„Könyörgöm! Szeressen!” – Bajor Gizi megmentette a férje életét, aki később végzett vele

–

Bajor Gizi egyik legközelibb barátnője volt Gobbi Hilda, aki a Közben című memoárban így meséli el a hetven évvel ezelőtti február 12-ét: „Főpróba után kimentem a Stromfeld Aurél utcában levő Bajor-villába. Iszonyú kép fogadott – Gizi holtan feküdt a heverőn, lábánál keresztben Germán Tibor, a férje. Holländer doktor mesterséges légzéssel próbálta élesztgetni Germánt, de közben zokogva mondta: »Halj meg, Tibor, halj meg!« Hát igen, Tibor estére meghalt, és jó, hogy meghalt, mert ki tudja, mi történik vele, ha életben marad.

Megölte Bajor Gizit – igen, megölte azt az asszonyt, akit mindenekfölött szeretett.

Beteg volt – mint utólag kiderült, minden cselekedetében felmenthetően beteg. Azt képzelte, Bajor Gizi halálos kórban szenved. […] Szegény Gizit egyszerű középfülgyulladással kezelte Germán, eszelősen, mindkettőjükben halálos rémületet keltve a tragikus végig. Halálos adag morfiumot adott be reggel a szokásos C-vitamin helyett, majd magának is, megitta a két személyre beadott kávét, telefonon megbeszélte, hogy elküld a finomabb húsért, mert Honthy Hannát várták ebédre, eltüntette az ampullákat, lefeküdt Gizi lábához, s mint aki jól végezte dolgát, várta a halált. A kutya ugatott, a rádió szólt.

Imádta asszonyát – talán ő szenvedett többet ebben a beteges őrületben. Gizi csak félt – az ő csodálatos ösztönével megérzett valamit, de maga sem tudta, hogy mit.”

De hogyan talált egymásra ez a görög sorstragédiákat idéző páros: az orvos és a színésznő?

Bajor korának óriási sztárja volt, de nem érdemtelenül lett azzá: zseniálisan tehetséges volt, nemcsak a klasszikus drámai szerepekben tűnt ki, de a vígjátékokban is briliáns volt, humorérzékét pedig a színházon kívül sem vesztette el, ez hírlett róla, sokszor komédiázott, parodizált, mulattatta a környezetét.

Ha a fényképeket nézed róla, talán nem is látod benne a dívát. De azt mondják, a valóságban delejes vonzerővel bírt, amelyet szívesen be is vetett nőknél, férfiaknál egyaránt. Lételeme volt a rajongás, ami körülvette egész életében. Nem volt babaarcú szépség, inkább izgalmasan szabálytalan egyéniség, kacér természetű, szenvedélyes, csacsogó nő: bolondultak érte az emberek.

Kicsi korában is állandóan szerepelt: sámlira állt, szavalt, énekelt, a mamája hálóingeibe bújt báli ruha gyanánt, gyöngysorokat, szalagokat aggatott magára. Tiniként már szerelmes volt belé a Múzeum körúti szomszédság, az apja, Beyer Marcell egykori bányamérnök kávéházának, a Kálvin téri Báthorynak a törzsvendég zsugásai nemkülönben.

Miután Bajor (akkor már nem Beyer) Gizi kikerült a színiakadémiáról, ahova apja anyagi krachja után iratkozott be, illetve át az Angolkisasszonyoktól, a Nemzeti Színház szerződtette máris mint ígéretes ifjú művészt. Gyorsan érkezett a siker, a népszerűség, amely soha nem hagyta el, a két háború közt már a sztárok sztárja volt. (Elsősorban a színpadé, a filmezést nem szerette igazán, bár vállalkozott rá, ha jól megfizették.) Jászai Mari utódját látták benne, sőt maga Jászai Mari is így tekintett az ifjú színésznőre, akivel nagyon meghitt (ma úgy mondanánk talán, inspiratív) barátságot ápolt.

Bajor szakmai útja, mondhatni, egyenesen vezetett, a magánélete azonban jóval kanyargósabb volt.

