Beterít minket az e-szemét? – Több tízmilliárd dollárnyi felesleges, környezetszennyező veszteség!
Ugyan még hosszú az út addig, hogy a világunk működését fenntarthatónak nevezhessük, az egyértelműen pozitív jelenség, hogy nemcsak egyéni, de állami és céges szinten is nagyon sokan felismerték már a klímaváltozással járó problémák súlyosságát. A technológiaipar fenntarthatóságának megteremtéséből a Dell techvállalat is kiveszi a maga részét, erről szólt az április 21-i Közép- és kelet-európai társadalmi hatás című online csúcstalálkozójuk is, amelyen a klímasemlegesség mellett szó volt a megújulóenergia-források iparági használatának fontosságáról, és az e-hulladék problémájáról. Az előadásokat hallgatva megdöbbentett, hogy mennyire nem része a hétköznapok környezettudatosságának az e-szemét helyes elszállításának és újrahasznosításának kérdése, pedig óriási gond, hiszen az efféle hulladék mennyisége évek óta jelentősen nő. Így hát utánajártam, hogy pontosan mi is az e-szemét, mennyi keletkezik belőle éves szinten világszerte, mit tehetünk a saját elektronikai eszközeinkkel, ha már nem használjuk őket és a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően akarunk megszabadulni tőlük, valamint annak is, hogy mit tesznek már most a vállalatok és az államok, hogy csökkentsék az e-hulladék mennyiségét. Dián Dóri írása.
–
Tetszik vagy sem, a különböző elektronikai eszközök a mindennapjaink szerves részévé váltak, sokan már el sem tudják képzelni az életüket nélkülük. Többek között én sem, ezt a cikket is a laptopomról írom egy online magazinba, ami, ugye, internet és számítógép nélkül egyszerűen nem létezne. De azoknak sem egyszerű nélkülük élni, akik nem a mindennapi betevőjük előteremtéséhez használják.
A koronavírus-járvány következtében előálló helyzet mostanra valószínűleg a legvakultabb kütyüelleneseknek is megmutatta, mennyire hasznos tud lenni a kapcsolattartáshoz egy laptop és a széles sávú internet. A technológia rohamosan fejlődik, kis túlzással naponta jelennek meg a legújabb, legmodernebb készülékek, mindezzel pedig nehéz lépést tartani. Arról pedig alig beszélünk, hogy mi legyen a már nem használt készülékeinkkel.
Mi az az e-hulladék?
Ha azt mondom, e-szemét, talán elsőre az online levelesládánk spamfiókja juthat eszünkbe, de az e-hulladék sokkal nagyobb gond, mint a kéretlen e-mailek.
E-hulladéknak nevezzük ugyanis minden olyan elektromos és elektronikai eszközünket, amit értelemszerűen már nem akarunk vagy tudunk használni többé, így feleslegessé válnak, és így vagy úgy, de megszabadulunk tőlük. Idetartoznak a háztartási nagy- (például hűtő, mosógép, fagyasztóláda) és kisgépek (például hajszárító, turmixgép, vasaló), a különböző IT-berendezések (például számítógép, mobiltelefon, nyomtató), a szórakoztatóelektronikai cikkek (például tévé, hangfal, fényképezőgép), és az olyan eszközök is, mint a fűnyíró vagy az elektromos vérnyomásmérő.
Ha pedig ezeket az eszközöket nem juttatjuk el azokra a hulladékpontokra, ahol szakszerűen hatástalanítják a bennük lévő káros anyagokat, azzal jelentősen megterheljük a környezetet.
Akkor is felelősséggel tartozol érte, ha már nincs szükséged rá!
Az emberek jó esetben vigyáznak az ilyen eszközeikre, már csak azért is, mert drága termékekről van szó, amiket évekig szeretnének használni. És mivel senki nem dobja ki naponta a tévéjét vagy a telefonját úgy, mint például a műanyag vagy papírhulladékot, ezért kevésbé része a mindennapi környezetvédelmi diskurzusnak annak hangsúlyozása, hogy az e-hulladékot is nagyon fontos szelektíven gyűjtenünk.
Az ilyesminek semmiképp sem a kommunális hulladékban, esetleg lomtalanításkor az utcán van a helye, és főleg nem az út szélén vagy az erdőben szétszórva!
