Védjük meg a gyerekeinket! De ki védi meg őket a politikától?

–

Volt egy srác, akivel gimiben vérre menő vitáink voltak politikáról, amiben az a vicces, hogy ő azóta politikai babérokra is tört, és immáron egy oldalon állunk. Engem azonban nem fenyeget a veszély, hogy hivatásszerűen űzzem ezt az ipart, de szerintem örökre belém ivódott, hogy nem ignorálhatom, mi folyik körülöttem. 

Óvjuk a gyereket, amíg lehet!

A saját gyerekeimnél nem forszírozom a témát, de a nagyobbik már évek óta folyékonyan olvas, és nagyon érdekelték a nagy kék plakátkampányok, mindig kérdezte, mi miről szól, miért kell megvédeni a gyerekeket, és mitől, mi a baj Brüsszellel, miért veszélyes ez meg az az ember, és tényleg van-e olyan politikus, aki azt akarja, hogy belépjünk a háborúba. Kemény kérdések, amikről muszáj volt beszélgetnünk. 

És ezzel nem vagyok egyedül, hiszen a gyerekek mindent észlelnek, ami körülöttük zajlik. Más anyukák is hasonló tapasztalatokról számolnak be.

„Mi megbeszéltük a gyerekkel, hogy nem kell foglalkoznia a plakátokkal meg a választással, de erősködött, hogy mondjuk el, kire szavazunk, és miért. Mondtuk neki, hogy nekünk minden jó, ahogy van, ennek köszönhetően lett kertes házunk. Úgyhogy együtt örültünk. De amúgy kerüljük ezeket a témákat előtte, ráér még bőven.” (Kati)

„Hatéves, és a müncheni konzulátusra mentünk szavazni. Nem nagyon magyaráztuk, nem is foglalkoztatta. Itthon pedig figyelünk rá, hogy előtte ne beszéljünk mindenféle felnőtt dologról. Személyes élményem, hogy katolikus gimnáziumban a történelemtanár és még jó páran csak a Fideszről tudtak beszélni, borzalmas volt. Na meg arról, hogy a pokolra jutok, mert olvasom a Harry Pottert.” (Kata)

Körbeveszi őket a politika

„A tizenkét éves teljesen képben van, érdekli a téma, a füle állandóan ott van, ha ilyenről hall. Ő a migránsplakátok idejében tanult meg olvasni, és nem tudtuk neki nem elmagyarázni, mit lát az utcákon. Az iskolában is szóba kerül, de mondtam neki, hogy ne veszekedjenek rajta, ez nem az ő feladatuk. A kilencéves még csak kicsit van képben, nem is érdekli annyira, de az osztályban ott is téma néha. Mivel teleokádták az életterüket ezekkel a gusztustalan plakátokkal, iszonyúan nehéz őket megóvni tőle…” (Hanna)

„Engem meglep, hogy a nyolcéves lányomat ez ennyire érdekli. A YouTube-kampány-dömping nagyon idegesítette, de ezek szerint csak felfogott belőle valamit. 

Amíg én ennyi idősen éppen azt tudtam, ki Torgyán József, és ennél többre nem is voltam kíváncsi, ő sokkal jobban képben van, és érdekli, ki kire szavazott például.” (Eszter)

„Az én tizenkét éves fiam rendszeresen küld nekem a YouTube-ról vicces, kormányellenes videókat. Illetve, ha van olyan dolog, ami már az iskolában is téma, arról beszélgetünk. Például a melegek elleni rendelkezések idején elolvastuk a mesekönyvet is. Engem viszont gyerekkoromban semennyire sem foglalkoztatott a politika. A gyerekem többet kap most belőle.” (Dóri)

„Nincs tévénk, és a YouTube is szűrt. De az iskolában téma volt, meg amúgy is észrevették az árak növekedését. Mi alapvetően folyamatokról, történelemről és összefüggésekről beszélgetünk, nem aktuálpolitikáról. A tizenkét éves lányom érdeklődő, sokat kérdez, mi pedig igyekszünk vele objektíven beszélgetni a dolgokról. Ő nagy természetvédő, ezért inkább a plakátok papírpazarlásán volt kiakadva. A fiam nyolcéves, ő klasszik kocka: a választási rendszer érdekelte, egyből a hackerek hatalmáról kérdezett. Mivel mi sok mesekönyvet olvasunk, és van meleg barátunk, így nekik a kirekesztés témája fájdalmas volt. De őket Nepál politikája és a kínai gazdaság is érdekli. Ok-okozatokról beszélgetünk, főleg, ha valami hülyeséget hoznak haza a suliból.” (Zsuzsa)

„Az én gyerekkoromban a politika nem volt ennyire az arcunkba tolva. A majdnem nyolcéves gyerekem mindent elolvas, ezért kérdez is. Ha valami extra marhaságot hallott a suliban, azt tisztázzuk. 

A hatéves kisasszony meg viccesen rászólt az ovistársára, hogy: »Balázs, előre menj, ne hátra.« 

Persze mindenkit megnevettetett. Első szándékos poénja volt amúgy.” (Nóra)

Beszélgetni kell!