Még a húszas évei elején szerette el menyasszonyától dr. Vajda Jenőt, az ígéretes jövő előtt álló ifjú jogászt. A háború miatt csak 1920-ban házasodtak össze, csakhogy Vajda a tanulmányaira felvett hitel folytán tönkrement a Beyer apukához hasonlóan, és az akkor már sikeres Bajor elhagyta, de közeli barátok maradtak egész életükben (Vajda fiának később az exfeleség lett az imádott keresztanyja, aki kikönyörögte Rákosi börtönéből az anyukáját.)

A következő neves udvarló – mert még csak ott tartunk, a húszas években – a Halálos tavasz című film írója, Zilahy Lajos lett, el is jegyezte a színésznőt, és a volt férjjel gyakorta hármasban korzóztak, a pletykaéhes pesti népek nagy örömére.

Volt, hogy Vajda békítette ki a szerelmeseket, amúgy meg szívesen cipelte Bajor táskáját séta közben. Aztán amikor Bajor és Zilahy szakítottak, egy kis időre összeköltözött a két bánatos férfi, Bajor Gizi pedig egy Paupera Ferenc nevű kincstári főtanácsossal utazott velencei nászútra. Egy Stefánia úti palotában rendezkedtek be, ám pár év múlva a bankár is tönkrement, neje pedig, aki akkor már híres, gazdag színésznő volt, beadta gyorsan a válókeresetet.

Újabb férfinevek íródtak ezután a listához, jobbára művészek, és a kakukktojás: ifjabb Horthy Miklós.

De a nagy szerelem csak ezután ütött be

Bajor Gizinek gyermekkora óta gond volt az egyik fülével. Dr. Germán Tibort, a fülspecialistát a telefonkönyvből vadászta le 1930-ban. A zord orvost nem hatotta meg, hogy új páciense a Nemzeti Színház sztárja. Mivel nem omlott a lába elé, mint mindenki más, Bajor úgy megdöbbent, hogy halálosan szerelmes lett, legalábbis ezt állította. Ő, az ünnepelt és gazdag színésznő színházjegyeket küldözgetett az orvosnak, de Germán kérette magát hónapokig, nem ment el. Aztán beadta a derekát mégis, és miután hagyta magát meghódítani, minden este ott várta Gizit a színészbejáró előtt hűségesen.

1933. július 21-én keltek egybe.

Pletykálták, hogy érdekházasság az övék, hiszen Germán orvosi karrierjének jót tett a híres asszony, Bajor meg lezárta a viharos múltat, és (látszólag) révbe ért, orvosfeleség lett. Ugyanakkor nyílt titok volt, hogy nagy szabadságot kért és kapott a férjétől.

Gyerekük nem született, de csodaszép villájukban (ma színészmúzeum Gobbi Hildának köszönhetően) – amely mellől áthelyezték máshová a buszmegállót, hogy ne zavarja a zaj a művésznőt – gyakran vizitelt a budapesti bohém elit, és boldogan kényeztették a háziak „Giza” rokonait, barátait és a magas rangú hódolókat is. Szerdánként érkeztek a fontos emberek, akikkel illett jóban lenni, politikusok és művészek, például Herczeg Ferenc író, Petrovics Elek művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója és British Frigyes irodalomtörténész. Vasárnap pedig a családtagokat és a barátokat fogadták: dr. Barát Irén tüdőgyógyászt, Gombaszögi Ella színésznőt, Péchy Blankát, az egykori évfolyamtársat, a híres versmondót és persze Gobbi Hildát és a Diósy házaspárt. (Diósy Antal, a „Városliget festője”, aki az ország egyik nemzetközi kitüntetésekkel bíró büszkesége volt a háború előtt, majd ellenség lett a származása okán, megfestette gyönyörűen Bajort is, felesége pedig, a textilművész Nagyajtay Teréz, Bajor jelmeztervezője volt!)

Elég valószínű, hogy Germán doktor nem volt maradéktalanul boldog férj.

Feleségének írt levelében ez áll: „Ahogy ült mellettem tegnap a színházban, úgy éreztem, sohasem fogom magát elérni… érzem lényének szörnyű felsőbbrendűségét mindenki fölött, s összezavarodik bennem minden elképzelés, amit magáról hosszú idő alatt kialakítottam, nagy-nagy rejtélynek érzem, tudom magát. Próbálok kiismerhetetlen tekintetében olvasni. Kicsoda maga? Talán meg fog oldódni a rejtély egyszer, s akkor meg fogok nyugodni. Addig?

Könyörgöm. Szeressen!!!”

