„Talán a mennyben is szükség van egy zongoristára” – 86 éves lett a rock and roll egykori fenegyereke, Jerry Lee Lewis

–

„Adok neked kölcsön egy videókazit. Bőven ráérsz megnézni, akkor adod vissza, amikor akarod. Tudom, hogy zongora tanszakra jársz a zeneiskolában, ezért gondoltam rád. Na, tőle lehet csak igazán tanulni! Ilyen rock and rollt még nem láttál!”

A kilencvenes évek végén, egy énekkari próba után szólított meg így az egyik szólamtársam, és kezembe nyomott egy Jerry Lee Lewis feliratú VHS-kazettát (hol voltak még akkor a videómegosztó portálok…). Tizenvalahány éves voltam, a trendi zenék mellett ronggyá hallgattam Elvis Presley és a The Beatles kazettáit is, úgy éreztem, hogy a könnyűzenei stílusok közül a rock and roll áll hozzám a legközelebb. Lüktető ritmus, fülbemászó dallamok, virtuóz szólók, maga az őrült szabadság – tökéletesen illik egy tinédzser lelkivilágához.

Amikor hazaértem a már említett énekkari próba után, rögtön belenéztem a felvételbe

Egy, a színpadon teljesen átlényegült, hullámos hajú, szikár figura szemmel is alig követhető futamokat játszott a zongorán, közben a bal kezével magabiztosan hozta a basszust. Impulzivitásától szinte felrobbant a színpad: a dal végén már szinte üvöltve „énekelt”, és magáról teljesen megfeledkezve ugrált a hangszer mellett, a közönség pedig tombolva táncolt. 

Magával ragadott az, amit láttam, és elkezdtem kibogarászni a felvételről az újdonsült „virtuális zenetanárom” zongorafutamait, groove-jait. Később pedig megnéztem az életéről szóló, A rock 'n' roll ördöge (Great Balls of Fire!) című filmet, amiből kiderült számomra, hogy a zongoratudásával ellentétben a magánélete finoman szólva sem példaértékű.

A közösségi média színre lépésével később folyamatosan nyomon tudtam követni a vele kapcsolatos aktualitásokat, és örömmel láttam, hogy idős korában is folyamatosan koncertezik, a korábbi viharos magánélete pedig már lecsendesedett. Íme, a „rock and roll ördögének” botrányokkal és tragédiákkal tarkított, érdekes jellemfejlődéssel átívelt lebilincselő élettörténete.

Jerry Lee Lewis szerény anyagi körülmények között élő louisianai családban nőtt fel, szülei farmerként dolgoztak

Miután kisgyermekkorától kezdve a countryzene bűvöletében élt, és szeretett volna megtanulni zongorázni, édesapja elzálogosította a földjét, hogy megvegye fiának élete első hangszerét, amin Jerry Lee autodidakta módon tanult meg játszani. Állítása szerint mindössze két hét kellett hozzá, hogy elsajátítsa az alapokat. A zongora megszállottja lett, a sok gyakorlás alatt pedig kialakult a sajátos stílusa, amelyben a rhythm and blues, a boogie-woogie, a gospel és a country elemeit ötvözte. 

A szülei, látva elkötelezettségét és tehetségét, azt szerették volna, hogy zenéjével kizárólag Istent dicsőítse, ezért beíratták egy egyházi egyetemre. Első botrányai egyikét ott okozta: egy keresztény éneket boogie-woogie-stílusban adott elő, ezért az intézményből azonnali hatállyal eltanácsolták. Ezek után kocsmai zenész lett, különböző bárokban játszotta az akkoriban divatba jövő, a hallgatóságot őrült eksztázisba hajszoló rock and rollt. Közben 1954-ben elkészítette első stúdiófelvételét, és már nem maradt sokáig a kocsmák falai között: Sam Phillips, a tekintélyes Sun Records lemezkiadó tulajdonosa új sztárt keresett, akinek személyét illetően nem is gondolkodott sokat: mindössze tíz másodpercig hallgatta Lewis egyik demófelvételét, majd aláírta a szerződést, és elhatározta, hogy felfedezettje az egyik legfényesebben ragyogó csillag lesz a rock and roll égboltján. A kiadó korábbi első számú sztárja,

Elvis Presley is el volt ragadtatva Lewistól. Egyszer meg is jegyezte, „ha úgy tudna zongorázni, mint Jerry Lee, abbahagyná az éneklést”.

Phillips okkal érezhette úgy, hogy megérzései nem hagyták cserben

Az 1957-es év két topslágert is hozott Lewisnak: a Great Balls of Fire és a Whole lotta shakin’ goin’ on sokáig szerepelt előkelő helyen a slágerlistákon még úgy is, hogy több rádió bojkottálta őket, mondván, „szexuálisan túlfűtöttek”. Koncertjei, egyéb előadásai sem voltak mindennapiak: komplett show-t varázsolt a színpadra, eksztatikusan tombolt a zongora mellett, vagy éppen arra felállva lábbal játszott a billentyűkön, erotikus csípőmozdulatokkal erősítette meg a már említett „szexuális túlfűtöttséget”.

Gyakran a hangszer is megsínylette a totális őrületbe torkolló magánszámait: olykor a közönség szeme láttára törte össze a zongoraszéket, de olyan is előfordult nemegyszer, hogy koncertje végén felgyújtotta a zongorát. 

