Gombabújócska a tányérodon – Két tuti recept, nem csak gombakedvelőknek
Bár – számomra elképzelhetetlen módon – vannak olyanok, akik bármit és mindent megesznek, ami a tányérjukra kerül, de sokaknak van minimum egy-két hozzávaló, ami a tiltólistájukon szerepel. Közkedvelt utálnivaló (micsoda képzavar!) a gomba is, pedig nagyon egészséges, számos fontos ásványi anyag és antioxidáns található benne. Ha te is ódzkodsz a gombafogyasztástól, de nyitott vagy rá, hogy adj neki egy esélyt, akkor mindenképpen próbáld ki az alábbi két receptet, amikben olyan jól elrejtettem a csiperkét, hogy fel sem fog tűnni. Ha a gombakedvelők táborát erősíted, akkor pláne ajánlom ezt a két ételt, hátha így még nem próbáltad a kalapos finomságot. Dián Dóri írása.
–
A gombát szeretem, az én „utálom” kategóriába tartozó hozzávalóm a zöldborsó
Amióta az eszemet tudom nem szeretem az ízét, pedig – elhihetitek – rengeteg órányi próbálkozása van abban a családomnak, hogy valamilyen úton-módon megkedveljem. A bölcsis nénim anno, amikor borsófőzelék volt az ebéd, lelkiismeretesen kiszedegette nekem az általam csak „a sátán kis növénykéje” becenévvel illetett zöld bogyókat, de hiába, a szaftban is benne volt az íze.
Azóta persze már kevésbé vagyok válogatós, de még mindig hadilábon állok a borsóval, ám, ha olyan ízek közé csomagolják, amit kifejezett kedvelek, már megeszem.
Azt vettem észre, hogy ez a módszer legtöbbször másoknál is beválik, és mivel az olasz és a mexikói konyha töretlen népszerűségnek örvend, ezért most egy-egy ilyen receptet hoztam, talán észre sem fogjátok venni bennük a gombát.
Mindkét recept fehér csiperkével készül, mert ennek nem olyan erős az íze. Arra azonban figyeljetek, hogy a boltok polcain általában kétféle csiperke van: a fehér és a barna, ám utóbbinak főzés után is keményebb az állaga, és az íze is markánsabb, úgyhogy kezdetnek mindenképpen a fehéret ajánlom.
Mielőtt rátérnénk a receptekre, még néhány érv a gomba fogyasztására:
- Kiváló fehérjeforrás
- Diétázóknak is ideális: kábé kilencven százaléka víz
- Tele van B2-, C-, D-, és E-vitaminnal
- Bőségesen tartalmaz kalciumot, cinket, niacint, szelént és vasat is
- Minden felsorolt vitamin és ásványi anyag jótékony hatással van a szervezetedre
- ((finom))
Jöjjenek a receptek:
Mexikói kosárkák
Amikre szükség van hozzá:
- 4-5 nagyobb szem fehér csiperkegombára
- 1 kukoricakonzervre
- 1 babkonzervre
- 2 nagyobb paradicsomra
- 2 dl paradicsomszószra vagy 140 g paradicsomsűrítményre
- mexikói fűszerkeverékre
- 1 kisebb fej hagymára
- 2 csomag leveles tésztára
- némi sajtra a tetejére
- muffinsütő tepsire
- olívaolajra
Először a tölteléket készítettem el: az apróra vágott hagymát olívaolajon megfuttattam, majd hozzádobtam a vékony szeletekre vágott gombát. Amikor az is kellőképpen megpuhult, ment rá a kis kockákra aprított paradicsom, a konzervkukorica és a bab. Én nem szeretem a vörös babot, ezért az apróbb szemű fehérbabot használtam, de bármelyikkel finom lesz. Ezután ment rá a sűrített paradicsom – nekem most csak ez volt itthon, de paradicsomszósszal még jobb a végeredmény –, két-három deci víz és a fűszer. Ha nincs kéznél előre összeállított keverék, koriander, fokhagymapor, oregánó, római kömény, petrezselyem, csili összekutyulásával kiváló mexikói jellegű ízesítést érhettek el. Itt most direkt nem írok mennyiséget, mert ez azon múlik, ki mennyire fűszeresen szereti.
Míg a töltelék alacsony lángon további húsz percig rotyogott, vékonyan kikentem olívaolajjal a muffinformákat, majd a leveles tésztát négyzetekre vágtam, és beleegyengettem a formákba. A technikám még hagy némi kívánnivalót maga után, de amíg mindenhol befedi a mélyedéseket a tészta, és nem lyukad ki, nincs gond.
