Az ételpazarlás nem menő! – Egy maradékmentő csetlései-botlásai és remek, bevált tippjei

–

Mit rejt a hűtő?

Nem szépítek, tényleg szörnyű mennyiségű ételt dobtunk ki, amíg betegek voltunk. Tudtuk, enni kell, hogy ne gyengüljünk le, de sajnos nem sikerült, sem az evés, sem az erőnlét megőrzése. Le is dobtam majdnem nyolc kilót két-három hét alatt, szóval nem kis feladat volt kirámolni a hűtő tartalmát a szó szerint remegő kezemmel. De a szagok kellőképpen motiválók voltak, így nem húztam az időt túl sokáig. 

Miután kidobtam mindent, ami szerintem pár nap múlva már akár a saját lábán kisétált volna, szemrevételeztem, mi maradt.

Zöldségek. Tengernyi mennyiség. Uborka, répa, paprika, amik bár nem voltak a legfittebbek, én csak a szépséghibás kategóriába soroltam őket. Szóval belőlük lett egy alternatív tabulé. 

Egy szánalmas kis gránátalmát is találtam a gyümölcsös kosárban, az ablakban kókadozott a petrezselyem, úgyhogy előszedtem a kamrából a kuszkuszt, és nekiálltam a nagyüzemi maradékmentésnek. Mondom is a receptet gyorsan!

Tabulé, vagy valami olyasmi

A kuszkuszhoz öntöttem annyi felforralt, sós vizet, hogy egy ujjnyival lepje el, szorosan lefedtem, és hagytam negyedórát, hogy megszívja magát. Ezalatt mindent meghámoztam, összeszabdaltam, aztán villával összetörtem a kuszkuszt, belekerült egy nagy tálba, abba mehettek a zöldségek és a gránátalma, meglocsoltam egy kis citrommal, sóztam, borsoztam, és kész. Ez aztán igazán nem volt egy nagy truváj, tényleg húsz perc alatt kész – és ha nem késsel, hanem aprítóval zúzom le a zöldségeket, akkor talán tíz perc is elég lehetett volna. Erre igazán büszke voltam, és mindenki nagyon lelkesen ette. Hozzáteszem, anyaként a legjobban kuszkuszt rühellek adni a gyerekeknek, mert utána a plafon is olyan lesz, de vigasztal a tudat, hogy nyugodtan otthagyhatom az asztal alatt a „morzsát”, uzsonnaidőre már megszárad, és pikkpakk fel lehet sepregetni, nem úgy, mintha még azon melegében esnék neki a takarításnak. 

Mi maradt még a hűtőben a zöldségeken túl?

Tofu! Hát a tofu szintén nem egy bonyolult szerkezet, ha az embernek van már benne gyakorlata. 

Kinyomkodtam belőle konyharuhával a levét, kockákra vágtam, beleforgattam sós kukoricakeményítőbe, fokhagymás olajban megpirítottam, volt egy kis maradék szójaszósz egy korábbi szusirendelésből, azt is hozzácsaptam, a végén az újhagyma szárát, kaliforniai paprikát adtam hozzá, és reszeltem bele egy kis répát is. A zöldségeket már úgy raktam bele, hogy lekapcsoltam a tűzhelyet, én úgy szeretem, ha roppannak, a szottyos állag nem az én műfajom. Köretnek találtam még egy kis rizst, amit megfőztem, de igazából, ahogy az előbbi étel, úgy ez is nagyon jól variálható. 
Ehető bulgurral, de tésztával is – akkor érdemes hidegen enni tésztasalátaként. 

A tofuból egyébként rengeteg minden készíthető, például összetörve sóval, borssal, paprikával, hagymával vegán „körözött” is lehet belőle, de igazából csak fejest kell ugrani az internetbe, mert ha tofu van, abból lehet előétel, főétel, sőt desszert is, szóval érdemes nem eltékozolni. 

Tésztával mindent megmenthetünk!

