Mások által csinosnak mondott lányok
A női test még mindig sokkal jobban borzolja a kedélyeket, mint a férfiaké. Miért foglalkozunk vele jóval többet, miért van számszerűsíthetően többször terítéken a női blúz kivágása, a szoknya/nadrág hossza, az öregedés, a női külső esztétikuma? Egyáltalán, miért teszünk rá több megjegyzést? És mi, nők, szeretjük, ha tetszünk másoknak? Szeretjük, ha megjegyzik, mennyire csinosak vagyunk? Egy pár nappal ezelőtti eset kapcsán gondolkodtam el ezeken a kérdéseken. Szentesi Éva írása.
–
A 26 éves Deniz Saypinar testépítő-influenszer július 8-án, Dallasban kívánt felszállni az American Airlines Miamiba tartó gépére, ám a gép személyzete ezt megakadályozta, mondván, „túl meztelen”, és „zavarná öltözékével a családokat”. A török származású sportoló az egymillió követővel bíró Instagram-oldalán beszámolt arról, mennyire kellemetlenül és megalázva érezte magát az incidens miatt, és kifejtette, hogy éppen azért költözött el hazájából, Törökországból, hogy ne ítélhessék meg a külseje miatt.
„Szeretek olyan nőies ruhákat viselni, amelyek felfedik a nőiességemet, de soha nem öltözöm úgy, hogy bárkit is megbántsak. Elég érett és civilizált vagyok ahhoz, hogy tudjam, mit hordhatok és mit nem” – írta a közösségi oldalán, majd megmutatta azt is, mit viselt az incidenskor: egy rövid farmersortot és egy barna cropped topot, illetve egy derekára kötött, fehér pulóvert. Látszik a formás hasa, a kidolgozott lába, a tetszetős dekoltázsa. Majd azt is hozzáfűzte: „Mi választ el minket az állatoktól, ha az emberek még a legprimitívebb impulzusokat sem tudják kontrollálni?” – reflektálva arra a kifogásra, hogy másokban ellenérzést kelt a szerelése.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nos, én zéró szinten vagyok prűd az öltözködés terén. (A múltkor betévedtem egy templomba, és szerencsére volt rajtam melltartó.) És semmilyen szinten nem zavar a szép test látványa – megnézem a nőket is, ha dekoratívak, és semmi kivetnivalót nem találok Deniz szettjében. Sőt, én is szoktam hasonlóban járni, bár ennyire nem vagyok mutatós benne, hiszen másmilyen a testem. De most gondolkodóba estem, hogy vajon engem is leszállítottak volna-e a gépről, vagy vele csak azért tették meg, mert a testépítőnek túlságosan szépek a formái.
Kit zavar 2021-ben, ha egy nő mutatósabb az átlagnál? Egy szép testért talán azért is dolgozunk, hogy megmutathassuk másoknak, és megdicsérjenek érte. Persze, biztos nem mindenki érzi így, és nem is mindenki akarja, hogy dicsérgessék.
Vagy egy szépen kidolgozott testet sehol nem szabad szóvá tenni?
Bánt bennünket a megjegyzés a sportarénában és az utcán is?
Egy sportoló egyébként is más viszonyban van a testével, teljesítményként gondol rá, büszke rá, hiszen rengeteget dolgozik vele – akkor egész biztos, hogy el kell takarnia? Persze, nem azt mondom, hogy a sportolók feltétlenül mutogatni akarják a testüket, de a viszonyuk egész biztosan más hozzá, mint az átlagembereknek. Egy testépítő-fitneszmodell esetében pedig ez végképp külön kategóriába esik, hiszen ott extrémebb módon van hangsúly a formákon.
Deniz Saypinar nem templomba ment ebben az öltözetben, hanem Dallasból Miamiba repült (volna). És az is tény, hogy meg akarta magát mutatni. De baj-e ez?
Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem érzem komfortosnak, ha túl rövid szoknyában vagyok, vagy túl kivágott a felsőm. De ezek a belső mércék mindenkinél máshol találhatók.
Egy fitneszmodellnél egész biztosan máshol van.
Én speciel nem csak azért dolgozom a testemen, hogy másoknak tessen, mert az is legalább annyira fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben, de álszent lennék, ha azt mondanám, nem örülök az elismerő szavaknak.
Mert igenis jólesik, ha megdicsérnek.
Viszont az már nem esik jól, ha alám nyúlnak.
Jólesik, ha szépeket mondanak a külsőmre.
Szerintem nem szexizmus azt mondani egy csinos nőre, hogy csinos.
És nem akarom, hogy engedélyt kelljen kérni hozzá.
Nem esik jól, ha utánam füttyentenek az utcán.
De nem élem meg szexuális zaklatásként.
Jólesik szép nőket nézni. Még nekem is.
Nem leszek testképzavaros, ha folyton fitneszcsajok képeit nézem, leginkább inspirálnak.
Nem vagyok álszent, bevallom, nem esik jól, ha nem vesznek észre.
Közben pedig azt sem gondolom, hogy mindenki szeret a középpontban lenni, aki csinosan öltözködik.
Olykor azért öltözködöm kihívóbban, mert szeretném, ha megbámulnának.
De nem gondolom, hogy mindenki minden helyzetben másoknak akar tetszeni a kinézetével.
Az, hogy kihívóan öltözöm fel, nem jogosít fel senkit arra, hogy zaklasson.
Azért, mert kihívóan öltözöm fel, számítok arra, hogy a mellemet bámulják, és ezt nem kérem ki magamnak. Azért, mert kihívóan öltözöm fel, számítok arra, hogy a mellemet bámulják, de arra semmiképp, hogy le is taperolnak.
A testem az enyém, de nézheted.
A testem az enyém, és nem csak a pasim nézheti.
Szeretek csinos lenni, szeretem, ha elégedetten néznek meg a férfiak.
Szeretek csinos lenni, szeretem, ha megdicsérnek a nők is.
Lehet, jobb feminista lennék, ha nem így gondolnám, de akkor nem akarok jobb feminista lenni.
Nem akarok mindenkit meggyőzni az igazamról.
Mert lehet, nem is nekem van igazam.
Vagy az van egy kicsit mindenkinek.
Mindenesetre abban igazat adok Deniz Saypinarnak, hogy a női test még mindig sokkal inkább terítéken van, mint a férfiaké. Sokkal több az elvárás is vele kapcsolatban, és jóval több kritika éri, szabály érinti.
A férfiaknak legalább nem kell megküzdeniük a túl mélyen dekoltált felsők által kiváltott vitákkal.
Szentesi Éva
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/CoffeeAndMilk