkel számolnak, „és felragyog a szemük, ha a százas táblán sárgaborsók lehetnek”. Minek online platform, ha ott a képzelőerő? Ami a matematikához szintén elengedhetetlen.

A képek Nagy Zsuzsanna tulajdonában vannak

Bereczki Szilvia