Irgalmas szamaritánus vagy bosszúszomjas szörnyeteg? – Mia Farrow-ról csak Mia Farrow tudja az igazat

–

Mia Farrow a show business arisztokráciájába született 1945. február 9-én, Los Angelesben, egy ausztrál származású rendező (John Farrow) és egy ír származású színésznő (Maureen O’Sullivan) legidősebb lányaként. Számtalan filmben szerepelt, mert különleges szépsége és tehetsége miatt imádta a kamera. Karrierjét még tinédzserként modellként kezdte, és ennek köszönhette, hogy már 1964-ben felfedezték egy televíziós szappanoperához. Ebben az évben aztán meg is kapta első filmszerepét, amellyel rögtön egy Gloden Globe-díjat is bezsebelhetett a legígéretesebb fiatal tehetség kategóriájában (akkor még létezett ilyen). 

Huszonegy éves volt, amikor hozzáment az akkor ötvenes éveiben járó Frank Sinatrához, és huszonhárom a Roman Polanski rendezte Rosemary gyermeke című thriller főszereplőjeként, amiért BAFTA-ra és egy újabb Golden Globe-ra jelölték. Ő volt az első amerikai színésznő, aki csatlakozott a Royal Shakespeare Companyhez, és a karrierje brutális sebességgel haladt a világhír felé. Játszott például A nagy Gatsbyben Robert Redford partnereként, a Robert Altman által rendezett Esküvőben, és későbbi társával, Woody Allennel tizenhárom filmet forgatott. 

Hogy a szövevényes és a mai napig nem egyértelmű magánéletére rálássunk, kicsit meg kell ismernünk a kusza családi viszonyait. A Sinatrától való 1968-as válása után 1970-ben ment hozzá André Previn zeneszerzőhöz, és három közös gyerekük született. 1970-ben, egy ikerpár: Matthew és Sascha Previn, majd négy évvel később Fletcher Previn. A pár kilenc évig tartó házassága alatt örökbe fogadott még három gyereket: 1973-ban a vietnámi Lark Prevint (aki 2008-ban halt meg az AIDS szövődményeiben, függőként), 1976-ban a már kétéves, szintén vietnámi Summer Prevint (aki később Daisyre változtatta a nevét), és ugyanebben az évben a bántalmazott, hányatott sorsú, koreai származású Soon-Yi Prevint, akinek pontos életkora nem ismert, de nagyjából hatéves volt az örökbefogadása idején. 

Farrow 1979-ben elvált zeneszerző férjétől, és összejött az akkor már népszerű rendezővel, Woody Allennel, akivel nem csupán gyümölcsöző, kollegiális kapcsolatuk volt, hanem Mia hat gyereke mellé örökbe fogadtak még kettőt: 1980-ban a szintén koreai Moses Farrow-t, és 1985-ben az amerikai Dylan Farrow-t újszülöttként. (Valójában Woody Allen mindkét gyermeket csak később adoptálta hivatalosan, de együtt nevelték őket, bár soha nem éltek együtt, egy háztartásban.)

1987-ben, sokévi próbálkozás után megszületett közös gyermekük, Satchel Farrow, aki a nevét később Ronanre változtatta. A színésznő 2013-ban azt nyilatkozta a Vanity Fairnek, hogy lehetséges, hogy Ronan valójában Sinatra gyermeke, akivel a válásuk után is viszonyt folytatott (és akire Ronan kísértetiesen hasonlít), ám az ügyben azóta sem kértek DNS-vizsgálatot. (Apropó nélkül című új, önéletrajzi könyvében Allen azt írja, hogy saját fiaként nevelte Ronant, annak is tekinti, és bár el sem tudja képzelni, hogy nem ő az apa, de ha így lenne, akkor nem volt fair évekig lehúzni róla a tartásdíjat.)

