–

„Varázsolj a szívemmel / Varázsolj innen el”

Cipőre mindig úgy gondoltam, mint arra az emberre, aki el is tudta mondani, amit érez és gondol. De nemcsak megközelítőleg, hanem pontosan. Úgy volt képes kifejezni az érzelmeket a zenéjén keresztül, ahogy kevesen. Csordultig voltak mondanivalóval a dalai, és a mai napig fontosak nekem.

A zenét, a zenei ízlésemet apámtól örököltem. Led Zeppelin, Deep Purple, Rolling Stones, és az itthoniak közül a Republic. Apa hozta haza a legelső Republic-kazettámat is. Akkor még magnó volt, és megtanultam a számaikat, amik elvarázsolták a szívemet. Nem az volt az utolsó kazetta tőlük a házban – valahol még megvannak otthon, apám nem dob ki semmit. Van, amit kidobni se lehet.

Az volt a mániám, hogy meg kell tanulni azokat a szövegeket, amiket szeretek. Addig hallgattam, míg nem tudtam őket kívülről. De a Republic dalait nem volt nehéz megtanulni. Ösztönből született, igazi zenék és szövegek, elértek a lélekig.

Maga Cipő is erről beszél egy húsz évvel ezelőtti, 2001-es Magyar Narancs-interjúban: „Nálunk nincsenek taktikai értekezletek, nincs manipuláció. Dalok születnek, amelyekből abszolút ösztönös módon összeáll a lemez. Ez több mint tíz éve így működik. Mindig akad egy újabb sláger, valószínűleg ez az oka a folyamatos népszerűségnek.”

„Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze”

Cipőék soha nem „sztárkodtak”. Nem szerepelték túl magukat a bulvárban. A szívbetegségéről lehetett tudni: krónikus szívritmuszavarban szenvedett, meg is műtötték, a rajongók pedig szurkoltak, hogy legyen egészséges újra. Szurkoltam én is, csak úgy a távolból, amennyire a kedvenc zenészének szurkolhat az ember. 

A sztárokról egyébként is azt hisszük valamiért, hogy halhatatlanok. Hogy ővelük úgyse történhet semmi, mert túlélnek mindent, aki ilyen zenéket ír, az meg pláne. 

Cipő az én szememben az az ember volt, aki teszi a dolgát, tisztában van az értékeivel, és nem hajlandó arra, hogy eladja magát a népszerűségért, vagy oda nyaljon, ahova kell, hogy több díja és elismerése legyen.

„A sikert az nem tudja elviselni, aki erre vagy nem méltó, vagy nincs rá felkészülve. Álszerénység lenne azt mondanom, hogy amikor tizennégy éves koromban elkezdtem a dalírást, ne akartam volna sikeres lenni. Elég nagy önbizalmam volt, úgyhogy számomra az lett volna a csalódás, ha nincs siker. A Republic valóban hamar befutott, de nekem akkor már múltam volt, nem egyik percről a másikra történtek a dolgok. Azt hiszem, azoknál okoz a siker jellembeli torzulást, akiket váratlanul ér. Minket nem ért váratlanul” – mondja a Narancs-interjúban.

„Mondd azt, hogy igaz volt minden / Minden szó, amit elhittem”

És a Republic végigkísért a tinédzser éveim után a fiatal felnőttkoromon is. Vannak olyan zenék, amiket bizonyos életszakaszokban vesz elő az ember. Az Engedj közelebbet, vagy az Erdő közepébent rongyosra hallgattam egy-egy mély állapotomban.

Olyanok nekem ezek a dalok, mintha tapaszok lettek volna az aktuálisan szerzett, lüktető sebeimre. Persze egy ilyen sebtapasz sokszor átázik, előbb a vértől, aztán meg azért, mert gyógyul és gennyedzik. Jó tudni, hogy végül minden begyógyul, hogy végül mindenre van gyógyír. 

Csak Cipő szívére nem volt.

„A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el”

2013. február 15-én szívrohama volt. Majd egy hónappal később, március 11-én hunyt el, hosszas kórházi ápolás után. 

Az a rossz hírem van, hogy a csend nem beszél tovább helyetted, Cipő. A zenekar nem képes továbbélni egy olyan lélek nélkül, amilyen te voltál, hiába próbálkoztak vele. 

A dalaid viszont továbbélnek velünk, bennünk, rajongókban, akik nem voltunk láthatók, de egészen biztos boldog lennél, ha tudnád, mennyit segítettél nekünk a zenéddel. 

Szentesi Éva

Az idézetek a Republic együttes dalszövegeiből valók

Kiemelt kép: Facebook/Republic – Bársony Péter