Miután elkészült a töltelék, belekanalaztam a tésztakosárkákba, és ment a 180 fokra előmelegített sütőbe 15 percre, majd a megsült kosárkák tetejére szórtam egy tisztességes adag reszelt sajtot, és további öt-tíz percre visszaraktam a sütőbe.
Megvártam, míg kicsit kihűlnek, majd tányérra szedtem őket, és bár már önmagában is nagyon finom, a biztonság kedvéért kanalaztam némi tejfölt a tetejére. A siker garantált, nálunk húsz perc múlva már csak a mosogatnivaló mennyisége jelzi, hogy nemrég mintha valami készült volna a konyhában.
Pro tipp: ha még jobban el szeretnétek rejteni benne a gombát, vékony szeletek helyett apró kockákra vágjátok.
Hamis arancini – olasz rizsgolyók kétféle mártogatóssal
Amikre szükség van a golyókhoz:
- 4-5 közepes szem fehér csiperkegombára
- egy pohár főtt rizsre
- egy marék cheddar sajtra
- egy marék edami sajtra
- 2 tojásra
- fokhagymapehelyre (fokhagymapor is jó)
- sóra és borsra
- 2 evőkanál olívaolajra
- lisztre
- zsemlemorzsára
- olajra
Amik a paradicsomos mártogatóshoz kellenek:
- 2 nagyobb paradicsom
- 70 gramm paradicsomsűrítmény (paradicsomszósz is jó)
- 2 szál újhagyma
- 4-5 levél friss bazsalikom
- só és bors
- fokhagymapehely (fokhagymapor is jó)
- 2 evőkanál olívaolaj
És amikre a zöldfűszeres mártogatóshoz van szükség:
- 1 kis poharas joghurtra
- 3 evőkanál tejfölre
- 1 mokkáskanál rozmaringra
- 1 mokkáskanál kakukkfűre
- 1 mokkáskanál szárított petrezselyemre
- sóra és borsra
Az arancini olasz streetfood, és eredetileg rizottóból készül, de a hamis változat igazi maradékmentő megoldás, ugyanis sima főtt rizzsel is kiváló.
Ha van otthon már előre lefőzött, hideg rizsed, szuper, ha nincs – és most nekem sem volt –, akkor azzal kezdődik a művelet, hogy egy pohárnyi rizst puhára főzünk. Sós vízben is jó, de én azzal csavartam rajta egyet, hogy alaplében főztem, így még jobb íze lesz a végeredménynek.
A megfőtt rizst betettem a hűtőbe, és amíg hűlt, a gombafejeket apróra vágtam, megpirítottam olívaolajon, és lereszeltem a kétféle sajtot. Majd újra előkerült az immáron hideg rizs, belekevertem a gombát, a sajtokat, két tojást, tettem bele fokhagymapelyhet, sóztam-borsoztam, végül újabb fél órára visszaraktam a hűtőbe.
Közben nekiálltam a mártogatósoknak. Kis kockákra vágtam a paradicsomokat, és olívaolajon megfonnyasztottam, ment bele a paradicsomsűrítmény, két-három deci víz, a felkarikázott újhagyma és a csíkokra vágott bazsalikomlevelek. Húsz perc rotyogás után késznek nyilvánítható a szósz, közben pedig pont van idő összedobni a zöldfűszeres mártogatóst is: egy tálkában a joghurtot összekevertem a tejföllel, mentek bele a fűszerek, még egy kis keverés-kavarás, és kész ez is.
Eddigre már biztosan kellően összeállt a rizses keverék a hűtőben, úgyhogy nekiállhattam a sütésnek. Diónyi nagyságú golyócskákat formáztam, meghempergettem mindegyiket lisztben, tojásban és zsemlemorzsában, majd mentek bele a kétujjnyi vastag olajba. Nagyon fontos, hogy alacsony fokozaton kell sütni, különben a bunda hamar megpirul, de belül még nyers lesz a rizs. Viszonyítási alapként: az én főzőlapom kilenc fokozatú, és hármasra kapcsoltam a sütéshez. Akkor van kész, ha szép aranybarnává változott a rizsgolyók köntöse.
Az arancinit egyébként ezerféleképpen lehet ízesíteni, ez most egy egyszerűbb verzió, de Olaszországban a kábé szilvásgombóc méretű golyók közepébe csempésznek egy kis darabka mozzarellát is, ami az első harapáskor szétfolyik a szádban… Nyamm!
Kedves gombaszkeptikusok és utálók (és azok is, akik szeretik), szívből ajánlom, hogy próbáljátok ki ezt a két receptet, szerintem nem fogjátok megbánni!
Dián Dóri
A képek a szerző tulajdonában vannak