Mindez hozzátartozott az ő brandjéhez, és elősegítette azt, hogy a világhír kapujához érjen

Ugyanakkor nem csak a sikereiről beszéltek az emberek, a botrányai száma is gyarapodott. A társadalom konzervatív része a rock and rollt az „ördög zenéjének” tartotta, úgy gondolták, káros hatással van a fiatalokra, gyakorlatilag megőrjíti őket. Lewist különösen bírálták a már említett, több szempontból is megbotránkoztató előadásmódja miatt. A magánéletére pedig az a szó, hogy viharos, eufemisztikus jelzőnek minősült: huszonkét éves korára már kétszer elvált, ami önmagában még nem szenzáció, de abból, hogy

harmadjára azt a tizenhárom éves Myra Gare Lewist vezette oltár elé, aki történetesen a másod-unokatestvére volt, érthető módon világraszóló botrány lett. 

Karrierje szempontjából pont a legrosszabbkor: Angliában turnézott, amikor napvilágra került a hír, és három koncert után már repülhetett is haza. Az Egyesült Államokban is hamar robbant a bomba, aminek következtében Lewis rövid időn belül eltűnt a reflektorfényből. Európa meghódítására készült, de jó ideig szülőhazájának sem kellett. 

Azt, hogy rövid időn belül mekkorát fordult vele a világ, találóan megfogalmazta a dalszövegíró és énekes Kristoffer Kristofferson: „Egy olyan fickóból, aki 10 000 dollárt keresett egy este, olyan fickó lett, aki már 100 dollárt sem kereset esténként.”

A slágerlistákra csak egy évtized múltán tudott visszakerülni

Ekkor viszont nem a tőle megszokott rock and rollal, hanem countrydalokkal. Európában némileg korábban, már a hatvanas évek közepén kezdett újra nőni a népszerűsége, különösen az Egyesült Királyságban és Németországban. Némelyik dala újra előkelő helyeken szerepelt a slágerlistákon, voltak újra telt házas koncertjei, de az angliai turné közben kirobbant botránya előtti sikereit már nem tudta újra elérni. A magánéletét illetően pedig következett egy tragédiák sorát hozó, a korábbinál is zaklatottabb időszak. 

Tizenhárom évnyi házasság után elvált Myra Gare-től, aki úgy fogalmazott, hogy Lewis által „minden elképzelhető fizikai és mentális bántalmazásnak ki volt téve”. Két gyermekét is elvesztette: a Myrától született Steve Allen Lewis hároméves korában megfulladt egy medencében, később pedig a második házasságából származó Jerry Lee Lewis Jr. tizenkilenc évesen autóbalesetben hunyt el. Mindez borzasztóan megtörte a zenészt. Már karrierje elejétől kezdve hódolt különböző káros szenvedélyeknek, de a tragédiák után végképp az alkohol és a kábítószer rabja lett.

A rá mért csapások azonban még a Myrától való válást és két fia elvesztését követően sem értek véget: a negyedik felesége belefulladt egy medencébe, az ötödik pedig, mindössze hetvenhét nap házasság után, kábítószer-túladagolásban halt meg. 

Ki akart szabadulni a káros szerek fogságából, sok időt töltött kórházakban és elvonókúrákon. 

Balhéi száma ennek ellenére tovább gyarapodott

A negyvenegyedik születésnapjára rendezett bulin játszani kezdett egy pisztollyal, mert – ahogy később nyilatkozta – azt hitte, hogy nincs megtöltve. Tévedett: a golyó basszusgitárosa, Butch Owens mellkasába fúródott, aki csodával határos módon túlélte a kis híján újabb tragédiába torkolló felelőtlenségét. Néhány héttel később ismét meggyűlt a baja a fegyverekkel (és az alkohollal). Elvis Presley birtokára, Gracelandbe hívták, de a biztonsági ellenőrzés során egy töltött puskát találtak nála. 

Amikor kérdőre vonták, állítólag tréfálkozva azt mondta az őrnek, hogy meg akarja ölni Presley-t, de később azt nyilatkozta, hogy csak beszélgetni szeretett volna vele.

Hogy mi volt a terve valójában, nem tudni, de az tény, hogy rajongott a fegyverekért, és a történtekkor meglehetősen ittas volt. Nem sok kellett hozzá, hogy szerettei elvesztését követően, önpusztító életmódjának köszönhetően a saját sírját is megássa: negyvenhat évesen egy perforálódott gyomorfekély miatt majdnem meghalt.

A szerencsés felépülését követően egy szűk évtizeddel a már említett A rock 'n' roll ördöge (Great Balls of Fire!) című 1989-es filmnek köszönhetően került vissza a köztudatba, ami Myra Gare könyve alapján (Great Balls of Fire: The Uncensored Story of Jerry Lee Lewis) készült. Lewist Dennis Quaid, Myrát Winona Ryder alakítja benne.

Az egykori rock and roll-fenegyerek élete alkonyára teljesen megváltozott korábbi önmagához képest

Már nem fogyaszt sem alkoholt, sem kábítószert, a dohányzásról is leszokott. Hetedik (reményei szerint utolsó) feleségével pedig a róla érkezett hírek szerint példás harmóniában él. Egyvalamiben, talán a legfontosabban viszont nem változott: továbbra is a zene megszállottja. 86 évesen kiváló egészségnek örvend, a világjárvány előtt még koncertezett is. Vallásgyakorló ember lett, aki bízik benne, hogy hite szerint a mennybe jut majd – ahogy ő fogalmazott: „talán ott is szükség van egy zongoristára”. 

Nádudvari Péter

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

A rock and roll ördöge (Great Balls of Fire!) önéletrajzi film. Rendezte: Jim McBride (1989)

Kiemelt kép: Getty Images/ Rick Diamond