Nem parazitái vagyunk a bolygónak, hanem, mint minden élőlény, a természet részei – Komposzt: Ökoanyu podcastja a WMN-en
Támogatott tartalom
Legtöbbször a hasznossága felől közelítjük meg a természetet, de érdemes lenne nézőpontot váltatunk, és magunkra is a nagy egész részeként tekintenünk. De hogyan tudjuk ezt megvalósítani a mindennapokban? És egyáltalán, hogyan lehet újrakapcsolódni az „emberen túli természetvilághoz” például egy zakatoló nagyvárosban? A jó hír: könnyebben, mint talán elsőre gondolnánk. A Komposzt évadzáró beszélgetésében Berecz Ági és Nagy Réka, azaz Ökoanyu ezekről, és még sok más érdekes kérdésről beszélget.
–
1. Nap mint nap olyan hírekkel találkozunk, amelyek könnyen depresszióba taszíthatják az embert. Amellett, hogy érthető, ha ezeket egyáltalán nem akarjuk hallani, ugyanakkor ez a hozzáállás sok esetben csak növelheti a bennünk lévő feszültséget. Hiszen, ha elzárkózunk ezektől a hírektől, úgy reagálni sem tudunk majd rájuk.
2.
A szorongás, a félelem és a düh teljesen természetes érzelmek a jelenlegi folyamatokkal kapcsolatban.
Aki mélyökológiával foglalkozik, az első gyakorlatok között találkozik a hála megélésével is. Ha hála van bennünk, akkor könnyebb szembenézni a sok esetben nagyon megterhelő érzelmekkel.
3. A mélyökológia célja, hogy a konkrét cselekvés irányába vezessen. Mindennek persze terápiás jelentősége is van, hiszen a cselekvés az, ami majd ki tud mozgatni valakit az úgynevezett ökoparalízis állapotából.
4. Az ökoparalízis olyan állapot, amikor a ránk zúduló információktól elveszítjük vagy feladjuk a cselekvésre való képességünket.
5. A düh teljesen normális reakció az ökológiai- és klímaválsággal kapcsolatban. Ez nem feltétlenül negatív jelenség, hiszen a düh ereje adja a szenvedélyt ahhoz, hogy cselekedjünk.
6. A természet képes arra, hogy „gyógyítson” minket. Ezt a tényt már több kutatás is bizonyítja, ha pedig valaki eljut eddig, akkor utána már viszonylag könnyen elérkezhet egy olyan pontra is, amikor ő szeretne valamit visszaadni a Földnek.
7. A mélyökológiában fontos szempont, hogy rávezesse a résztvevőket arra, hogyan tudnak cselekedni. Néha azzal a tudattal cselekszünk, hogy ez nem elég, de akkor is csináljuk, mert ez mozdíthat ki a szorongásból.
Ezt nevezik aktív reménynek.
8. Ági tudatosan választotta az úgynevezett erdőfürdő-programok vezetését, mert úgy látja, ezzel be tud hívni olyan embereket, akik nagyon stresszesnek érzik magukat. Az erdőfürdő lehetőség arra is, hogy hatékonyan oldjuk a mindennapi stresszt, ugyanakkor teret adhat a természettel való újrakapcsolódásra is.
9. „Nagyon ritkán tudunk egyszerre egyetlen dologra figyelni” – mondja Ági. „Amikor a teljes figyelmünket egy dologra irányítjuk, akkor mintha az idő is megváltozna. Az erdőfürdőn megtapasztalt elmélyült figyelem nagyon sok muníciót adhat a hétköznapokra.”
10. Az is fontos pillanat, amikor rájövünk, hogy nemcsak a nagyon zöld, madárcsicsergős területek számítanak természetnek, hanem a városi foghíjtelkek, a házak között lévő picike, zöldterületek ugyanígy ebbe kategóriába tartoznak
Nagy Réka Ökoanyu