Spermacsempészet az izraeli-palesztin konfliktus közepén
A World Press Fotókiállítás egyik nyertes műve, Antonio Faccilongo Habibi című sorozata lett, amely olyan palesztin párok történetét mutatja be, akik közül az egyik fél izraeli börtönben tölti büntetését. Mint mondják, a szerelem nem ismer határokat, így annak ellenére, hogy a házastársi látogatás és a fizikai érintkezés tilos az elítéltekkel, az egymástól évekre elszakított partnerek családot alapítottak. Az olasz fotós 2015 és 2019 között örökítette meg embertelen helyzetben lévő alanyait, a dokumentum-sorozatnak pedig a Habibi (vagyis Szerelmem) címet adta, célja az volt, hogy betekintést engedjen a vizuálisan legtöbbször fegyverekkel és katonákkal ábrázolt, bonyolult geopolitikai helyzet emberi életre gyakorolt következményeibe. Fejes Flóra írása.
–
Az egyik fotón egy Lydia Rimawi nevű 44 éves nő szerepel a fiával, Majddal. Férjét, Abdul Karim Rimawit 2001-ben tartóztatták le, majd 2008-ban 25 évig tartó letöltendő börtönbüntetésre ítélték az izraeli turizmusért felelős miniszter, Rehavam Ze’evi elleni merénylet kitervelésében való részvételéért. Az ítélet szerint ő adta Ze’evi fényképét az elkövető kezébe, és látta el információkkal arra vonatkozólag, hogy melyik hotelben tartózkodik majd aznap.
Lydiának és Abdulnak már van egy lánya, aki ma 19 éves, de apja letartóztatása idején még csak kilenc hónapos volt. Lydia szeretett volna egy második gyermeket is, és a környezete egy egészen szokatlan megoldásra biztatta. A feleségekkel és más közvetlen családtagokkal való beszélgetések engedélyezettek ugyan a szigorú körülmények között tartott rabok számára, de csak egy üvegfalon keresztül, telefonon, meghatározott ideig. Egészen pontosan negyvenöt percig, kéthetente. A tíz év alatti gyermekeik viszont érintkezhetnek velük, így
kitalálták, hogy a látszólag gyermekeknek szánt ajándékokba rejtik el a spermájukat, például táblás csokoládéba nyomkodott tollbelsőben, szemcseppes üvegben vagy cukorkás papírban, ha tovább szeretnék bővíteni a családot.
„Akárhányszor esküvőre, temetésre, vagy Ramallahra mentem, valaki mindig odajött hozzám, és megkérdezte, miért nem próbálom meg” – mondta Lydia a Middle East Eye című lapnak még 2015-ben. „Meggyőztek. Egyszerűen csak beültették a bogarat a fülembe, hogy csináljam végig”.
A mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó központ, ahová az elszánt nő elvitte a mintát, jó minőségűnek ítélte azt, és egy hónap múlva el is kezdték a kezeléseket. A Gázai övezetben tizennégy IVF klinika található, köztük a Razan Termékenységi központ is, amely díjmentesen végzi ezeket az egyébként több ezer dollárba kerülő beavatkozásokat. A központ vezetése szerint ezt társadalmi felelősségtudatból teszik.
Amikor Lydia teherbe esett, a falu mecsetje is említést tett az örömhírről, és arra biztatta a többi egyedül maradt feleséget, hogy fontolják meg ezt a lehetőséget.
„Rendesen átgondoltam a dolgot” – nyilatkozta Lydia. „A férjem és én ötvenévesek leszünk, amikor vége a büntetésének, én abban a korban már nem fogok tudni teherbe esni. Szerettem volna Rand mellé egy fiútestvért vagy egy lányt, és hogy valaki továbbvigye a férjem nevét.”
Abdul Karim és Lydia második gyermeke 2013-ban született meg. „Majd érkezése mindent megváltoztatott. Amikor az édesapját kiengedik, itt lesz a fia, aki várni fogja” – mondja a nő.
De az új jövevény nem csak örömöt hozott a család életébe.
Egy év múlva közel 1500 dolláros bírságra büntették Abdul Karimot a spermája kicsempészéséért, és két hónapra eltiltották a családi látogatásoktól. Arra, hogy Majd láthassa édesapját csaknem másfél évet kellett várni, ugyanis egy bírósági végzés is kellett az engedélyhez.
Hasonló sorssal találkozhatunk Faccilongo egy másik fotóján is, ahol a lefátyolozott Amma Elian látható. Amma férjét 2003-ban ítélték életfogytiglanra. A házaspárnak csaknem egy évtized múlva ikrei születtek.
A mesterséges megtermékenyítésen átesett nők sokáig nem mertek nyíltan beszélni a beavatkozásról, mert a társadalom, illetve a vallási közösségük reakciójától rettegtek. 2017-ben azonban a Palesztin Legfelsőbb Fatwa Tanács kiadott egy rendeletet, amely engedélyezi az eljárást, amennyiben a férfi hosszú börtönbüntetését tölti.
A palesztin közösségek többsége ma már támogatja azokat a feleségeket, akik Ammához és Lydiához hasonló helyzetbe kerülnek.
A palesztin elítéltek korábban leveleket csempésztek ki a fent említett módszerrel, ám a sperma kijuttatása jóval több odafigyelést igényel a papírra vetett titkos üzeneteknél, hiszen a hímivarsejtek a testen kívül csupán 48 órán át őrzik meg minőségüket. Az ötlet állítólag egy orvostechnikai szakmérnöktől származik, akinek a felesége a kétezres évek elején termékenységi nehézségekkel küszködött, ezért lefagyasztották a férfi spermáit. Miután letartóztatták, a neje egy termékenységi központ kezeléseinek segítségével teherbe esett. A mérnök a börtönben elmesélte rabtársainak a történetét, és előállt a spermacsempészés ötletével, így közülük többen elkezdtek belevágni a kockázatos kísérletbe. Természetesen nem mindig sikerül elsőre olyan mintát kicsempészni, ami alkalmas a megtermékenyítésre, így van, hogy négy-öt próbálkozás is szükséges.
Jelenleg több mint 4200 palesztint tartanak fogva izraeli börtönökben a B’Tselem emberjogi szervezet szerint. A látogatóknak nemcsak a büntetés-végrehajtási intézmények szigorú szabályaival, de a határátlépés okozta nehézségekkel és az Izraeli Biztonsági Ügynökség korlátozásaival is szembe kell nézniük.
2021 februárjában a Middle East Monitor jelentéséből kiderült, hogy 96 palesztin gyermek született úgy, hogy spermát csempésztek ki a feleségek a fegyintézetekből, ami számukra az ellenállást is jelképezi.
Kiemelt kép: Antonio Faccilongo/Reportage by Getty