1991-ben Mia örökbe fogadott még egy vak, vietnámi kislányt, Tam Farrow-t, ez már az Allennel való szakításuk után pár héttel történt, bár az adoptálást még közösen tervezték. A kislány súlyos szívbeteg is volt, és 2000-ben elhunyt. Isaiah Farrow-t is ebben az évben fogadta örökbe újszülöttként, egy drogfüggő, színes bőrű amerikai nő elhagyott gyermekeként. Gabriel Wilk Farrow-t (később Thaddeus) 1994-ben fogadta örökbe, amikor az ötéves indiai kisfiú már deréktól lefelé béna volt, és aki a Wilk nevet az Allennel folytatott perben döntő bíróról kapta. (Thaddeus 2016-ban lett öngyilkos.) Egy évvel később pedig egy szintén mozgássérült színes bőrű kislányt, Khaeli Shia Farrow-t, és Frankie Min Farrow-t, egy vak vietnámi kislányt is magához vett. 

Szóval van itt egy elég komplex örökbefogadásos történet. Egy soktagú család, és egy színésznő, aki nem mellesleg az UNICEF jószolgálati nagykövete, aki örökbefogadásaival is azt a példát mutatja, hogy nemcsak a szép, csillogó szemű, aranyhajú gyerekek érdemlik meg, hogy nevelőszülőkhöz keürljenek, ha árván maradtak, hanem azok is, akiknek problémás a hátterük, vagy épp drogfüggő az anyukájuk.

Itt egy nő, aki (legalábbis látszólag) elképesztően érzékeny az őt körülvevő világra és annak nehézségeire, és évtizedekkel a #metoo-botrány előtt nagyon hangosan, a fél világsajtó bevonásával válik el a korábbi társától, Woody Allentől, amivel kezdetét veszi egy finoman szólva is ronda ügy. Ennek pedig a mai napig nincs vége. 

1992 januárjában robbant a bomba: Farrow megtalált Allennél néhány meztelen fotót Soon-Yiről, és ezáltal fény derült az örökbe fogadott lánya és a társa közötti viszonyra. Persze azonnal szakított vele, majd elkezdődött egy hosszú bírósági procedúra a gyerekek elhelyezéséről, mert Mia határozottan kijelentette, nem akarja, hogy Allen a gyámja legyen bármelyik gyerekének is. Annyira rosszul érintette az árulás, hogy többször is megfenyegette a rendezőt telefonon, Valentin-napra egy késsel átszúrt képeslapot küldött neki (ITT tudjátok megnézni, bizarr), és egy, az ügyet ismerő klinikai szakpszichológus szerint konkrét veszélyt jelentett akkoriban a rendezőre és nevelt lányára.

Néhány hónappal később, a gyermekelhelyezési per közepén, 1992. augusztus 4-én pedig feljelentést tett Woody Allen ellen, az akkor hétéves Dylan Farrow molesztálása miatt, ami szerinte az ő házában történt, ahová a rendező láthatásra jött, és a padlásra vitte az örökbe fogadott gyerekét, ahol villanyvonatozás közben molesztálta.

A kislány jelezte anyjának a történteket, ő pedig videóra vette a vallomását. Az ügyet vizsgáló szakemberek szerint a gyerek feltehetően begyakorolta a szöveget, vagy összekeverte a valósággal a képzeletet, mert a válás miatt otthon mérgező légkör uralkodott, és ez negatívan hatott rá.

Az ügy ellentmondásossága miatt végül nem is emeltek vádat a rendező ellen, és 1993-ban lezárták azzal, hogy a gyerekek felügyeleti jogát Farrow kapta meg. A botrány pedig kőkeményen szétszakította a családot, és megosztotta a gyerekeket is. 

Bár évtizedekig úgy tűnt, Woody Allen karrierjének nem ártott sokat, de a #metoo alatt újra elővették, és bár semmilyen új részlet nem derült ki, és az ellentmondásokat sem sikerült feloldani, végül őt is elsodorta, és persona non gratává tette az amerikai filmvilágban. A sztori pikantériája, hogy a #metoo kirobbantásához éppen Allen Mia Farrow-val közös, állítólag vér szerinti gyerekének, az azóta újságíró-aktivistaként tevékenykedő Ronan Farrow-nak van sok köze, ugyanis ő volt az egyik, aki lerántotta a leplet Harvey Weinstein tetteiről. 

