„De jaj, a szerelemnek múlnia kell”, mondja a dal, de vajon tényleg így van? Minden szerelem elmúlik egyszer? Vajon lát-e fantáziát a Z generáció a hosszú távú monogámiában és a hagyományos családmodellben? Milyen lehet egy nyitott házasság? Na és negyven év házasság öt válás után? És egy tini korban kezdődő és már közel harminc éve tartó szerelem? Mennyire számít egy tartós párkapcsolatban az otthonról hozott minta, a hasonló értékrend vagy az azonos életritmus? Csupa izgalmas kérdés, és mindről szó is esik a Ki vele!első epizódjában, amit most végre itt, a WMN-en is láthattok! A premieradás moderátora Krajnyik Cintia, vendégei: Esztergályos Cecília, Nyáry Luca, Orvos-Tóth Noémi, Kiss Gergely és Valkai Anna. A beszélgetésbe becsatlakozik D. Tóth Kriszta, D. Tóth András és ifj. Fegyverneky Sándor is.
A Ki vele! következő epizódját május 6-án, hétfőn, 21 órakor láthatjátok, a Viasat3 műsorán.
Ha az ember fiatalon találja meg élete párját – amikor még kvázi senkinek sincs semmije –, többé-kevésbé természetes, hogy idővel közös lesz a lakás, az ágy és a kassza is. De mi a helyzet azokkal, akik a húszas éveik végén, harmincas éveik elején, vagy pláne több gyerekkel, mozaikcsaládosan találnak egymásra?
Ősbizalom és féltékenység. Érzelmi hűség és szexuális szabadság. Népítélet és autonómia. Emberek, akik kilógnak a társadalmi fősodorból, és egy biztonságos tér, ahol erről beszélhetnek. Új, Breakout Room-sorozatunk első epizódjában Járai Máté színész és Járai Kíra szinkronrendező a nyitott házasságról és a tartós monogámiáról.
Harmonikusabb párkapcsolatokról számolnak be az emberek, ha offline, például családtagok vagy ismerősök bemutatása által ismerték meg a társukat, mint ha valamilyen internetes társkeresőn találkoztak, mondja egy kutatás. Mit gondol erről a pszichológus-párterapeuta?
Az antropológusok régóta vizsgálják a monogámia eredetét és okait, és jó pár elméletet gyártottak arra, hogy az emberek nagy része miért ezt a kapcsolati formát részesíti előnyben. Elviekben legalábbis.
Kate Winslet sokunk számára a tiszta, igazi színész megtestesítője, aki a játékért játszik, és egyáltalán nem idealizálja túl sem a szakmáját, sem a hírnevet.
„A nagyiságban az a jó, hogy amikor leöregeznek, miután elküldtem az illetőt a fenébe, simán gondolhatok arra, hogy oké, már nem vagyok egy mai bútordarab, de nagymamának lenni a legjobb dolog a világon.”
Mégis hogy a francba juthattunk el idáig? Ha egyszer a széltől és minden káros hatástól meg akarjuk kímélni a gyerekeinket, ha a hozzátáplálásnál, mozgásfejlődésnél, fogzásnál, ovi- és iskolakezdésnél minden szakirodalmat és véleményt bekalkulálva próbáljuk a legjobb döntéseket meghozni, akkor hogy hagyhatja még bárki a gyerekét egyedül az internettel?!