„Nyáron lesznek hét- és kilencévesek a gyerekeim, és elég tájékozottak. Főleg a kilencéves lányom érdeklődő a témával kapcsolatban, minden nevet megjegyez, minden magyarázatot, összefüggést elraktároz és megrág. Én nem gondoltam volna, hogy már időszerű, de végül úgy alakult, hogy sokat beszélünk politikáról, mert fontosnak tartom, hogy a mi értékrendünk szűrőjén át kapja az információkat, és ne a kiplakátolt gondolatokat dolgozza fel magában.

Most már azt gondolom, hogy talán nem is baj, tájékozottabb fiatalokat nevelünk, mint amilyenek mi voltunk.

Én a rendszerváltás idején voltam pont ennyi idős, nagyon kevés jutott el hozzám abból, hogy mi történik, hogyan, és miért.” (Ági) 

„Hat- és ötévesek a gyerekek, Lengyelországban élünk. Itt szinte mindenki segít, az oviban is volt gyűjtés a háborúból menekülőknek, és az ovi pszichológusa is segített bennünket abban, hogy hogyan beszéljünk a politikáról, a háborúról. Direktben nem nézünk velük híreket, rádiót sem hallgatunk, viszont hallanak minket beszélni a politikáról – nem tabutéma. Bármilyen kérdésükre válaszolunk. Gyerekkoromban sokat voltam a nagyszüleimmel, akik politizáltak, és barátok is jöttek hozzájuk. Nagypapámmal Bibót olvastunk közösen, és utána megbeszéltük, szóval ezt a vonalat viszem tovább.” (Csilla)

„Nemrég láttak egy plakátot a srácok, és már nem emlékszem, hogy mi keltette fel az érdeklődésüket, de nagyon tudni szerették volna, hogy kicsoda-micsoda ez az egész. Na, akkor egy nagyon hosszú beszélgetésünk volt másságról, elfogadásról, szélsőségekről, kultúráról. Elsőre picit dühös voltam, de utólag egy szuper beszélgetést eredményezett az a nyomorult plakát… rengeteg kérdésük volt, és szóba jött olyasmi is, ami amúgy eddig még nem.” (Évi)

„A hét és fél éves most kezdett olvasni, emiatt be kellett vonnom. Néhány óriásplakáttól megijedt: »Veszélyesek!« – erről azt hitte, hogy veszélyes bűnözők szabadultak ki a börtönből, akik rá is veszélyt jelentenek. A »Védjük meg a gyerekeinket!« szintén félelmet keltett benne, hogy miért vannak veszélyben a gyerekek. 

Szóval nem terveztem ilyen korán, de emiatt valamennyit beszélnünk kellett ezekről.

Elmondtam neki, hogy most a bácsik, akiket a plakátokon lát, programokat írnak, kampányolnak, versengenek egymással, és azért versenyeznek, mert vezetni akarják az országot. Elképedve visszakérdezett: »Ezek akarják vezetni az országot?!«” (Panni)

„A kisfiam ötéves, fideszes. A választások előtt pár nappal már nála is nagyon tetőzött a téma. Mindenkivel megbeszélte a családban, hogy ki hova szavaz. Simán megismeri már Németh Szilárdot… Sajnos hozzá is a YouTube-on ért ez el.” (Erika)

„A harmadikos gyerekem azzal jött haza, hogy az osztályfőnöke azt mondta, milyen jó, hogy nyert a Fidesz, és erről beszélgettek órán. Előtte arról, hogy az oroszok a barátaink – még a háború előtt egy nappal, ezért ez nagyon beégett. Mi addig nem beszéltünk vele erről, de akkor elmondtam neki, hogy mi a bajom a kormánnyal, és hogy a tanító néni valószínűleg miért szereti. Tanárként rohadtul idegesít, de minden osztály ezzel fogadott a héten, hogy kire szavaztam, és örülök-e, örüljünk együtt satöbbi.” (Lilla)

„A nyolc- és tizenhárom éves lányomat nem nagyon érdekli a téma. A tizenhét és tizenkilenc éves fiaim viszont aktívak és tájékozottak. Én a rendszerváltáskor már huszonegy éves voltam, előtte nem nagyon érdekelt a politika. Most is

jobban örülnék, ha nem ülne még a hálószobában is az ágyam végén, meg az ünnepi vacsoraasztalnál, ha nem hatna át mindent, ha nem mérgezné az emberi kapcsolataimat.” (Fanni)

Tetszik, vagy sem, a politika az életünk része. A gyerekeinket pedig valóban meg kell védeni, és ezt a legjobban akkor tudjuk megtenni, ha sokat beszélgetünk velük. Koruknak megfelelően válaszolunk a kérdéseikre, és biztosítjuk őket arról, hogy plakátok ide, kampányszövegek és reklámok oda, attól még, mert valamit sokan és hangosan mondanak, nem biztos, hogy igaz. Előbb mindig kérdezzenek meg minket. Azt egyelőre még nem kell tudniuk, hogy a felnőttek sem tudják mindenre a választ…

Nektek milyen élményetek van a témáról? Jöhetnek a kommentek!

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Thomas Barwick