De tényleg! Ha van otthon tészta, már nyert ügyed van. Felvágsz akármilyen zöldséget, megfőzöd a tésztát, és ha fokhagymás olívaolajat löttyintesz rá, az már egy fogás.
Imádom a pestót, szóval ha sok zöldfűszerünk van, azzal már elég sok mindent tudok kezdeni. Nem ragaszkodom a menő fenyőmagos, eredeti verzióhoz. Bazsalikom, petrezselyem, kapor, mindenféle zöldek, plusz fokhagymán, kis olajon pirított napraforgómag, vagy hát igazából bármilyen mag, olívaolaj, só, bors, valamilyen tészta és már kulináris élvezetekben lehet részünk. Nekem biztosan. 

Egyszer rukkolából maradt nagyon sok a hűtőben, kezdett már kornyadozni. Gondoltam, feta sajttal turmixolom tésztaszósznak. Hát ezt ne csináljátok utánam, úgy csípett, hogy egy falatot nem lehetett belőle megenni, szóval maradékmentés helyett gigászi pazarlás lett az ötletből. Megesik az ilyen, tanultam belőle. 

Nálunk gyakori, hogy félig esszük meg a joghurtot, tejfölt. Ilyenkor, ha van tésztánk, akkor bármelyiket rákanalazom, fűszerezem, de ezt már tényleg szinte csak zárójelben jegyzem meg, mert csak egy lépésre van a tejfölös kiflicsücsök örökzöldtől. 

Egy hozzávalóval vigyázzunk: a lila hagymával. Jellemzően túltolom, és utána egész nap bánom, mert mindennek lilahagyma-íze lesz. Szóval csak óvatosan. 

Kakukktojásként ugyan, de azért mégis ide passzol a cukkinispagetti, ami az egészségtudatos lendületben vásárolt, ámde magányosan a hűtő aljában dekkoló cukkini felhasználásának tutibiztos receptje. Erre alkalmas, vékony szálakra „hámozó” késsel, vagy konyhagéppel zúzzuk le a cukkinit spagettivé, aztán akár a fenti pesto is mehet rá – isteni finom, és esküszöm, olyan az íze, mint a tésztának. 

Na de vissza a kályhához, vagyis a maradékokhoz! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nálunk valahogy mindig van a kamrában pár bontott zabpehely, ilyen-olyan magvak, kókuszchips, olyasmik, amiket pikkpakk eloroz egy zsizsikhadsereg, ha nem figyelünk. Szóval ezeket összeöntöm, valamennyi agavé-, juhar-, datolya- vagy igaziból akármilyen sziruppal, vagy mézzel, bedobom a sütőbe, tízpercenként átkeverem, amíg kellőképp meg nem pirul, és kész is a házi granola. 

Próbálkozni jobb, mint pazarolni

A végére akartam hagyni egy klasszikust, de abból már csak a szégyenteljes kudarcomat tudom veletek megosztani. Sok olyan recept van, amiben csak a tojássárgáját kell felhasználni, így marad egy csomó fehérjénk. Na, hát a Pavlova-tortát erre találták ki, hogy felhasználjuk a megmaradt (és a fagyasztóban, jégkockatartóban tárolt, így könnyen adagolható) tojásfehérjét. Ugye, milyen briliáns ötlet?

Maradékból elkészülhet a világ legelegánsabb, legszebb tortája. Kivéve, ha olyan ocsmány lesz, mint ahogy az enyém sikerült.

Hát igen, csak kézi habverőm van, az erőnlétem pedig ugyebár túlságosan poszt-Covid. Így hát hiába szerettem volna egy Pavlova-tortával felvágva búcsúzni, ez most nem jött össze. De pont ez lenne a lényeg, nem? Hogy kísérletezünk, próbálkozunk, kreatívan igyekszünk nem pazarolni. Még mindig jobb megpróbálni és elszúrni, mint minden próbálkozás nélkül kidobni a ránk romlott ételt. Szerintem.

Ti milyen varázslatokkal szoktátok megmenteni a maradékokat? Meséljétek el kommentben, hadd tanuljunk egymástól!

Szabó Anna Eszter 

A képek a szerző tulajdonában vannak