Borbély Alexandra és Nagy Ervin: Megmaradunk, nyugi! – Elviszlek magammal

Nem tudtam, mire számítsak, amikor találkoztam velük február közepén; épp miben vannak magukkal, egymással, a világgal és a szakmájukkal. Bőven azelőtt voltunk, hogy Nagy Ervin még közelebb lépett a közélet tüzéhez azzal, hogy felállt a március 15-i politikai demonstráció színpadára Magyar Péter mellé. Igaz, már addig is beleállós volt, pontosan lehet tudni, hogy miről mit gondol, ennek pedig következményei vannak a szakmai életére és a magánéletére is (úgy érzik, hogy azóta, amióta Ervin politizál, Szandra is kevesebb munkát kap). Nagyon különböző háttérből jöttek ők ketten; Szandra felvidéki magyarként, kisebbségi létben, domináns apuka mellett nőtt fel, önbizalom-deficittel és sokféle megfelelési kényszerrel, míg Ervin valahogy mindig is tele volt önbizalommal, tudta, hogy hol a helye a világban, és ezt nem félt kimondani. Ráadásul ez egy alaposan megharcolt kapcsolat, amelybe másfél évvel ezelőtt megérkeztek az ikrek. Úgyhogy, bárki bármit mond, ők ketten most elsősorban Elza és Franciska szülei, a lányok keretezik be a nappalaikat és az éjszakáikat. Amin viszont nem változtatott sem gyerekvállalás, sem közélet, az a kettejük folyamatosan a mágnes két pólusa között mozgó, sokszor rendkívül szórakoztató, máskor zavarba ejtő dinamikája. Elviszlek magammal: Borbély Alexandra és Nagy Ervin.