–

Halmozódó sérelmek

A poszttraumás stressz szindrómának két fő típusa van. Az első, a PTSD általában egy intenzív traumatikus élmény, például természeti katasztrófa, háború vagy autóbaleset következménye. A komplex (röviden CPTSD) olyan traumás reakciókra utal, amiket számos körülmény együttesen okozhat, beleértve például a családon belüli erőszakot, a rendkívüli szegénység vagy elnyomás megélését és más típusú bántalmazásokat, amelyeknek hatása idővel egymást erősíti.

Bár a két típus jelentkezhet bárkinél, a szakértők nemrégiben kezdték el vizsgálni, hogy az emberek egyes csoportjai milyen sajátos traumákkal bírnak. Az Amerikai Pszichológiai Társaság cikke szerint például a színes bőrű emberek faji megkülönböztetésre adott reakciói hasonlóak a CPTSD-hez, a faji alapú trauma annyiban mégis egyedi, hogy a szervezet a rasszizmusra reagál a tünetek jelentkezésével.

2019-ben dr. Valerie Rein amerikai pszichológus azonosított egy hasonló csoporttraumát, amely elsősorban a nőket érinti: a patriarchális stressz zavart.

A PSD kifejezetten a nemek közötti egyenlőtlenség érzelmi, mentális és fizikai hatására utal.

A kollektív, generációkon átívelő trauma láthatatlan akadályként jelenik meg a nők sikere, boldogsága és kiteljesedése előtt, írja Rein, aki Patriarchy Stress Disorder: The Invisible Inner Barrier to Women's Happiness and Fulfillment című könyvében mutatja be a jelenséget.

Bárki szenvedhet tőle, beleértve a férfiakat is

A könyv már az elején tisztázza, hogy amikor patriarchátusról beszélünk, az egyenlőtlenség és az elnyomás rendszerét értjük ez alatt, azt a rendszert, ahol a gazdasági, politikai és még az erkölcsi hatalom is jellemzően a férfiaké, ez pedig a legkülönbözőbb módon érinti a nőket. Vannak, akik nem érzik biztonságban magukat, ha egyedül sétálnak az utcán, mert félnek, hogy zaklatás áldozatává válnak, mások, mondjuk, háttérbe húzódnak a megbeszéléseken, mert az a meggyőződés alakult ki bennük, hogy a saját nézőpontjuk kevésbé fontos a férfikollégákéhoz képest.

Mindez persze nem újdonság, a jelenség gyökere Rein szerint azonban abban keresendő, hogy mi mindenen mentek keresztül anyáink és nagyanyáink. A könyvben részletesen elmagyarázza, hogy a CPTSD-hez hasonlóan a PSD kialakulásának kulcsa is az epigenetika, vagyis hogy az egyes traumák generációkon át, a génjeinken keresztül is öröklődnek. Hogy mit jelent ez? Egy korábbi tanulmányban a kutatók arra jutottak, hogy ha egerek cseresznyevirág illatot éreztek, miközben áramütésnek tették ki őket, majd ezek az egerek szaporodtak, az utódaik is szorongásos tüneteket produkáltak a cseresznyevirág illatának hatására. Ez azért van, mert a trauma szó szerint megváltoztatja az agy szerkezetét, ami akár generációkon átívelve is hatással lehet ránk.

Az öröklött trauma hatása az életünkre

Hasonlóan ahhoz, ahogyan a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmek befolyásolják működésünket, a traumatizált agy is másképp reagál a körülöttünk lévő világra.

„A PSD-t láthatatlan börtönnek nevezem, és ezeket a traumaadaptációkat börtönőröknek hívom”

– fogalmaz Rein a könyvében.

Az, hogy ezek a reakciók milyen formát öltenek, teljesen egyedi. Megnyilvánulhat a PSD például abban, hogy nem érzed magad elég jónak az egyébként kiérdemelt elismerésekhez, bizonytalan vagy, nehezedre esik kiállni magadért a munkahelyeden vagy a kapcsolataidban, nem bízol a saját ösztöneiben, sőt akár krónikus fájdalom, fáradtság, depresszió és szorongás formájában is jelentkezhet. Rein példaként hozza fel az egyik kliensét, akinek egy szakmai konferencián vezető pozíciót ajánlott egy férfi, de mivel a nő az évek során hozzászokott ahhoz, hogy a partvonalról szemlélje az eseményeket, csak jóval a lehetőség elszalasztása után tudatosult benne: valójában semmilyen akadálya nem volt annak, hogy elfogadja az ajánlatot. 

Ne vigye többre a gyerek, mint én! – Egy kisfiú és egy kislány édesapjának büfijei és bukásai

WMN Life – 2022. január 2. – HZS

 

Annak ellenére, hogy a PSD bárkit érinthet, mégis a nők azok, akik a történelem folyamán az egyik leginkább elnyomott csoportot alkotják

Túlélési stratégiáink a legkülönbözőbb formákban ölthetnek testet. Egyes emberek esetében ez azt jelenti, hogy „lefagynak”, amikor olyan, a történelem során gyakran előforduló, veszélyes helyzetekkel szembesülnek, mint az erőszak vagy az elnyomás. Vannak, akiknél bekapcsol az úgynevezett „üss vagy fuss!” reakció, ők a veszélyhelyzetre az idegrendszerük általános aktivizálásával reagálnak. Nekik gyakran gondot okoz az intimitás, az alvás vagy a pihenés, ami fokozott stressz- és szorongásszintet eredményez, ez pedig növeli a szerhasználat és a függőség kialakulását.

Bár a rendellenesség gondolata egyesek számára ijesztő lehet, és hozzájárulhat az áldozati mentalitás kialakulásához is, Rein azt szeretné, ha az emberek erőt merítenének a PSD-ből. Úgy tekintenének erre, mint egy diagnózisra, amely érvényesíti a tapasztalatainkat, hiszen nevet ad neki, valósággá teszi, és eszközt ad a fejlődéshez.

A trauma generációk közötti átörökítésének megtörése elsőre ijesztő feladatnak tűnik, de a szerző szerint a gyógyulás csoportos környezetben, egymást motiválva közel sem lehetetlen.

Az új gondolkodási és viselkedési minták kialakításához időre és tudatos ismétlésre van szükség, de ahogy a trauma öröklődhet, úgy a gyógyulás is bekövetkezhet a generációk közvetítésével.

Mózes Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/demaerre