Hogy szerette-e az asszony úgy, ahogy kívánta, nem tudhatjuk, de egy biztos: megmaradt mellette, ahogy egy férfi mellett sem addig.

Igen, Bajor Gizi ebből a házasságból nem hátrált ki. Még akkor sem hagyta cserben a férjét, amikor Germánnak a háború alatt zsidó származása miatt bujkálnia kellett. Sőt, ő maga rejtegette. Ahogy egyébként másokat is, vagy egy tucat embert, köztük a már említett Diósy házaspárt és Tamási Áron írót.

Egy cselt eszelt ki, amikor behívták Germánt munkaszolgálatra: megkérte Diósyt, hogy vegye fel Tibor ruháit, és tegyen úgy, mintha búcsúznának. Így a szomszédok is tanúsították, bevonult. De a valóságban elbújt a padláson, és túlélte a háborút.

A Rákosi-időszakban azonban újabb ellenféllel: az ÁVH-val kerültek szembe.

Germán testvérei a szovjet megszállás után után Angliába disszidáltak, és Bajorék utánuk mentek volna, ám nem kaptak útlevelet, pedig Rákosi is odavolt a színésznőért állítólag, de az ország minden bizonnyal, úgyhogy kapott is fájdalomdíjul egy Kossuth-díjat a papírok helyett. Békén hagyták őket a zűrös rokonság ellenére, legalábbis addig, amíg a férfi meg nem próbált illegálisan útlevelet szerezni. No, ekkor az Államvédelmi Hatóság berendelte kihallgatásra a „művésznő férjét”. Az orvos azt vallotta, Gizit akarta Svájcba vinni, hogy meggyógyítsák.

Hogy ez igaz volt-e, nem tudni. Tény, hogy levelezett egy csomó híres orvosprofesszorral neje vélt bajairól, agydaganatáról, várható agylágyulásáról, de a boncolás is igazolta később, amit maga a páciens is sejtett valószínűleg: egészséges volt Bajor, akit férje rögeszmésen kúrált, talán hogy magához láncolja, és szüksége legyen rá…

Bajor panaszkodott is időnként a barátainak, hogy a férje agyonkezeli.

1951. február 12-én Bajor Gizinek jelenése lett volna, nemcsak a Nemzeti Színház próbáján, de az ÁVH-nál is, az Andrássy út 60.-ban, kihallgatás címén. Egyik helyszínre sem érkezett meg.

Reggel a házaspár megkávézott, kicsivel később a házvezetőnő holtan találta asszonyát, az orvos férj pedig még haldoklott.

A haláluk közvetlen oka egy-egy morfininjekció volt.

A valódi ok vitatott.

A búcsúlevélben ez állt: „Így nem lehet tovább élni! Bajor Gizi, Germán Tibor.” Bajor aláírását vizsgálták, kétségkívül az övé, ám Germán gyakran kért üres papírlapon autogramot a feleségétől a páciensei számára.

A boncolás megállapította azt is, hogy feleségével ellentétben Germán súlyos beteg volt, kimutatható volt agyában az elváltozás, ami talán a tébolyát (f)okozta.

De ez a rögeszmés gyilkosság is csak egy hipotézis.

Voltak, akik politikai okokat sejtettek a háttérben. Mások szerelmi-féltékenységi drámát.

Germán röviddel a közös halál előtt receptlapokra vázolta fel végakaratát, tehát készült. Leírta azt is egy ízben: „Minden Gizié”! És volt ilyen üzenet is: „Gizuska drágám, nagyon szeretlek, imádlak! Vigyázz magadra, mintha melletted lennék! Családi rendelkezésem nincs: ismered intencióimat!”

Talán úgy tervezte, ő hal meg, és felesége életben marad, csak végül módosult a terv?

Vagy Bajor Gizi döntött úgy, hogy vele megy?

Esetleg tehetetlen áldozata volt férje paranoiájának?

Sosem fogjuk megtudni minden kétséget kizáróan.

De talán épp a titok, az újra és újra előkotort, boncolgatott rejtély őrzi meg ennek a varázslatos színésznőnek az emlékét, az iránta való kíváncsiságot a mai kor közönsége számára, amely közönség színházban már nem láthatta Bajor Gizit, és a fekete-fehér filmeken sem sűrűn nézegeti.

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: OSZMI