Ronan Farrow négyéves volt a családi botrány kirobbanásakor, tehát nem igazán érthette, mi zajlik körülötte. A későbbiekben pedig az anyja nevelte, az apjával megszakadt a kapcsolata, és 2014-ben, amikor a rendező megkapta az életművéért járó Cecil B. DeMille-díjat, akkor a Twitterre kiposztolta, hogy: „Lemaradtam a Woody Allen-megemlékezésről: azt a részt az Annie Hall előtt vagy után vágták be, amikor egy nő a nyilvánosság előtt elmeséli, hogyan molesztálta őt hétéves korában?” 

A díjátadó előtt pár héttel Ronan munkaadója, a New York Times megjelentette a nővére, Dylan megrázó levelét is, amelyben megerősíti és részletesen elmeséli a Woody Allen által elkövetett állítólagos abúzust. Az öccse leleplező cikke után pedig újabb levelet küldött a lapnak, amelyben azt kérdezte: miért kerüli el a #metoo Woody Allent?

A botrányt azonban tovább árnyalta egy blogbejegyezés, amit Mia másik nevelt gyereke, az azóta már pszichológusként dolgozó Moses Farrow tett közzé, és ami olyan képet festett a családjukról, ami több mint elszomorító.

Moses 2018 májusában arról mesél ebben a hosszú blogbejegyzésben, hogy az anyja tulajdonképpen egy szörnyeteg: nem elég, hogy betanította az abúzussztorit Dylannek, ezzel felhasználva őt a kicsinyes bosszújához, hanem gyakran kegyetlenkedett is velük: testi és lelki erőszakot alkalmazott (erre utalt a dada akkori nyilatkozata is). Arról is ír, hogy a 2000-ben elhunyt testvére, Tam (akit Mia vakon fogadott örökbe), tulajdonképpen nem szívelégtelenségben halt meg, ahogyan azt a média állította, hanem súlyos depresszióval küszködött, amit az anyja nem kezeltetett, és végül öngyilkos lett. Csak Farrow kozmetikázta később a tragédiát úgy, hogy az véletlen túladagolásnak tűnjön, mert épp nem látta, mennyit vesz be Tam a gyógyszereiből.

De Moses arról is ír, hogy Thaddeus nem véletlenül lőtte főbe magát az autójában, tíz percre az anyja házától, és hogy nővérének, Larknak a függősége sem választható külön attól a mérgező légkörtől, amelyben fel kellett nőniük.

Moses e bejegyzésében tételesen cáfolja a Farrow és Dylan által felhozott vádakat, a padlásszobáról például azt mondja: ott soha nem fért volna el két ember, és nem is volt ott villanyvonat. Az egész sztorit csak az anyjuk sulykolta beléjük azért, hogy egyikőjük se maradjon Allennel kettesben azokban az időkben.

Hogy mi az igazság, az soha nem fog pontosan kiderülni, ahogy az ilyen ügyekben lenni szokott. Woody Allen hírneve alaposan besározódott: a világ egyik fele molesztálónak hiszi, és sokan nem hajlandók vele együtt dolgozni a szakmában. Legutóbbi filmjének, az Egy esős nap New Yorkban-nak sem tett jót a botrány. Mia Farrow szavainak hitelességét többen kétségbe vonják, viszont Dylan és Ronan kitart a molesztálás ténye és az anyjuk mellett.

Arról, hogy kinek van igaza, nem áll módunkban dönteni. Egyetlen ember tudja százszázalékosan az igazságot: maga Mia Farrow. 

És hogy ezzel az igazsággal hogyan számol el, az már legyen az ő dolga. 

Szentesi Éva

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Mia Farrow a Time gáláján, 2018-ban – Forrás: Getty Images/Mark Sagliocco/WireImage