A pompeji kőtestek valójában nem megkövült emberi maradványok
De akkor vajon mik?
Mindenki hallott már az időszámításunk szerint 79 októberében, a Vezúv kitörése miatt elpusztult ókori városról, Pompejiről. A területet mára feltárták, a világörökség része lett, és évente több mint két és fél millió turista keresi fel. A vastag vulkáni hamu és kőtörmelék alatt rengeteg használati tárgy, ház és egyéb helyiség maradt fenn, ám Pompeji kétségkívül leghatásosabb látnivalói az emberi alakú kőtestek. Ezek azonban nem emberi maradványok, nem ókoriak, és még csak nem is kőből vannak. Dián Dóri írása.
–
Pompejiben sétálva, a kőtesteket figyelve végigfut az ember hátán a hideg: micsoda szenvedésen mehettek keresztül azok a szerencsétlen lakosok, akiket elevenen betemetett a forró láva. Csakhogy ez a gondolatmenet két ponton is hibádzik: egyrészt, mire a láva elérte a várost, minden ott tartózkodó halott volt a mérges gázok miatt, másrészt azok a megkövesedett testek nem a forró láva által ellepett emberi maradványok. De még mielőtt valaki csalást kiáltana, szögezzük le, hogy nem ízléstelen marketingfogásról van szó.
„Az igazság az, hogy ezek valójában egyáltalán nem emberi testek. Csupán egy okos régészeti ötlet következményei az 1860-as évekből” – írta a BBC Magazine-nak Mary Beard történész, a Cambridge-i Egyetem professzora. A XIX. századi ásatások során ugyanis a régészek furcsa üregeket vettek észre, amelyek olykor emberi maradványokat is tartalmaztak.
És hogy mik voltak ezek a különös vájatok? Pompeji lakóinak valódi „testei” – pontosabban azoknak a helye.
A láva ugyanis tényleg befedte a holttesteket és meg is kövesedett körülöttük, ám az emberi hús, a belső szervek és a ruhák a másfél ezer év alatt lebomlottak, és csak egy üreg maradt, ami a testük pontos formáját őrizte meg – gyakorlatilag ezek negatív lenyomatok az egykori lakosok holttesteiről.
És hogy mi közük ezeknek a lyukakhoz a kiállított kőtestekhez? A XIX. századi régészeknek is eszükbe jutott már, hogy ezek a vájatok egyfajta öntőformaként funkcionálhatnak, és ha a lyukakat feltöltik gipsszel, akkor pontos másolatot kapnak a testről.
Összefoglalva tehát a kőtestek nem ókoriak, nem emberi testeket látunk, amelyeket örökre fogságba ejtetett a láva, és még csak nem is kőből vannak. Lenyomatok csupán, amelyek viszont valóban egykor élt, igazi emberek alakjait mutatják. A mai technológia révén pedig úgy tudnak ilyen öntvényeket készteni, hogy nem roncsolják a „formát”, tehát egy testformából többet is ki tudnak önteni – amit meg is tettek, így lehetséges, hogy ilyen sok kőtestet lehet látni ma Pompejiben.
A történészprofesszor szerint ez nem probléma, sőt. A második világháborúban ugyanis több mint százhatvan bombát dobtak le a területre, ezzel jóformán majdnem mindent elpusztítva, amit addigra helyreállítottak Pompejiből.
„Őszintén szólva, egy romhalmaz volt. Ami most látható, az az újjáépítés újjáépítése”
– mondja Beard.
„Nem vádolok senkit »hamisítással«” – teszi hozzá a professzor. Inkább a modern restaurátorok és az eredeti, római kori építők közös munkájának eredményének tekinti a mai Pompejit. Hangsúlyozza, hogy ez nem teszi kevésbé lenyűgözővé vagy hiteltelenné a történteket – a testek csak segítenek megmutatni, mi történt 79 októberében egy egész várossal.
Kiemelt kép: Getty Images / Roberto Machado Noa / Contributor
