Mennyire intim a túl intim: Lehet-e a barátság romantikus?
Pár éve még előszeretettel élcelődtem barátaim feltételezett tudatlanságán: hogy lehet az, hogy nekik nem tűnik fel a Gyűrűk Ura egyik legnyilvánvalóbb ténye, miszerint Frodó és Samu több mint barátok? Forró szerelem süt minden egyes mozdulatukból, és ezek nem az én projektált homoerotikus vágyaim, de nem ám! Peter Jackson, a trilógia rendezője adta azt az instrukciót a két színésznek, hogy a lehető legtöbbször nézzenek úgy egymásra, mintha nagyon közel állnának ahhoz a bizonyos csókhoz. De ne adjuk meg a nézőnek ezt az elégtételt, mondta Peter, lógjon csak a levegőben a feszültség, hiszen Tolkien sem engedélyezte nekik szerelmük szárba szökkenését! Akkor még nem hallottam sem a plátói, sem a romantikus vagy az intim barátság fogalmáról. Wilson Luca írása.
A romantikus barátság egy nem szexuális természetű baráti viszony, amely azonban a nyugati többségi társadalom által egyezményesnek ítéltnél nagyobb fizikai közelséget, több intimitást és mélyebb érzelmi köteléket feltételez.
Mondok példákat
Egyik nap Szofi barátnőm írt nekem üzenetet, van-e kedvem elmenni vele moziba. Általában magányos farkasként szokta róni a művészmozikat, kellően sötét, szatirikus művek után vadászva, de ezúttal felülkerekedett emberundorán, és elhívott magával. Megtiszteltetésnek vettem. A szomorúság háromszögét akarta megnézni, és szerencsémre én is. Amikor a film csúcspontjához értünk – a tengeri betegség, és ételmérgezés okozta sugárban hányás és -fosás briliáns kompozíciójához –, nem bírtam tovább nevetés nélkül. Aki esett már át ételmérgezésen tudja, mennyire groteszk jelenet. És még groteszkebb, amikor egy rakás dollárcsilliárdos ugyanúgy esik át rajta, mint te egykor a tunéziai fapados nyaraláson.
Belekapaszkodtam nevetés közben Szofiba, fejünket egymásnak támasztottuk, szörnyülködéssel vegyes gyönyör lett rajtunk úrrá. Hát ezek a kőgazdagok is jól kifosták magukat! Sikerült, kedves Östrom, egyszerre megnevettetned és majdnem meg is hánytatnod minket! Bravó!
Észre sem vettem, csak pár perccel később, hogy a jelenet vége után is úgy maradtunk Szofival, egymásba fonódva, mint két kis kölyökkutya. Később, a film után, boldogan diskurálva sétáltunk haza a körúton, kart karba öltve.
Egy másik alkalommal Zsiga barátom látogatott meg. Mókás kis fazon, órákig kántáltunk valami gépzenére, és közben Instavideókat gyártottunk belőle. Kezdettől fogva világos volt, hogy nálam alszik, egy kávézónak az üzletvezetőjeként dolgozott akkoriban, és hajnali négykor már ismét talpon volt. Miközben lefekvéshez készülődtünk, a képzeletbeli filmnézők már kórusban kiáltották: csókot, csókot! Nem volt csók, és ha nem is mentettük meg egész Középföldét a pusztulástól, vagy jöttünk össze, mert miért ne, bizalommal tártuk fel egymás előtt gyermeki énünket, és ezzel a boldog tudattal tértünk nyugovóra.
Dórával is teljesen atipikus a barátságunk, azt hiszem. Megvan az a jelenet a Midsommar című filmből, amikor a főszereplő rájön, hogy a pasija egy rituális megtermékenyítésbe keveredik, és fájdalmában visszarohan a hálóba, majd keserves sírásba kezd? Erre a többi szektatag szintén vele együtt sír, imitálva őt.
Nos, szerencsére egyikünk sem lett rabja egy beteges, skandináv felekezetnek, de Dóra mindenesetre az én siratóasszonyom.
Ha fáj valami, képes velem együtt sírni (és még csak nem is imitálja!), képes velem maradni éjszaka, képes virrasztani velem, és újra és újra átrágni magát a történteken, sőt állítok egy ennél is merészebbet: képes könnyekig meghatódni a sikereimen is, ami csupán igen kevesek erénye.
Szerelem és barátság: valóban akkora a különbség?
Egyesek szerint az érzelmi és testi intimitás ezen szintjei egy baráti viszonyba már nem férnek bele, és különben is, ha az embernek lesz egy tisztes monogám párkapcsolata, ezek az úgynevezett „romantikus barátságok” fenntarthatatlanná válnak. Sokévnyi tapasztalat mondatja velem, hogy ez nem igaz.
– De igaz.
– No de miért, kedves Nagyhatalmú Társadalom?
– Azért, Luca, mert az ember a barátait nem ölelgeti, puszilgatja, kivéve köszönéskor. Továbbá, nem néz összebújva velük filmeket, nem alszik velük egy ágyban, kis bugyiban, kisgatyában, kiskanálban.
Nem mondja nekik, hogy szeretlek, hiányzol, maximum mutatja tettekben. Nem sír velük együtt, ha az élet a szokottnál is keményebb, főleg nem nyilvános helyeken, és semmi szín alatt nem priorizálja őket azután, hogy végre valahára párra lelt.
– Miért nem?
– Mert ez errefelé nem szokás, és kész.
Utólag szégyellem magam, hogy csak a szexualitás kontextusában voltam képes értelmezni két ember mély érzelmi kötelékét. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Álomgyár megannyi alkalommal csakugyan igyekszik azonos neműek szerelmét eltussolni, legyen az a vásznon vagy a való életben. De ezzel együtt is van valami a kortárs nyugati kultúrában, amely éles határvonalakat igyekszik húzni barátság és szerelem közé, éles határvonalat gyakorlatilag bármi és bármi közé. Emlékeztek arra a tekintetre, A király visszatér befejező részből, amikor a Végzet-hegyén tett kis kaland után Frodó kidől, majd egy pihe-puha ágyban ébred, ahol egyesével üdvözli az összes kis bajtársa? El kell érzékenyülni az ember lányának a Samu és Frodó között váltott tekintet láttán.
Kedves Frodó és Samu!
Ezúton megkövetlek benneteket. Tisztelem azt az őszinte, érdekmentes szeretetet, ahogy képesek voltatok egymás felé fordulni, főleg két férfiobbitként.
Nem tudom, a ti időtökben mennyire volt jelen a toxikus maszkulinitás, de abban a korban, amelyből én írok, két férfi egymás felé kifejezett gyöngéd érzései teljesen tabunak minősülnek, sőt gyakran nevetség tárgyát képezik. Sokan ezért inkább meg sem próbálkoznak velük, és kizárólag romantikus partnereik felé merik kifejezni intimitásigényüket.
Nem vagyok többé csalódott, hogy a történet végére nem lettetek egy pár.
Belátom, hajlamosak vagyunk a szerelmet a beteljesülés legmagasabb fokával azonosítani, pedig milyen gyönyörű barátság a tiétek. Sok boldog Valentin-napot!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/bojanstory