Azokat az eszközeinket, amiktől megszabadulnánk, ingyen leadhatjuk az önkormányzatok által fenntartott hulladékudvarokban és az elektronikai eszközöket árusító üzletekben, ezekben gondoskodnak a megfelelő elszállításukról és hatástalanításukról.
Ezen felül még fontos tudni, hogy az olyan szétszerelt eszközök, amiknek eltávolították az elektronikus alkatrészeit (például egy üres számítógépház), már nem minősülnek e-szemétnek, hanem a lomhulladék kategóriájába tartoznak.
Ahhoz pedig, hogy csökkenjen az éves e-hulladék mennyisége, úgy járulhatunk hozzá, ha új vásárlása helyett, amennyiban lehetséges, inkább megjavíttatjuk az elromlott eszközeinket.
Égnek a dollármilliárdok a szeméttelepeken
Azt, hogy az e-hulladék mennyisége milyen rohamosan nő évről évre, jól mutatja az ENSZ Global E-waste Monitor című 2017-es és 2020-as jelentése. Az akkori kutatásból kiderült, 2017-ben negyvenmillió tonna e-hulladékot termeltünk világszerte. Az e-szemét mennyiségének növekedését már akkor megjósolták, az előrejelzés szerint 2021-re ötvenkétmillió tonna ilyenfajta hulladék keletkezik majd egy év alatt világviszonylatban.
A szomorú igazság viszont az, hogy már 2020-ban „sikerült” összehoznunk ötvenhárom és fél millió tonna e-szemetet. Ez a szám pedig egyre csak nő, ha így folytatjuk, agyonnyom minket az e-hulladék.
De nemcsak a mennyiség óriási probléma, hanem az is, hogy ezen eszközök alkatrészeinek jó része újrahasznosítható… lenne, mégis az ilyenfajta hulladéknak világszinten mindössze 17,4 százalékát használjuk fel újra, így körülbelül ötvenhétmilliárd dollárnyi értékes, újrahasznosításra alkalmas nyersanyag kerül a szeméttelepekre.
Az újrahasznosítási arány természetesen országonként eltérő, az Eurostat 2017-es adataiban látszik például, hogy az EU-n belül Magyarország az élmezőnyben van azzal, hogy az e-szemete 51,1 százalékát újrahasznosítja. Persze a több mint 81 százalékot újrahasznosító Horvátországkoz képest van még hova fejlődnünk, ez az arány mégis igen biztató.
A helyzet tarthatatlan, globális lépés szükséges
A helyzeten az sem segített, hogy voltak és vannak olyan mobiltelefon-gyártók, amelyek a meglehetősen etikátlan tervezett elavulás módszerét alkalmazták a készülékeiken.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy különböző szoftverfrissítésekkel szándékosan lassították a telefonokat, hogy a használók minél előbb lecseréljék készülékeiket egy újabb modellre. Ez a cégek forgalmára pozitívan hatott, ám a környezetre annál kevésbé.
Egyebek között ennek a módszer és az e-szemét mennyisége növekedésének visszaszorítása érdekében terjesztette be az Európai Unió tavaly márciusban a körkörös gazdaságra való átállás tervezetét, olyan fontos célokat fogalmazva meg, mint a „javításhoz való jog” és az „elektronikus eszközök újrahasznosítását ösztönző jutalmazási rendszer bevezetése”.
Ezzel összhangban az idén itthon is jó néhány olyan jogszabály-módosítás lépett életbe, ami ezt az etikátlan módszert, a tervezett elavulást hivatott visszaszorítani.
Nemcsak az állam és a fogyasztó tehet a fenntarthatóságért…
…hanem a gyártók is. E téren már vannak előremutató lépések. Ahogy David Spruyt, a Dell Közép- és kelet-európai társadalmi hatás című online csúcstalálkozójának házigazdája is elmondta, például az a jelentős részben újrahasznosított laptop is ennek a folyamatnak egyik eleme, amin keresztül Spruyt Michael Dell-lel, a Dell elnökével beszélgetett. Emellett pedig elengedhetetlen, hogy a gyártási folyamatok során a cégek átálljanak kizárólag a megújulóenergia-források használatára, ezzel is kímélve a környezetet.
Jól látszik tehát, hogy az e-hulladék ügyében mindenkinek bőven van tennivalója: az államoknak, a vállalatoknak és a vásárlóknak is. Csak együtt érhetjük el, hogy ne temessen be minket záros határidőn belül az e-szemét.
Dián Dóri
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ladislav Kubeš
