Indiánok között élt, miután lemészárolták a családját – Olive Oatman története
A mesterséges intelligencia terjedésével egyre közelebb kerülhet hozzánk a múlt, hiszen olyan technológiák állnak már rendelkezésünkre, amiket korábban elképzelni sem tudtunk. A régi, fekete-fehér felvételek újraszínezése ugyan nem új keletű találmány, de ma már egészen megtévesztő módon lehet új életet lehelni egy akár több száz éves fotóba is. A szúrós tekintetű, arctetoválásos nő jól ismert portréja most például színesben került elém, és miután hosszú percekig bámultam a képet, úgy döntöttem, ideje utánajárnom a történetének. Szabó Anna Eszter írása.
–
Elsőre azt gondoltam, biztosan őslakos szerepelhet a fotón, annyira nem tudtam kontextusba helyezni a tetoválást egy XIX. századi nőn, pláne az arcán. Láttam már korábban többször is ezt a képet, de még sosem néztem utána, ki szerepelhet rajta. Nemrég bekövettem egy oldalt, ahol csupa történelmi fotót tesznek ki digitálisan felújítva, kiszínezve, itt jött velem szembe ez a kép is. Ezt jelnek vettem, és nyomozni kezdtem.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mészárlás az ígéret földje felé menet
Olive Ann Oatman, az 1851-ben készült portrén szereplő tetovált nő 1837-ben született Illinois államban. Szélsőséges mormon szüleinek, Royce és Mary Ann Oatmannek összesen hét gyereke volt. Egy szakadár szekta vezetői, James C. Brewster és Jackson Goodale felszólítására nyugat felé vette az irányt a népes család, ugyanis Isten egy látomásukban azt mondta, arra lesz az ígéret földje. Ekkor Olive tizennégy éves volt. Az út igen kockázatos volt, sokan odavesztek. Egyik pihenőjük alatt azt a hírt kapták, hogy a környéken veszélyes bennszülöttek élnek, akiknél nem garantálható a békés továbbhaladást. Sokakkal ellentétben az Oatman család nem vette komolyan a figyelmeztetést, és a szektavezetők által kijelölt úton mentek tovább. Ekkor
egy indiáncsoporttal találták szemben magukat, akik három gyerek kivételével mindenkit lemészároltak.
Lorenzo, Olive bátyja a támadás után elszaladt, és megtalálta a nyugat felé tartó csoportot, akiknek elmesélte, mi történt velük. Elmondta, hogy mindenki odalett, kivéve két húga, Olive és Mary Ann, akiknek nyoma veszett.
Tiszteletbeli mohave-lányok
A lányokat egy ökzeli faluba vitték, majd rabszolgaként tartották őket. Egy év elteltével lovakért cserébe egy mohave (mojave) törzsnek adták tovább őket, ahol viszont már sokkal jobban, szinte egyenrangú félként bántak velük. Megtanulták a helyi szokásokat, a törzs hagyományainak megfelelő öltözetben jártak, belesimultak a mohavék hétköznapjaiba, együtt dolgoztak velük a földeken is.
Mivel gyakorlatilag indiánként éltek, kaptak indián nevet és tradicionális, kaktuszból kinyert anyagból készült indigókék tetoválást is az arcukra, karjukra.
Érdekes, hogy a törzs egyáltalán nem volt elvágva a külvilágtól. Kereskedők, földmérők is rendszeresen jártak arrafelé, de a források szerint Olive és a testvére egyáltalán nem kereste a kapcsolatot senkivel, nem próbáltak megszökni. A brutális támadás után talán nem tudták, hogy a bátyjuk életben maradt, és mivel jól bántak velük, feltehetőleg új családjukként tekintettek a mohavékra.
Ám 1855–1856 között rettenetes aszály sújtotta a térséget, ami miatt a törzsben rengetegen meghaltak, többek között Mary Ann is. Olive csak annak köszönhette az életben maradását, hogy az anya, aki korábban befogadta, titokban adott neki élelmet.
Fehér lány az indiánok között?!
Aztán jött a fordulópont, amikor elterjedt a híre annak, hogy egy fehér lány él a mohave törzs falujában. A hatóságok szimatolni kezdtek, mire a falubeliek rejtegették a befogadottat. Amikor már konkrétan Olive-ra kérdeztek rá, azt hazudták, hogy csak azért olyan más, mert egy távoli törzsből érkezett közéjük. A hatóságok azonban ezt nem hitték el, és komolyan fenyegetőztek: miután belengették a falu leigázását, Olive-nak el kellett hagynia a mohavékat.
Ahhoz képest, hogy ilyen komoly intézkedésekre volt szüksége a hatóságnak, hogy kicsalogassa a lányt az indiánoktól, a visszailleszkedését már nem könnyítették meg. Addig szinte szóba sem álltak vele, amíg illendőbb ruhába nem öltözött, és bár egy katonatiszttől kapott megfelelő öltözéket, az arctetoválást nem tudták lesikálni.
Így amellett, hogy Olive helyi jellegzetességgé vált, Lorenzo is hírt kapott a húgáról – az első nagy találkozásukat még az újságok is megírták.
Itt nem állt meg a hír terjedése: Royal Stratton Az Oatman-lányok fogsága címen még könyvben is megírta a történetet. Egy könyv megjelenését pedig már akkoriban is megtámogatták némi marketinggel, úgyhogy Olive előadásokat tartott, amiken tömegek vettek részt, hogy személyesen is láthassák a tetovált lányt. Sokaknak feltűnt, hogy a történet bizonyos pontokon időnként változik, nem teljesen következetes, mert összemosódtak az első indiántörzsnél rabszolgaként átkínlódott idők és azok, amiket a mohavéknál töltött. A tetoválásáról pedig egy ideig azt mondta, hogy megkülönböztető jelzésként kapta, de aztán már úgy mesélte, hogy a törzs a befogadásának jeleként varrta ki az arcát.
Akármi is az igazság, az előadás-sorozat és a könyv is nagy sikert aratott, a befolyó összegből pedig Lorenzo és Olive is fedezhette egyetemi tanulmányait.
A nagy sajtóvisszhang és a tetoválások miatti állandó figyelem komolyan megterhelte Olive-ot, ezért egy idő után már fátyollal takarta az arcát, hogy jobban elvegyülhessen.
Huszonnyolc évesen férjhez ment egy John B. Fairchild nevű, jómódú állattenyésztőhöz, örökbe fogadtak egy kislányt, és együtt nevelték. Végül 1903-ban, szívrohamban halt meg Texasban. Tragikus, zaklatott múltja nem hagyta nyugodni, élete végéig migrénnel és depresszióval küzdött, sokak szerint soha nem tudott igazán megbékélni a visszatérésével. Az élet ide-oda sodorta, rángatta. Talán ez az, ami olyan élesen tükröződik a tekintetében a róla készült fotón.
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ Benjamin F. Powelson
