Ha valaki megosztja veled a baját, nem azzal segítesz, ha azonnal tanácsolsz neki valamit
WMN Mindent bele! podcast arról, hogyan figyelj és segíts jól másokon – és magadon
Támogatott tartalom
2022. december 6.
A beszélgetés, amelyből kiderül, hogy D. Tóth Kriszta még nem sírt a WMN-csapat előtt, mert neki bástyaként kell tartania a többieket. Hogy Szabó Anna Eszternek szülés után miért volt segítség, hogy a világ másik felén egy anyuka ugyanúgy magányosnak érezte magát, mint ő. És szóba került az is, hogy miért baj, ha egy épp krízisben lévő ember még az elvileg őt támogatókat kell vigasztalja. Milanovich Domi pszichológusként elmondja, hogy ha valaki nehéz helyzetben van, akkor ne vegyük el a kontrollt tőle például azzal, hogy jobban tudjuk, mire van szüksége, mint ő maga. Krajnyik Cinti pedig azt, hogy a szülei elvesztése miatt extra nehéz számára segítséget kérni bárkitől. Kézzelfogható tanácsok, hasznos gondolatok és az ünnepekre is „elvihető” mondatok arról, hogyan enyhítsük a magányt figyelemmel, hogy miként tartanak meg minket (néha) az online közösségek, hogy miért fontos a gyász természetes menete, és egyáltalán nem utolsósorban arról, hogyan legyünk kevésbé szigorúak saját magunkkal. A WMN Mindent bele! podcastban D. Tóth Kriszta kérdezte Krajnyik Cintit, Milanovich Domit és Szabó Anna Esztert.
Albert Einstein óta tudjuk, hogy az idő relatív. Az időészlelésünk rejtélye – amelyhez nem áll rendelkezésünkre külön érzékszerv – azóta is lenyűgözi a kutatókat, akik folyamatosan keresik, milyen tényezőkön múlik, hogy egyszer úgy érezzük, rohannak a napok, a percek; máskor meg úgy, hogy ólomlábakon lépdelnek.
A figyelmünk állandóan ezerfelé irányul, miközben egyre többet szorongunk, rosszkedvűvé és nyűgössé válunk, mert nem tudjuk megfelelően ellátni a feladatainkat. Ismerős? Hogyan tudunk összeszedettebbek lenni, és újra a jelenben létezni?
„Fáradunk, izolálódunk, beszűkül és deformálódik a gondolkodásunk, mentálisan és testileg is egyre sebezhetőbbekké válunk” – írja a tanárok, diákok, szülők mentális állapotáról pedagógusként dolgozó olvasónk. Mi segíthet, hogy kitartsunk?
A szer egy feminista testhorror, valójában egy groteszk mese, amelyben ropognak a csontok, szivárog a genny, és naná, hogy sugárban ömlik a vér! Ám miközben a szemünk láttára, sokkoló módon deformálódik, majd esik szét darabjaira szövet, tudat, lélek és idő, nagyon is elgondolkodtató kérdéseket kapunk – bele a pofánkba. Milanovich Domi írása.
Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?
Testvér nélkül nem élet az élet – tartják sokan. És bár valóban csodálatos szövetség alakulhat ki a testvérek között, előfordul az is, hogy ez a kapcsolat minden lesz, csak idilli nem. A testvérlétben ugyanis gyakran ott lapul a gonoszság.
